Századok – 1971

Történeti irodalom - La deuxiéme Internationale et l’Orient (Ism. Jemnitz János) 1294/VI

TÖRTÉNETI IRODALOM 1295 A kötet számos ország kutatójának tanulmányait tartalmazza. A legtöbb szerző francia (a Kína, India, Japán és Irán történetét tárgyaló fejezetek az ő tollúkból kerültek ki). Három szovjet szerző Indonézia, Irán és India problémáival foglalkozott. Az északafrikai kérdéseket helybeli, illetőleg olasz és francia történészek érintették, de megszólaltak a kötet lapjain angol, belga és holland kutatók is. A kötet általános bevezető tanulmányát Georges Haupt és Madeleine Reberioux közösen írták. Ebben részint a speciális tanulmányokra, részint a II. Internacionálé kongresszusainak, a Nemzetközi Szocialista Irodának anyagaira támaszkodva tulajdonképpen valamennyi, az egész Internacionálét érintő kérdést felvetettek. Végigtekintik, hogy az 1890-es évektől a II. Internacionálé kongresszusain milyen viták folytak e kérdésben, de a tények rögzítésén írásuk messze túlmutat. Érdekes kísérletet tettek a problematika periodizálására is. A korai viták után a századforduló krízisei késztették az Internacionálét, hogy 1900-ban, majd 1904-ben részletesebben megvitassák a történeti tendenciákat. 1907 —1910 között foglalkoztak legbehatóbban a gyarmatosítással, illetőleg az Internacionálé antikolonialista feladataival, majd 1910 után a háború, pontosabban az európai és világháború veszélye került olyannyira előtérbe, hogy minden más feladatot maga mögé utasított. Ezt az álláspontot mindenekelőtt az európai nagy országok szocialistái tették magukévá (az egyedüli kivételt e vonatkozásban a bolsevikok képezték), ami egyértelmű volt azzal, hogy hajlottak a quieta non movere magatartás elfogadására, ami ugyanakkor a gyarmati népek számára elviselhetetlen volt. Mindezek csak a fő kontúrokat mutatják. Ismeretes, hogy az 1890-es években a szocialisták felháborodottan tiltakoztak a gyarmatosítás ellen. Később, az 1900-as években azonban tért hódított a „gyarmati civilizációs misszió" elmélete, amely szerint, ha bármilyen torz formában is, de a gyarmatosítás a régi elmaradottságból a modern fejlődés útjára térít sokszázmillió embert. E nézet vallói jobbára a gyarmatosító országok szocialista pártja reformista jobbszárnyának képviselői voltak, s tételüket azzal enyhítették, hogy a gyarmatosítás módszereit tulajdonképpen lehetne tökéletesíteni, a brutalitást meg lehetne szüntetni, s akkor az még pozitívabbá válhatna. A szerzők aláhúzzák: e nézetek nagyjából egyszerre jelentkeztek, „nemzeti sajátosság" alig figyelhető meg az angol, német, francia és belga exponálok között. A reformista előretörés, a régebbi internacionalista állásfoglalások megkérdőjelezése jellemző volt az imperialista új korszakra, — végeredményben azonban az Internacionálé kongresszusain, majd egyes pártokén is, a „gyarmatosítás" hívei végül is kisebbségben maradtak. Igaz, csúnya szépséghiba volt, hogy a civilizációs elképzelés mellett szavazott jónéhány „nagy" párt, míg ellene a kis, gyarmatnélküli országok pártjai. Tévedés lenne azonban ezúttal is csupán nemzeti, avagy országkeretekben gondolkodni, — a határok, szakadások, áramlatok ezeken belül is megtalálhatók. Ezen a területen a megállapítások árnyaltak és megbízhatóak, de nem nyújtanak „robbanásszerűen" újat. Uj, ismeretlen vizekre vezet a könyv, amikor nemcsak arra utal, hogy a metropoliszokban Hyndman hogyan tiltakozott az angolok egyiptomi és indiai, Rouanet, Guesde, Lafargue és Jaurès a franciák afrikai, vietnámi gyarmati politikája ellen, hanem e kritikákon túlmenőleg milyen közvetlen szálak szövődtek a gyarmati és függő országok úttörő szocialistái ós az Internacionálé között. Ehelyütt a legszorosabb ós legeredményesebb együttműködés Irán és az orosz forradalmárok (azerbajdzsán, örmény és grúz bolsevikok képezték az összekötő láncszemeket), valamint az indonéz és holland, meg természetesen a francia és észak-afrikai arab szocialisták között. Kínába ugyancsak ekkor kezdett be-betörni a szocializmus eszméje, s Szun-Jatszen, a kínai forradalom első modern alakja, ugyancsak kereste az Internacionálé segítségét, amit nemcsak az Internacionálé felelős vezetőivel, hanem amerikai szocialista barátaival folytatott levelezése is bizonyít. Érdekes, hogy ezek a szálak milyen fogyatékosak