Századok – 1971

Történeti irodalom - Budapest történetének bibliográfiája. VI. köt. Kultúra. (Ism. Szilágyi János) 190/I

KRÓNIKA 237 ban marad. Ezek elsősorban a szociáldemokrata pártok gyakorlati politikáját érintik: Hogyan foglal állást Lenin a földosztás és a földosztó mozgalmak támogatása kérdésében ? Lenin szerint megköveteli-e a földosztást t ámogató politika e követelésnek szociáldemokrata programba foglalását ? Hogyan valósít ható meg a gyakorlatban a munkásosztály szövetsége a falu paraszti, kistulajdonosi elemeivel ? Szervezheti-e a szociáldemokrata párt a saját keretei között, szocialista program alapján a kisbirtokos parasztságot? Tartalmazhat-e a szociáldemokrata pártprogram kisüzemvédő törekvéseket? — E kérdésekkel — amelyek közül most csak a leglényegesebbeket említettem — az értekezés szerzője összefoglalóan nem foglalkozik." Ezt tartotta az opponens az értekezés egyik fő fogyatékosságának, mert a lenini agrárelmélet részleteiben is helyes felvázolása elősegítené a 11. Internacionálé pártjaiban elfogadott agrárprogramok így a magyarországi szociáldemokrácia agrárelméletének értékelését is. A magyar szociáldemokraták agrárkérdésben elfoglalt nézeteit a disszertáció szerzője elsőként gyűjtötte össze, s így az MSzDP első világháború előtti történetére vonatkozó ismereteink jelentős gazdagodásához is hozzájárul. A századeleji szociáldemokrácia agrárnézeteinek kritikája több helyütt ellentmondásos azonban — s ez elsősorbari bizonyos elméleti kérdések tisztázatlanságát jelzi. Az opponens a továbbiakban a disszertáció 111. és IV. fejezetének néhány részkérdéséhez fűzött megjegyzéseket. Véleménye szerint az SzDP vezetőségének tagjai — a disszertáns állításával szemben az ún. „tiszta feudalizmus" elméletének elfogadásával nem tették általában magukévá az ezen elméletből következő taktikát, mely szerint a napirenden levő polgári átalakulásban a munkásosztálynak csak „a burzsoázia szövetségese" szerepe jut. Ezek Diner Dénes József nézetei voltak, amelyek a párt vezetőség soraiban nem találtak egyértelműen kedvező fogadtatásra. (Ugyanez montiható el agrárnézeteiről is.) Nem helytálló a disszertációnak a Fejórváry-kormány támogatásáról, s általában a párt 1906—1910 közötti években játszott szerepéről adott értékélése sem. Nem ad feleletet továbbá a jelölt arra a kérdésre, mely nézeteket lehet a szociáldemokrata párt „hivatalos" agrárelméletének tekinteni. Az opponens véleménye szerint „az agrárkérdés éppen azon kérdéseknek egyike volt, amelyekben a szociáldemokrata párt az érintett másfél évtizeden keresztül hiába próbált meg valamiféle hivatalos álláspontot kialakítani." Erősen vitatható a jelölt azon követelése, mely szerint a szociáldemokrata pártvezetőségnek az 1905-ös orosz forradalom tapasztalatai alapján meg kellett volna változtatnia addigi nézeteit az agrárkérdésben. „1905—1906-ban Oroszország és Magyarország helyzete között lényegbevágó eltérések voltak — hangsúlyozta az opponens — : Oroszországban forradalom volt, amelyet kiterjedt földosztó mozgalom jellemzett, Oroszországban volt olyan polit ikai szervezet, az eszer párt, amely e törekvéseket megfogalmazta és azokat képviselte. Magyarországon mindezek a tényezők hiányoztak, s emiatt a pártvezetőség szemében nem válhatott feltétlenül szükségessé, hogy agrárpolitikája alapelvein változtasson." Az opponens ezutánDiner-Dénes József, Csizmadia Sándor, Dániel Arnold, Szabó Ervin ós Varga Jenő agrárnózeteinek a disszertációban foglalt elemzésével foglalkozott. Elismerte a szerző eredményeit, vitázott az értekezés több megállapításával. (Csizmadia Sándor földosztó törekvései, Dániel Arnold álláspontjának téves értelmezése, Varga Jenő besorolása a baloldal táborába stb.) A III. ós IV. fejezetnek a disszertációban történt szétválasztását szerkezeti szempontból kifogásolhatónak tartotta az opponens, mert megnehezíti az agrárelmélet fejlődésének bemutatását, és lényeges összefüggéseket kényszerít háttérbe. A programtervezetek elválasztódnak az elméleti vitáktól, s így sok fontos mozzanatra pl. Dániel Arnold fellépésének hatására - nem derülhet fény. Gyümölcsözőbb megoldás lett volna egy kronológiára épített s azon belül tematizáló szerkezet. A lV. fejezet számos jól sikerült elemzés (az 1900-as agrárhatározat, az 1903-as program előkészítését megelőző vélemények ismertetése stb.) mellett több vitatható értékelést tartalmaz. Az értekezés szerint az 1903-as program „egyik legnagyobb hibája az, hogy nem tűzte ki feladatul a feudális nagybirtokrendszer teljes felszámolását és nem állt ki a parasztság földosztó követelései mellett." Más helyen a jelölt ugyanezt nem tartja hibának hangsúlyozta az opponens —, Lenin 1906-os programja sem tartalmazza a földosztó mozgalmak támogatásának szükségességét. Helyesebb, történetibb megvilágítást érdemelne az a kérdés is, miért vetólődött el 1908-ban az új agrárprogram-tervezet. Vázlatosnak, s távolról sem megoldottnak tekinthető az 1911-1914 közötti időszak agrár vonat kozású eredményeinek tárgyalása. Összefoglalóan azt hangsúlyozta az opponens, hogy „a jelölt a maga eló tűzött igen nagy feladatot jelentős részben helyesen oldotta meg . . ., munkájával sokban gazdagította ismereteinket a magyarországi munkásmozgalom történetéről. Munkája a forrásanyagok és a feldolgozások impozáns mennyiségére támaszkodik, s az említett kritikai