Századok – 1971

Történeti irodalom - Essays in Medieval History presented to Bertie Wilkinson (Ism. Bónis György) 1285/VI

TÖRTÉNETI IRODALOM 1287 kodói erényei dacára — kénytelen volt számolni a tanács és a parlament ellenőrzésével. Találó Lyonnak az a megfigyelése, hogy „az állandóvá és intézményessé vált politikai nyomás tette a középkori királyokat alkotmányosakká" (175. 1.). V. H. Galbraith a kaliforniai Huntington Libraryben őrzött, 1215—1290 közti szövegeket tartalmazó törvénygyűjteményről kimutatja, hogy egy földbirtokosnőé, Isabella de Fortibus grófnéé volt (a kéziratról és Isabella pereskedéséről G. D. G. Hall a cikk függelékében bővebben ír). A gyűjtemény tartalmazza a coroner eljárásáról szóló 1286-i exeteri törvényt, mely szerint a nemszabad (bond) is lehet jury-tag, ha pecsétje van ! Elfogadhatjuk a szerzőnek azt az eredményét, hogy törvényről (statute) csak I. Edward korától fogva beszélhetünk; azt azonban már kérdésesnek tartjuk, hogy Anglia nemcsak feudális királyság, hanem teokratikus is, és a korlátozott monarchia kialakulása nagyrészben a művelt pápai legátusoknak köszönhető. Jóval közelebb áll a valósághoz J. G. Edwards tanulmánya, mely az 1450-i huntingdonshire-i parlamenti választás két okleveléből von le tanulságokat. A sheriff latin nyelvű jelentéséből a választásokon elkövethető visszaélésekre derül fény, a 124 megyei lovag és birtokos angol nyelvű okleveléből pedig — akik pecsétjüket egykor valamennyien ráfüggesztették — a megye társadalmának hű képe tárul elénk. Nemkevésbé érdekesek ahadtörténeti cikkek. N. B. Lewis az 1327-i hadbahívó parancsotelemezve arra az eredményre jut, hogy ez az utolsó előtti ilyen oklevél (az utolsó 1385-i); még reális kísérlet arra, hogy a király a régi feudális hadkötelezettségnek érvényt szerezzen, bár már ekkor is a zsoldosoké a túlsúly. E. B. Fryde a parlamentnek a százéves háború korai szakaszában (1336—1340), az anyagi feltételek biztosításában játszott jelentős szerepét tárgyalja. Érdekes, hogy III. Edward 1337-ben Angol Gyapjú társaságot alapított a hollandiai kölcsön biztosítékának megteremtésére, majd tervének kudarca után a parlamenttel megadóztatta a gyapjút . A háború XV. századi szakaszának „kapitányairól" M. K. Powicke ír. Megvizsgálja a Lancasterek alatt szolgált katonai vállalkozók és parancsnokok társadalmi-jogi helyzetét, parlamenti tagságát is. 1415-ben a haderőnek több mint a felét peerek vezették, de a kapitányok többsége lovag (knight) vagy vidéki birtokos (esquire) volt. A század derekára csökkent a peerek és a parlamentben szereplő nemesek részvétele, tehát az uralkodó osztály érdeklődése is a háború iránt. Az egyháztörténeti cikkek között G. Constable azt a levelet közli és elemzi, amelyet Hugh readingi (utóbb cluny-i) apát 1197 elején írt III. Celesztin pápának Hubert Walter canterbury-i érsek támogatására a székhelye bencéseivel folyó viszályában. Hasonló, de későbbi jogvitára vonatkozik W. A. Pantin tanulmánya John Mason 1307 és 1350 közötti anyagot tartalmazó formuláskönyvéről. A könyv a canterbury-i Szt. Ágostonapátság és az apát leveleit foglalja magában; ezek elsősorban az érsekkel 1329—1333 közt folytatott nagy perükre vonatkoznak, de érintik a rendtagok oxfordi tanulmányait, a kolostorban folyó oktatás kérdéseit is. Módszertanilag jelentős T. A. Sandquist cikke Becket Szt. Tamás egyik legendájáról. A jövendölés, mely ahhoz a szentelt olajhoz fűződött, melyet a szent állítólag egy arany sas kebelébe foglalt kőkancsóban kapott Szűz Máriától, kellő óvatossággal történeti forrásként használható. A szerző bebizonyítja, hogy a legenda nem a Lancaster-ház találmánya (már 1318 körül ismerték), s az olajnak IV. Henrik 1399-i koronázásán való felhasználása után a dinasztia nem is aknázta ki a benne rejlő propaganda-lehetőségeket. G. F. Jacob az 1406-i egyházi parlament (convocation) történetét tárgyalja. Bár az akkor ülésező országgyűlés lovagi követei a communitas Anglicana nevében rávették az egyháziakat, hogy adóztassák meg a canterbury-i egyháztartomány addig még mentes alsópapságát, a mellékelt táblázat tanúsága szerint aránylag kevés pénz folyt be. A teológia és történettudomány határterületén mozog B. Tierney tanulmánya a II. vatikáni zsinat révén ismét aktuális Haec Sancta kezdetű dekrétumról. A teológusok ellentétes felfogásaival vitatkozva kimutatja, hogy az 1415. 11*