Századok – 1971

Történeti irodalom - Budapest történetének bibliográfiája. VI. köt. Kultúra. (Ism. Szilágyi János) 190/I

KRÓNIKA 229 hanem az egység lehetőségeit s megvalósulását, az új császári Németország társadalmiosztályszerkezetét, bel- és külpolitikáját. Majd végül Engels volt az, aki nemcsak a wilhelminus Németország jelenét elemezte ily sokoldalúan, hanem jövőjét is, mikor a német munkásmozgalomról szólt (ez utóbbi kérdéskörről azonban az előadók már inkább csak érintőleg szóltak). A referátumok után a második ós harmadik napon külön szekciókban folyt a tanácskozás, ahol számos korreferátum hangzott el a német történelem, a hadtörténet ós munkásmozgalom kérdéseiről. 1970. november 16-án az Egyetemes Történeti Intézet keretében tartottak emlékülést, amelyen J. M. Zsukov akadémikus megnyitója után öt referátum hangzott el, amelyek mind azt világították meg, hogy milyen munkásságot fejtett ki Engels a történettudomány egy-egy területén. M. I. Mihajlov, a történettudományok doktora a modern munkásmozgalomról tartott előadást, amelynek során főként Engelsről, a munkásmozgalmi vezetőről ós teoretikusról emlékezett meg. Megemlítette, hogy általában a szociáldemokrata mozgalomról egy időben szektás elképzelések terjedtek el, de e szektariánizmussal nemcsak a» 1920 — 30-as éveknél kell tekintettel lenni, hanem olyan problémakörnél is, mint az 1880 — 90-es években a számbajöhető polgári radikális ellenzék és a munkásmozgalom kapcsolatánál, ahol Engels volt az, aki kifogásolta az eleve visszautasítás politikáját. M. 1. Mihajlov érintette a béke kérdését is, amely Engelst annyira foglalkoztatta az 1880-as, s méginkább 1890-es évek kezdetén, s ezzel állott kapcsolatban, hogy kimunkálta a leszerelés feltételeit, s szembeszállt azokkal a szektás véleményekkel, amelyek a tőkés társadalom viszonyai között egyszerűen kizártnak tekintették ezt a lehetőséget. Az előadó részletesen szólt ezután az agrárkérdésről, Engels elemzéseiről, s ehelyütt kitért arra, hogy az Engels halála utáni félévszázad milyen fejlődést hozott a parasztság életében a nyugat-európai országokban (itt a polarizálódás, a földbirtokkoncentráció ellentmondásos jelenségeiről nyújtott vázlatos képet). P. V. Volobujev, a történettudományok doktora, a Szovjetunió Történetét Kutató Intézet igazgatója azt vizsgálta, hogy milyen kapcsolatok létesültek Engels és a forradalmi orosz értelmiség, munkásmozgalom között, illetőleg méginkább azt, hogy milyen nagy jelentőséget tulajdonított Engels Oroszország forradalmasodásának, egy várható forradalomnak. Két nagyobb periódust jelölt meg ebben az összefüggésben. Az 1856 — 61-es korszakot, amikor ilyen erjedés megindult, majd a második korszak már Marx halála után, az 1880-as években következett be, s a narodnyik mozgalmakkal állt összefüggésben. P. V. Volobujev ehelyütt aláhúzta a Vera Zaszuliccsal folytatott levélváltások jelentőségét — mivel e levelek sokoldalúan elemzik e folyamatokat. Ugyanitt megjegyezte, hogy Engels érdekes történeti parallelt vetett fel, amikor az orosz fejlődésnél az 1789-es és 1793-as példát említette, s megjegyezte, hogy az összehasonlító módszer lehetőségével a történetírás mindmáig még nem ólt e vonatkozásban eléggé. Általában viszont hozzáfűzte: ha Engels az új polgári demokratikus forradalom érlelőd ősére rá is mutatott, új feleleteket keresett is, az igazi választ csak 20 esztendővel később, a már kiérleltebb viszonyok elemzése alapján Lenin adta meg — 1903—1905 között. P. V. Volobujev megjegyezte, hogy újabban a narodnyikok értékelése körül hevesebb vita bontakozott ki, a miként általában felvetődött az összeesküvések taktikai módszereinek megértése, illetőleg bírálatának problémája is. A talányok ós kérdések közül a válasz megadásánál az előadó ismét Engelsre utalt, aki az orosz feltételek között nem tagadta az összeesküvések eredményességét, de igazi megoldásként mégiscsak a társadalmi forradalom lehetőségét kutatta P. A. Zsilin, akadémiai levelező tag, a Hadtörténeti Intézet igazgatója Engelsről a hadtörténészről emlékezett meg, s ebben a vonatkozásban a német parasztháborúról, a szipoly felkelésj'ől, az amerikai polgárháborúról, Napoleon hadjáratairól, s természetesen az 1870-es francia — porosz háborúról szóló megállapításait elemezte. G. F. Kim, a történettudományok doktora Engels és a Kelet címmel tartott előadást, amelyben hosszabban foglalkozott a társadalmi formációk, s ezeknél az ázsiai termelési mód jelenségeivel, s azzal, hogy a keleti népek számára mennyire „kötelező" e formációk átélése, s milyen távlatot látott Engels az európai proletár forradalmi mozgalom és a Kelet között. Végül J. V. Bromlej akadémiai levelező tag, a Néprajzi Intézet igazgatója A. I. Persin kandidátussal együtt terjesztett elő áttekintést a primitív társadalmak kutatásának új eredményeiről, mindezt összefüggésbe hozva Engels írásaival. Jemnitz János