Századok – 1971
Folyóiratszemle - Kernek; Sterling: A brit kormány reakciói Wilson elnök 1916 decemberi „béke”-jegyzékére 1324/VI
KRÓNIKA 1337 AZ 1945 UTÁNI TÁRSADALMI FEJLŐDÉS LENGYEL- ÉS MAGYARORSZÁGON 1970. november 3 — 6. között került sor Budapesten, majd 1971. május 17 — 21. között Poznanban a Magyar-Lengyel Történész Vegyesbizottság soron következő két ülésére. A tíz éve működő bizottság arra törekszik, hogy felváltva, hol Lengyelországban, hol pedig Magyarországon megrendezésre kerülő ülésein olyan tudományos kérdések kerüljenek megvitatásra, amelyek részben a hazai történeti kutatások eredményeit tükrözik, s kapcsolódnak a hazai kutatások aktuális problémáihoz, részben pedig a két ország történetírása előtt álló feladatokról tájékoztassák a lengyel, illetve magyar történész közvéleményt. Az 1970-es tudományos ülés napirendjón (november 4-én az ELTE Bölcsészettudományi Kar Tanácstermében került megrendezésre) országaink 1945 utáni társadalmi fejlődése, illetve ennek historiográfiája szerepelt. Az ülésen bemutatott előadások mind módszerüket, mind pedig tudományos eredményeiket tekintve számos új vonással és új érdekes problémával gazdagították ismereteinket. Különösen nagy érdeklődést váltott ki a két lengyel előadás. Robert Nowak, a Lengyel Nemzetközi Kérdések Intézete tudományos munkatársa, „A háború utáni lengyel és magyar fejlődés összehasonlítása" címmel a két nép történetének 1945 — 1956 közötti időszakát vetette egybe; Dr. Tomasz Szarota, a Lengyel Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének tudományos munkatársa, „Az 1945-ben visszanyert földek problematikájának lengyel történetírása" az észak- ós a nyugat-lengyel területek nálunk kevéssé ismert történeti irodalmát, az erre vonatkozó történeti vitákat és legújabb eredményeket vázolta fel a magyar hallgatóság előtt. R. Nowak előadása különösen a módszere szempontjából figyelemreméltó kísérlet arra, hogy két, szocializmust építő ország 1945 utáni történetét az összehasonlító módszer segítségével vegye vizsgálat alá és így vázolja fel a főbb fejlődési azonosságokat és eltéréseket, s ezek társadalmi hátterét. Az előadó a két ország háború előtti fejlődésének néhány alapvető vonásából indult ki, így elsősorban azokból a különbségekből, amelyek — véleménye szerint — szembeötlően befolyásolták a fejlődés irányát. így többek között rámutatott, hogy míg a két háború közti Magyarország egyik legfontosabb eleme volt, hogy a Tanácsköztársaság bukása után Magyarországon került uralomra Kelet-Európában az egyik legreakciósabb társadalmi osztály, s bizonyos szempontból nemcsak a legalsó társadalmi rétegeknek volt nehéz bekerülni a kormányzó elitbe, hanem a polgárság számára is, addig Lengyelországban aránylag könnyebben lehetett bekerülni a kormánykörökbe a középrétegek, szegényebb értelmiségiek soraiból is. Pilsudski volt légiói ugyanis igen nagy szerepet kaptak Lengyelországban az első világháború utáni időszakban, számos kispolgár és értelmiség ezen keresztül kapcsolódott be a politikai életbe. Ez a lengyel kormány számára sokkal szélesebb társadalmi bázist biztosított, mint Horthy érája Magyarországon. A két világháború közötti Lengyelországban a burzsoá demokrácia több eleme maradt fenn, mint Magyarországon. Részben ezzel magyarázza a szerző azt is, hogy Magyaroszágon a fasiszta pártnak viszonylag nagyobb befolyása volt a tömegek körében. Lengyelországban ezzel szemben — az előadó véleménye szerint — a fasiszta pártok semmiféle befolyásra nem tettek szert. A magyarországitól eltérőek és a haladás szempontjából kedvezőbbek voltak az agrárviszonyok és a paraszti osztályharc alakulása is. Fontos tényezőként emelte ki az előadó a két ország nemzetiségi összetételében mutatkozó jelentős eltéréseket. Lengyelország közel egyharmada ugyanis nemzeti kisebbség volt, míg a magyar nemzetiségűek egyharmada élt az országhatárokon kívül, ami alapjául szolgált a magyar kormány revansista külpolitikájának. Eltérő volt a két ország indulása 1944 — 45-ben. Lengyelország a hatéves szörnyű német megszállás alól felszabadulva nagy nemzetközi tekintélynek örvendett, mint
