Századok – 1971

Folyóiratszemle - Lozek; Gerhard: A polgári történetírással való vita hatásosságának módszertanához 1311/VI

1311 FOLYŐIRATSZF.MLE A számadáskönyvek bőséges adatot szolgáltatnak a bérmunkások alkalmazására vonatkozóan, főképp a szőlőművelésben. Feltüntetik a bérmunkások számát, a teljesített munka nemét és a kifizetett bért. Az utóbbi években a román történetírásban az a nézet alakult ki, hogy a XVIII. században a nagybirtokon folyó gazdálkodás fő jellemzője az önellátó gazdálkodás megszűnése, illetve áttérés a piacra való termelésre. Bár a számadáskönyvek számos eladásról adnak hírt, mégis a gabonafélék csak kis hányada került a piacra, és a nagyobb részét a nagybirtokon belül élték fel. A kérdés tisztázását nagyban elősegítené az ezen források által szolgáltatott adatok részletesebb elemzése. A szerző végül azon a véleményen van, hogy a modern kutatási módszerek alkalmazásával, elsősorban a statisztikai módszerek segítségével, a számadáskönyvek a román történelem egyik legérdekesebb periódusának újabb vonásait rajzolnák meg. (Studii. Revista de istorie. 1970. 1. sz. 43—54. I.) B. E. Gerhard Lozek: A polgári történetírással való vita hatékonyságának módszertanához A polgári társadalomtudományok a maguk összességében a polgári ideológia részrendszerét alkotják. A polgári történetírás is egy ilyen részrendszer, amelynek meghatározott belső tagolása, struktúrája van, meghatározott elvi, konkrét-történeti, történetelméleti, szakmódszertani vonásokkal. Ezt a belső struktúrát tekintetbe venni, lényeges elemeit kölcsönhatásukban, fontosságuk szerint megragadni rendkívül fontos, ha ideológiai ós politikai szempontból egyaránt hatékony vitát kívánunk folytatni a polgári történetírással. A polgári történetírás első és leglényegesebb struktúra-eleme a történeti-politikai koncepció. Ezt döntő mértékben a polgári történész osztályálláspontja és osztályának, ill. egy meghatározott osztálycsoportnak stratégiája és taktikája határozza meg. A történeti-politikai koncepció osztályszempontú alapvető felfogásokat tartalmaz a társadalom egész fejlődéséről és az ebből eredő politikai célokról. A vitában tehát mindenekelőtt a polgári történész történeti-politikai koncepcióját kell felfedni és leleplezni. Másik struktúra-elem a történeti kép. Minden történetírásnak célja a történeti tények, események és folyamatok meghatározott értékelésén nyugvó szemlélet kialakítása a múltról, akár ennek egészéről, akár részleteiről. A polgári történetírás által közvetített történeti kép a maga egészében a legfőbb hordozója a polgárság által befolyásolt tömegek reakciós történeti tudatának és egyben történeti összetevője a jelenkori polgári ideológiának és politikának. A harmadik fontos struktúra-elem a polgári törtónetelmélet (történetfilozófia). Ez világnézeti, ismeretelméleti és metodikai felfogásokat foglal össze egy, az idealista filozófia különböző irányzatai által befolyásolt, többé-kevésbé eklektikus elméleti alapfelfogásban. A szakmetodika mint negyedik struktúra-elem főképp forráskritikai módszereket s a történeti segédtudományok egész sorát öleli fel. A többi struktúra-elemtől eltérően, amelyek politikai és ideológiai funkciójuknál fogva egyértelműen osztályjellegűek, a szakmetodika bizonyos metodikai-technikai alapjai osztályszempontból közömbösek. Azonban még a szakmetodika területén is érvényesülhetnek egyértelmű osztálybehatások a tények kiválasztása és értékelése terén.