Századok – 1971

Történeti irodalom - Budapest történetének bibliográfiája. VI. köt. Kultúra. (Ism. Szilágyi János) 190/I

FIGYELŐ 217 azt már láttak. (Sem ő nem volt ti. császár, sem a férje, aki ügyvéd volt, hanem csak a fia került trónra.) Hogy itt nem róla van szó, kétségtelen a következő megfontolásból: 1. Napóleon anyját sohasem említik pusztán Madame-nak. 2. Ez az utóbbi cím csak a Bourbon családban volt használatos. 3. A szöveg az 1827-ben lejátszódott cselekmény idején még a Madame által divatba hozott régi rokoko karosszékről beszól, tehát nem is annyira XVI. Lajos (kinek húga viselte a Madame címet), mint inkább XV. Lajos uralkodása, sőt esetleg még a régenssóg idejére utal ez a cím, mint éppen a rokoko-stílus virágzásának korára. 4. Napóleon anyja csak 1800-tól 1814-ig lakott Franciaországban, tehát a cselekményt megelőző negyed századon belül. Mikszáth egyik regényének tárgyi jegyzetei : ,, . . . gróf Károly' Gyula 1880. januári us 25-én . . . mondotta a képviselőházban . . . Tisza Istvánnak van egy Herbertje, Andrássynak van egy Herbertje." Nyilvánvaló tévedés. Tisza István 1861-ben született, tehát akkor 18 éves volt. Később valóban volt egy Herbertje, de ez még akkor meg sem született. Tisza Kálmánról sem lehet szó István helyett, mert Tisza Istvánra sok mindent lehet mondani, csak azt nem, hogy Herbert volt. Ugyanígy nem lehetett ezt mondani az ifjabb Andrássy Gyulára vagy Tivadar bátyjára sem, akik akkor még szintén csak a huszadik évük körül jártak, de magas műveltségükkel és sokoldalú tehetségükkel már akkor kiemelkedtek kortársaik közül. Ez a kijelentés egyébként el sem hangozhatott a képviselőház 1880. január 25-i ülésén, mert ezen a napon egyáltalában nem volt ülés; de nem történt, ilyen felszólalás az 1879. december 1. és 1880. február 9. közötti időben sem. Egyik gyűjteményes kötetének jegyzetei: „Berényi Ferenc gróf — egy nógrádi eredetű, azóta kihalt főúri család sarja. Nevét, a kézikönyvek sem tartják számon." Ismét kézikönyve válogatja ! Ugyancsak számon tartják a parlamenti nyomtatványok kötetei is! A hiányzó és helyes adatok: Berényi Ferenc gróf (1818 —1888) — egy azóta kihalt főúri család nógrádi és nyitrai ágának utolsó férfitagja. Főrendiházi örökös tag volt, közben 1869-től 1878-ig országgyűlési képviselő. Felesége br. Orczy Ágnes csillagkeresztes és palotahölgy. — Majd tovább: „Ürményi Miksa — Ürményi József alnádor fia. 1861-ben a kismartoni kerület országgyűlési képviselője volt. Életrajzának egyéb adatait nem ismerjük." Ezekből az „ismeretlen" adatokból azonban maga a kötet is közöl egyet a 233 — 234. oldalán: „A b. Sennyeyhez csatlakozott orsz. képviselők Festetics Pál lakásán gyűltek össze. 38-an voltak ós pedig a következők: . . . Ürményi Miksa . . ." Nemcsak 1861-ben volt tehát képviselő, hanem 1875-ben is, amikor az új Sennyey-párthoz csatlakozott és felszólalt a képviselőház február 6-i ülésén. További adatai: 1832-ben született ós 1905 után halt meg. 1869 —1878 között is országgyűlési képviselő, Ürményi József perszonálisnak, majd országbírónak a dédunokája, felesége: Festetics Borbála grófnő, Festetics Leónak, a Nemzeti Színház igazgatójának a leánya volt. Az 1968-ban megjelent következő kötet jegyzete még mindig nem ismeri ezeket az adatokat, sőt a kötetben közöltet, sem. Erről csak a legújabb kötet jegyzete vesz végre tudomást, ha pongyola fogalmazással is („a 70-es években"). Ambrus Zoltán leveleiből: ,,Dudits Andor — Ambrus Zoltánhoz Bp. 1902. [jan.febr.]" A levél szövege: „Négy évi munkásságom eredményét a magyar parlamentben — ország-világ színe előtt — legyalázta és nevetségessé tette egy kiváló politikus, a kinek ítéletét művészi dolgokban el nem fogadhatom. Szíveskedjék feb. 4-én kedden délelőtt 9 — 3-ig képemet megtekinteni . . ." A jegyzet szövege: Dudits Andor (1866—1944) festőművész . . . Az akkoriban épülő Parlamentben is festett freskókat, melyek közül a legnevezetesebb, A kardvágás ! Ferenc József koronázása' című (a delegációs terem folyosóján). Hogy mi volt a levélben említett támadás, ismeretlen. A Parlamenti Naplóban nincs nyoma." Bizony, bizony, oldalakra terjed a Naplóban ennek az „ismeretlen" támadásnak a nyoma. A képviselőház 1902. február 28-i ülésén Bartha Miklós költségvetési beszédében kifogásolta, hogy az új Parlament építési költsége már eddig többszöröse az előirányzottnak, hogy meg nem felelő módon és rossz helyre epítették és hogy belső művészi kiképzésére pályázat mellőzésével adtak megbízást olyanoknak, akik nem képesek megfelelően teljesíteni a vállalt feladatot. Erre hozta fel példának elsősorban Dudits freskóját, a Kardvágást ós hasábokon keresztül bírálta azt igen- élesen (Napló, III. köt. 218 - 219. old.). A március l-i ülésen Pichler Győző veszi védelmébe Duditsot (Napló, III. köt. 229 — 230. old.). Ebből következik, hogy téves a Dudits levelében megadott dátum is. Nem február 4-re hívta meg Ambrust a kép megtekintésére, hanem március i-re. Ez az elírása, a levélnek jegyzetszerkesztő által is észrevett ós [ !]-lel jelölt másik kót hibájával együtt, izgatott lelkiállapotának tulajdonítható. A jegyzetszerkesztőt azonban mindenesetre megtévesztette, mert nyilván csak a február 4. előtti Naplóban kereste a támadás nyomát. Téves tehát a feltételezett kelte is a levélnek; nem „1902. jan.-febr.", hanem 1902. febr. 28.—márc. 2. közt, a legnagyobb valószínűséggel: 1902. márc. 1.