Századok – 1971

Folyóiratszemle - Kernek; Sterling: A brit kormány reakciói Wilson elnök 1916 decemberi „béke”-jegyzékére 1324/VI

1344 KRÓNIKA az ország területén élö nemzetiségek már nagyobb részükben ellenségként állnak szemben a magyarokkal, de nem egyszer egymással is. Július 9-én Matthias Bernath, a nyugatberlini egyetem tanára, a müncheni Südost Institut igazgatója „A jozefinista reform és a román kérdés a magyar korona országaiban" című előadásában bevezetőül az egykorú román közvéleményben és a román történetírásban II. József alakjáról és reformjairól kialakult pozitív képet elemezte, majd azt vizsgálta, milyen hatással volt a császár politikája a románok nemzeti ébredésére. Beszélt Józsefnek az egységes birodalmi államszervezet létrehozására irányuló elgondolásairól, majd a jozefinizmus politikájának egyes részleteit tárgyalta — amelyek román vonatkozásban nemzetébresztő hatásúak voltak. Hangsúlyozta, hogy II. József reformokkal modernizálni kívánta az államot, s ebbe a különböző nemzetiségeket is törekedett bevonni. Ennyiben — s csak ennyiben — járult hozzá József a nemzeti ébredéshez; ösztönözte és öntudatosította a román nemzeti törekvéseket is. S így a Supplex libellus Valachorum (1790) a jozefinizmus utóhatása, s egyben a román nemzeti politikai küzdelmek nyitánya. Czennerné Wühelmb Gizella, a Nemzeti Múzeum főmunkatársa, „Grafikus viseletsorozatok — Közép-Európa nemzetiségeinek életére és társadalmi helyzetére utaló képes források" című, gazdag képanyag vetítésével kísért előadásában áttekintette, hogyan tükröződik a grafikus viseletsorozatok műfajában Közép-Európa sokszínű néprajzi képe és e népek gazdasági-társadalmi helyzete. A XVI. század második felében a műfaj korai képviselőinél a helyszíni vázlatkészítés és tájékozódás a török háborúk bizonytalanságai között lehetetlen volt. így ezekben a korai sorozatokban elsősorban a magyar nemesi viselet a jellemző, a más itt élŐ népek közül csak a horvátok öltözetéről emlékeznek meg a velencei grafikusok, ami a földrajzi közelségből ós a kereskedelmi-kulturális kapcsolatokból adódik. Egy zárt területi egység, a többnemzetiségű Erdély társadalmilag és nemzetiségileg teljes bemutatására csak a XVII. század második felében került sor. Winzenz Georg Kininger XIX. század eleji sorozata összeállításánál azok az elvek érvényesültek, hogy a nemzetiségek parasztságának hiánytalan bemutatása a biedermeier-stílus tetszetős keretei között jöjjön létre. Ennek az albumnak külső stílusjegyeit vette alapul a Ján Caplovió szövegével és irányításával kiadott viseletsorozat, amely messzemenően figyelembe vette, hogy a népeket mindennapi életük közepette kell bemutatni. A XIX. század közepén túl már inkább az etnográfiai különlegességek rögzítése érvényesül a hazai ós külföldi mestereknél egyaránt, s ez elsősorban a magyar viselet sajátos, színpompás együtteseinek ábrázolásában dominál. Az előadás befejező része értékelte a támaválasztás indokait, az ábrázolások régi sémákon nyugvó, vagy új típusait, az ábrázolási módok hasonlóságainak, hiányosságainak a politikai-társadalmi helyzetből, vagy a művész sajátos szemléletéből (külföldi származás) és az uralkodó művészi stílusjegyekből adódó okait, mint a forrásérték megállapításának legfontosabb szemléleti tényezőit. Szász Zoltán, a MTA Történettudományi intézetének munkatársa „A magyarországi nemzetiségi kérdés helye a Habsburg-birodalomban 1867—1918" c. referátumában az 1848-at követő államstruktúraváltozások és a nemzetiségi viszonyok összefüggéseit elemezte. Az 1849-et követő közel két évtizedes kísérletezés, melynek során Bécs megpróbálta egy centralizált állam keretében a magyar nemesség ellenállását megtörni, a birodalmat alkotó egyes népek bizonyos nemzeti törekvéseit kielégíteni, 1867-ben a kiegyezésbe torkollott, s ezzel félévszázadra eldőlt a nemzetiségi kérdés kezelésének útjai körüli vita. A referátum ezután a magyar liberális parlamentáris rendszernek mint az uralkodói abszolutisztikus törekvésekkel szembeni korlátozó faktornak, illetve a nemzetiségekkel szembeni magyar hegemóniát biztosító autoriter