Századok – 1971
A XIII. Nemzetközi történettudományi kongresszus - Az életrajz helye és szerepe a történetírásban 1254/VI - Pamlényi Ervin: A történeti életrajz lehetőségei 1254/VI
A MOSZKVAI TÖRTÉNÉSZKONGRESSZUS FELSZÓLALÁSAI 1255 a működő társadalmi erők súlyának, mozgásuk irányának, a tevékenységüket mozgató erőknek sokoldalú megvilágítását. Az életrajz ábrázolja híven a valósághoz az egyén fejlődését, minden oldalú társadalmi kapcsolatait, helyét és jelentőségét az osztályok történelmi küzdelmeiben, jól megkülönböztetve cselekvésében és nézeteiben azt, ami általános és azt, ami egyedi, ami törvényszerű és ami sajátos. Ragadja meg az életrajz a történelmi fejlődésnek azt a hatalmas áramát, amely az egyén életét magán hordozza, és írja le a csónak kormányosának ügyességét, merészségét vagy tehetetlenségét sorsa hajójának irányításában. Vajon nem legfontosabb feladata-e a történelmi életrajznak, hogy feltárja az egyén életében a történelem fejlődés-törvényeinek megvalósulását, hogy felfejtse az egyén és környezete, az egyén és a társadalom viszonyának, a kölcsönös hatásoknak bonyolult szövetét ? Ehhez a nézőponthoz kétségkívül közelebb áll az életrajznak a „Life and Letters" típusa, de még közelebb áll „Az X. Y. ós kora" típusú megközelítése egy megtett életút történeti ábrázolásának. Ami a történelmi életrajz stílusát illeti, azt gondolom, nem szabad bizalmatlansággal fogadni a művészi stílust, ha alkalmazása nem megy a fogalmi tisztaság és a tudományos komolyság rovására; oly ajándék ez, mely keveseknek jut osztályrészül, de amely a történettudomány egészének nyer meg híveket. Néhány szót még arról: kiről érdemes életrajzot készíteni? Úgy gondolom, itt minden megkötés csak egyoldalúsághoz vezethet, a legkiválóbbakra való koncentrálás éppúgy, mint a csaknem ismeretlenekre; bár Wilson professzor nagyon tanulságos példája a kanadai kereskedő-gyáros életútjának megrajzolásáról, — és saját tapasztalataim is, — arra utalnak, mennyire hasznosak, jó forrásanyag esetén, a társadalom története szempontjából reprezentatív jelentőséggel bíró polgárok, kereskedők vagy éppen munkások életrajzai, azoké, akiket ő másod- és harmadrangú társadalmi állású személyeknek tekint. Csak zárójelben: kár, hogy nem utalt reá, szélesebb áttekintése végül megerősítette-e a századvégi gazdasági depresszió tényét, függetlenül attól, hogyan jelentkezett ennek hatása a kereskedő-gyáros tudatában. Droysen meghatározása tehát, hogy ti. történeti életrajzot azok érdemelnek, akiknél „der Genius einer historischen Gestalt ihr Tun und Leiden von Anfang her bestimmt, in ihr sich dargelegt und bezeugt hat" —, kissé bizonytalannak és mindenekelőtt ma túlságosan is szűknek tűnik. Egyetlen példát talán még arra, amit Wilson professzor oly gazdagon illusztrált, hogy ti. esetenként hogyan oldódnak fel a kvantifikáció és a biográfia mélységes ellentétei. Az a munkatársam, Fügedi Erik, aki a Magyar Életrajzi Lexikon számára a középkori magyar püspökök életrajzainak adatait összegyűjtötte és biográfiáikat elkészítette, megfigyeléseit külön tanulmányban is hasznosította, s gazdag statisztikai anyag alapján felelt olyan kérdésekre, mint a XV. századi magyar főpapság társadalmi összetétele, élettartama, a különböző osztályokból származó püspökök működésének sajátos vonásai, az egyházmegyék állandó cseréjének indokai. Sőt, egyetemi tanulmányaik vizsgálata alapján műveltségük jellegére, művelődési eszményeikre is tudott következtetéseket levonni. Engedjenek meg még egy végső, összefoglaló mondatot: a történeti életrajz jelenét és jövendőjét legjobban az biztosítja, ha minél inkább kielégíti korunk gazdasági és társadalmi irányú érdeklődését; ha nem csak az egyszer megélt élet hűséges és bensőséges arcképe, hanem ha — mint egyes németalföldi festők remekművein — szerves része egy olyan háttérnek, amelyen ott van a fél falu, ünnepen vagy munkában, egy olyan háttérnek, amely hű tükörképe a történelemmé vált akkori életnek. így az életrajzot is az teszi igazán naggyá, teljessé, amivel több lesz sajátmagánál. 9*
