Századok – 1971
Történeti irodalom - Hoensch; Jörg. K.: Die Slowakei und Hitlers Ostpolitik (Ism. Tilkovszky Loránt) 1297/VI
1300 TÖRTÉNETI IRODALOM gyei és a magyar kormánnyal is hitegető módon tárgyaljon; a bécsi döntést közvetlenül megelőzően Bécsben lefolyt Tuka—Kánya találkozóról azonban a szerzőnek nyilván nem volt tudomása. Igen szemléletesen mutatja be Hoensch Tiso kormányának az elért autonómia tartalmát és gyakorlati megvalósítását illetően a prágai központi kormánnyal vívott harcát, amelyben egyfelől a jogos nemzeti igények is a túlzott követeléstámasztások határozottan zsaroló jellegű politikájának alárendeltségében jelentkeztek, másfelől az ezzel szembeni engedékenység és a keményebb kéz politikája közötti ingadozásban a közös államra nézve veszedelmes következmények megelőzését célzó minden jogos törekvés is a szlovák nemzeti mi voltot negligáló „csehszlovakízmus" makacs továbbélésének minősíttetett, s hozzájárult a szlovák nacionalizmus forrpontra hevítéséhez. Cseh- és magyarellenes, valamint antiszemita megnyilvánulások sorozata tanúskodott a,Szlovákia a szlovákoké" elv sajátos értelmezéséről; de ezen túlmenően felvetődött móg a morvaországi szlováklakta területeknek a szlovákiai kormányzat alá vonásának gondolata is, amely — hozzátehetnénk, — 1939—1944 közt is foglalkoztatta a Nagy-Szlovákiáról ábrándozó nacionalistákat. A szlovák nacionalizmus fellángolásának következményei legkevésbé Szlovákia német kisebbségét érintették. A Kárpátnómet Párt, mint a Szudétanémet Párt szlovákiai megfelelője, a változó utasításokat követve, előbb Pozsony ós környékének, mint „alapjában német néptalajnak", a német birodalomba való bekebelezése álláspontján állt ugyan, de az 1938 szeptemberi betiltás után Deutsche Partei néven újjászerveződve, egyértelműen a szlovák autonomista politika támogatója lett, amely a számára oly fontos németbirodalmi kapcsolatok intenzív kiépítését az ő közvetítésének köszönhette. E szolgálataival a Karmasin mérnök vezette náci német párt eleve biztosította kivételes helyzetét az autonóm Szlovákiában. Bár — mint Hoensch rámutat, — átmenetileg kedvezőtlenül hatott a német kisebbséggel kialakuló viszonyra, hogy a szlovák térfoglalás németek elbocsájtásával is együttjárt, figyelembe veendő, hogy egyrészt jóval több volt az elbocsájtott magyarok száma, másrészt a Deutsche Partei, hátamögött a német birodalommal, azonnal hatékony védelmet biztosított a károsult németek számára, míg az elbocsájtott magyarok hónapok hosszú során át a magyar kormány által átjuttatott segélyen tengődtek, s nem egy közülük, mint a Hoensch által is említett elbocsájtott csehek, a német pártba lépve keresett védelmet. A németbirodalmi kormány kívánságára Karmasin, mint a szlovákiai német népcsoport vezére, már egy héttel az autonómiát kimondó zsolnai konferencia után államtitkári státust kapott a szlovák kormányban, s így belülről ellenőrizhette, illetve befolyásolhatta a kormány tevékenységét, nemcsak szorosan a német kisebbség szlovákiai kivételes helyzetének biztosítása érdekében, hanem a nómetbirodalmi hatalmi befolyás érvényesítésére. A szlovákiai német népcsoport közjogi státusa olyanfajta rendezésével, ahogy azt К. O. Rabi tervezete kifejezésre juttatta, a németek valóban példát kívántak szolgáltatni; csakhogy nem — mint Hoensch feltételezései közt szerepel — a Csehszlovákia egyéb részein, így Kárpátukrajnában élő, illetve a München utáni cseh-morva területeken még megmaradt németség érdekében, — még kevésbé azért, hogy a Szlovákiában maradt magyarokat ösztönözzék hasonló követelések támogatására, ami a kivételes helyzetre törekvő németség pozícióit nyilván nem erősítette, hanem gyengítette volna, — hanem döntően valóban abból a célból, hogy Délkelet-Európa országai felé, s mindenekelőtt a szomszédos Magyarországra gyakoroljanak vele hatást. A szerző nem említi, hogy a magyar minisztertanács a bécsi döntést követő napon a magyarországi német kisebbség helyzetének rendezéséről tárgyalva, megvitatta egy német kisebbségi államtitkár állásának rendszeresítését, ami arra enged következtetni, hogy a német birodalmi kormány részéről ez ügyben a Szlovákiában elért helyzetre utaló megkeresés történhetett. Ehelyett abból a téves feltételezéséből kiindulva, hogy a németek nemcsak a saját kisebbségeik