Századok – 1971

Történeti irodalom - Süle Sándor: A keszthelyi Georgikon 1797–1848 (Ism. Gunst Péter) 1262/VI

TÖRTÉNETI IRODALOM 1265 támpontot nyújtottak. Érdemben azonban nem könnyítették meg azt. Könyve nyugodtan hézagpótlónak nevezhető. A Georgikon, mint történeti téma, rendkívül bonyolult, amint bonyolult az a szerep is, amelyet annakidején játszott. Nem csodálható tehát, hogy az olvasónak, aki a kötet lapjait forgatja, sokszor hiányérzete támad, olykor pedig úgy vélheti, egyikmásik témára a szerző talán túlságosan is sok energiát pazarol, miközben szükségeseknek tűnő összefüggéseket nem vet fel. Minden hiányérzet, vagy a munka szerkezetét érintő kifogás ellenére is azt kell azonban mondani, hogy a szerző, aki hatalmas levéltári és kézirattári anyagot nézett át, nagyjából felhúzta az épületet, megalkotta annak tetőzetét és díszítő elemeit is, ha olykor vonalvezetése elbizonytalanodik, elmosódik, vagy ha a keretek megalkotása sokszor hiányos is. Nem is lehet csodálni ezt, hiszen hallatlanul bonyolult a téma. A Georgikon létrejöttének körülményei sem voltak minden részletében ismeretesek, Süle sok apró mozaikkal teszi megközelítően véglegessé a képet. Működésének megindulásától pedig vizsgálnia kellett a szerzőnek az oktatás menetét, a tananyagot, annak beosztását, az oktatás struktúráját, célját, módszereit, majd a tanulók összetételét, a tanárok változásait ós tudományos munkáját, s mindezt abban a keretben, amelyet a szerény „magániskola" jelző foglal magába, vagyis a Georgikon anyagi alapjait, dotációját, a földesúr és a tanárok — a dolgok logikájából adódóan elég egyoldalú — kapcsolatait, a könyvtár kialakulásának tulajdonképpen külön tanulmányt is megérdemlő ismertetését stb. E rövid felsorolásból is látható, hogy mennyi mindennel kellett a szerzőnek foglalkoznia ahhoz, hogy legalább megközelítő képet rajzolhasson témájáról. Bizonyos fokig érthető tehát, hogy sokszor túlságosan is megörül az ismeretlen adattengernek, amelyet felfedezett, miközben e tenger hullámai el-eltakarják az olvasó elől a lényeges összefüggéseket, azokat, amelyek nem a konkrétan tanulmányozott anyagban rejlenek, hanem azon kívül húzódnak. Kezdjük mindjárt az iskola műfajánál. A XVIII. század végén Európa-szerte felmerül a mezőgazdasági szakiskolák létesítésének gondolata: a német területeken, Skandináviában, Franciaországban, Angliában stb. A megvalósítás általában akadozik, az iskolák alapítása körüli levelezés több munkát igényel, mint az oktatás megszervezése. Nagyon kevés valósult meg a gondolatokból, ötletekből. Ezekben a körökben ismertté vált Keszthely urának kívánsága is, a Georgikon megszületése tehát részben az európai áramlatokhoz kapcsolódik. Süle számos körülményt tisztáz is e tekintetben, újabb adatokat illeszt a már meglevőkhöz. Félreértés lenne azonban azt gondolni, hogy ugyanarról az iskoláról beszól mindenki. Messze vezetne itt most annak részletes elemzése, hogy milyen tényezők befolyásolják a létrejött iskolák jellegét, elég csak arra rámutatni, hogy a tervezetekben a nyugateurópai szakemberek (pl. Thaer) vagy földmívesiskolák, vagy magasabbszintű szakiskolák létrehozására gondolnak, kimondottan a „gazdák" szakmai színvonalának emelésére. S ez ott (Németországban is) gyakorlatilag parasztokat jelent, úgy, amint az a XIX. század elején Hohenheimben megvalósult, ahol a württembergi uralkodó állami (királyi) intézményt létesített a parasztgazdák továbbképzésére. Egy másik variáció a Nyugaton a gazdasági tanítók képzésének megvalósítása, azoké, akik majd a parasztokat oktatják. Következik mindez az agrárfejlődésnek ottani azon sajátosságából, hogy latifundium nem lévén, a gazdasági értelemben vett nagyüzem (gazdagparaszt) állt a fejlődés élén, annak igényei szabták meg az oktatás formáit is. A Georgikont azonban nem ezért alapította Festetich György. Célja az volt, — mint ezt a szerző is kimondja —, hogy a Festetieh-birtokok részére kellő szakmai színvonalon álló gazdatiszteket (ós amit általában nem értékelnek: béreseket!), az uradalmi számvevőség részére megfelelő szakembereket képezzen ki. Míg tehát Németországban