Századok – 1971

Történeti irodalom - A Tanácsköztársaság története Borsodban és Miskolcon. A Tanácsköztársaság Somogyban (Ism. Szabó Ferenc) 1269/VI

TÖRTÉNETI IRODALOM 1273 sége Somogyban 1918 — 19-ben (Adalékok)" c. tanulmánya. A szövetséggel, bár a proletárdiktatúra idején az egyetlen, parasztérdekeket képviselő rétegszervezet volt, eddig nemigen foglalkozott a kutatás — állapítja meg a szerző. A hiányt a dolgozat somogyi vetületben jól pótolja. Gondosan feltárt adataival kitűnően bánik, írásának bizonyítottsága, amellett gördülékenysége, vitázó kedve a kötet egyik legjobb darabjává teszi. Bemutatja és értékeli a szervezet tömegbázisát, somogyi kiépítését, Latinca — mint a szövetség somogyi-tolnai titkára — idevágó tevékenységét, a paraszti föld- és munkabérkövetelések fő vonásait, végül a földmunkásságot is felhasználó 1919 júniusi ellenforradalmi kísérleteket. Dolgozata függelékében a téma legfontosabb 25 dokumentumát közli, sajnos, eléggé elnagyolt módszerrel. A szocializált gazdasági élet két fő ágazatáról Kanyar József „A Somogy megyei iparigazgatás és a szocializált ipari üzemek 1919-ben" címen, Tóth Tibor pedig „Az igali járás szocializált nagyüzemei 1919-ben" címen készített tanulmányt. Mindketten jó visszatekintést adnak a maguk témája kapcsán a háború utolsó esztendejének súlyos gazdasági nehézségeire, az anyag- és áruhiányra, s ezek érvényesülését a proletárhatalom időszakában is szervesen kimutatják. Jó lett volna, ha az ipar struktúrájáról s a tárgyalt járás társadalmi képéről bővebben szóltak volna a szerzők. Pontos, jól értékelt képet kapunk az ipari és az agrárirányítás szervezetéről, módszereiről, jellegéről. Somogyban 38 üzem, az igali járásban 36 uradalom szocializálására került sor. Különösen értékes és újat nyújtó a köztulajdonba vett ipari és agrárüzemek termelési eredményeinek és gondjainak részletes elemzése, a bér- és munkafegyelmi kérdések, a pénzforgalom taglalása. Kanyar József függelékben a szocializált vállalatok adattárát közli, ebből az eléggé fejletlen somogyi ipar általános képe is megrajzolható, ebben a malomipar és az építővalamint az építőanyagipar volt a legszámottevőbb. Két alapos dolgozatot olvashatunk a somogyi kötetben a művelődésügy köréből. Kelemen Elemér az iskolai és a felnőttoktatás, a népművelés kérdéseit vizsgálja ötletes hangvételben, pontos rendszerezéssel, a szervezeti és tartalmi vonatkozások példás összhangjával. A különböző szintű művelődósügyi osztályok kapcsán megvizsgálja a centralizáció, a testületi ügyintézés és egyszemélyi felelős vezetés viszonyát. Andrássy Antal a forradalmi időszak igen erőteljes kaposvári diákmozgalmairól készült, alapos, jól felépített dolgozatában a párszáz fiatalból álló kisvárosi diákság nagyon izgalmas fejlődésrajzával példát is mutat: A jól felkészült történész látókörével megközelített, látszólag mellékes téma mélyfúrás-jellegű vizsgálata is jelentős eredményt hozhat, mert az élet egy szűkebb szektorában 1918—1919 teljességét képes megmutatni. Gellért Tibor „Adalékok a megyei belső fegyveres erők történetéhez" című tanulmányában a jubileumi helytörténeti munkákban kevésbé érintett kérdésekről szól. Gazdag anyagra támaszkodva, színesen ismerteti a proletárhatalom somogyi rendfenntartó erőinek megszervezését, az 1919 májusától nyíltan is jelentkező ellenforradalmi kísérletekkel szembeni kemény küzdelmet. A somogyi munkásság karhatalmi alakulatainak a déli demarkációs vonal biztosításában is fontos szerep jutott. A két kiadvány gerincét jelentő, és főbb eredményeit hordozó tanulmánysorozatok futó áttekintése után a mindkettőben megfelelő helyet kapott értékes kiegészítő részekről, segédletekről kell szólnunk. Elsőként Román János miskolci levéltárigazgató már említett, az 1919. március 22. — augusztus 3. közötti időből 101 dokumentumot közreadó forráspublikációjáról. (A borsodi kötet 141 — 255. oldalán.) A messzemenően precíz archivisztikai leírásokkal, megjegyzésekkel, találó címekkel közzétett iratok láthatóan az egész kötet alapvető forrásait jelentették, a helyi sajtó és a TAGyOB anyag mellett. A könnyebb használat indokolta volna a megyei tanács terjedelmes egykorú jegyzőkönyveinek közlésekor a részletezőbb címadást (45., 75., 95. sz. dokumentumok). Román jól válogatott. Bevezetőjében levéltára valamennyi tanácsköztársasági fondjáról számot