Századok – 1971

Történeti irodalom - A Tanácsköztársaság története Borsodban és Miskolcon. A Tanácsköztársaság Somogyban (Ism. Szabó Ferenc) 1269/VI

TÖRTÉNETI IRODALOM 1271 összefoglaló elemző megállapításai is. A kötetet részletes eseménynaptár, tartalmilag kitűnő képanyag, alapos bibliográfia és gondos mutató zárja. Az eddigiekből is kiderül, hogy a mindkét kötet gerincét jelentő tanulmányok együttes, tematikailag párhuzamos mérlegelését csak néhány ponton lehet megoldani. Kezdjük mindjárt azzal, amit ezek a máskülönben színvonalas kiadványok egyformán és szembetűnően nélkülöznek : Mindkettő 1918-cal, a háború végső hónapjaival, „in médias res" veszi fel tárgyalása fonalát. A forradalmak időszakának meggyőző elemzéséhez fel kellett volna vázolni a tárgyalt megyék korábbi és egykorú gazdasági-társadalmi képének meghatározó vonásait, a politikai erők háború alatti helyzetét, az egyes osztályok ós rétegek súlyáról, szemléletéről való lényeges és sajátos helyi tudnivalókat. Ilyen bevezető fejezet hiányát elsősorban a kerek képre törekvő borsodi kötetben érezzük, de a résztanulmányokat publikáló somogyiban is helye volna. Elismeréssel szólhatunk ugyanakkor arról, hogy a kiemelkedő helyi vezetők rövid életútját, egyéniségük rajzát mindkét kiadványban visszatekintőén is megtalálhatjuk. (A borsodiak „A tűz csiholói. A Tanácsköztársaság jelentősebb személyiségei Borsod-Abaúj és Zemplén megyékben" — Miskolc 1969. Szerk. Lehoczky Alfréd. írták: Gecsényi Lajos, Lehoczky Alfréd és Surányi Róbert — címen — más megyékhez hasonlóan — részletesebb formában külön is kiadtak 217 mozgalmi életrajzot.) Hasonló visszanyúlásra még nagyobb szükség lett volna a gazdasági-társadalmi állapotrajznál. A maguk szűkebb témái kapcsán a somogyi szerzők részben megpróbálkoztak ezzel, de ez önmagában kevés. A tanulmányokat és problémaköröket sorravéve: A polgári demokratikus forradalom időszakáról, a proletárforradalom helyi előfeltételeinek kialakulásáról a borsodiak adnak részletesebb, bővebb adatbázisra épített képet. A Lehoczky Aljréd tanulmányából megismert események meglepően szolid, indulatmentes, langyos október-novembert mutatnak. Ennek meggyőző magyarázatát adja a szerző, a zömmel к isipari-kispolgári kötődésű miskolci munkásságról és a baloldalt félreszorító, tekintélyes szociáldemokrata vezetőkről nyújtott jellemzéssel. Nyilván a megfelelő források hiányában, a balratolódás menetéről, a szervezett munkásság meghatározó szerepének kialakulásáról már nem lehetett eléggé szerves és dokumentált fejlődésrajzot adni. Az országos kutatás szempontjából is helyeselni lehet a szerzőnek azt a törekvését, hogy az irányító szerepet játszó Miskolc és a megyei ipari bázisok (Diósgyőr és Ózd) vizsgálatára összpontosított, hiányoljuk viszont az egyébként élesnek jelzett agrárkérdés jóformán a megemlítés szintjén hagyott tárgyalását. A somogyi kötet írói az egyes résztómákkal kapcsolatban az egész forradalmi korszakból emeltek ki adatokat , s azokból általánosítanak, a március előtti hónapok összefüggő képét így nem kaphatja meg az olvasó. (Itt is elismeréssel kell megemlékezni ennek kapcsán a kaposvári Palmiro Togliatti Megyei Könyvtár több mint 4000 tételt tartalmazó, példás 1918- 1919-es, s a jubileumra megjelent, bibliográfiájáról, amely a polgári forradalom időszakának teljes megyei sajtóját felöleli.) A borsodi kiadványnál maradva: Annak egyik legjobb fejezetét Rátki András írta, „A proletárdiktatúra létrejötte és berendezkedése" címen, a március 21-től május 2-ig (a terület csehszlovák megszállásáig) terjedő időszakról. Szókimondó realitással közelített e továbbra is szociáldemokrata jellegűnek megmaradt miskolci és borsodi 40 nap kérdéseihez. Értékeléseit a felsorakoztatott adatok fényében el kell fogadnunk. Rátki lendületes dolgozata a szocializálási, szervezési eredmények bemutatása mellett jól érzékelteti a miskolci és a vidéki-falusi viszonyok különbségeit is. A hadseregszervezésről és Miskolc feladásáról írva, érvelésének ereje bizonytalanabbá vált, itt érezhetően nem hatolt eléggé az adatok mögé. Véleményünk szerint Miskolc puskalövés nélküli kiürítését nem magyarázza eléggé az 1919 április végi, május eleji országszerte tapasztalható kapituláns hangulat és Reisinger Ferenc téves koncepciója. A Viharsarokban április 20 — 25-e között lefolyt — indítékaiban a borsodiaktól eltérő, tartalmilag végeredményben 11*