Századok – 1971
Közlemények - Vuk Vinaver: Jugoszlávia és Magyarország a Tanácsköztársaság idején 1217/VI
1242 VUK VIN AVER A jugoszláv kormány alapvető gondja az a feszültség volt, amely Olaszországgal szemben állott fenn, Jugoszláviában azt gondolták Olaszországról, hogy megegyezik Jugoszlávia valamennyi ellenfelével és szomszédjával. Hamarosan kiderült, hogy Olaszország kapcsolatokat tart fenn Romániával, Bulgáriával, Ausztriával és Magyarországgal — nemcsak a Károlyi-félével, hanem a Tanács-Magyarországgal is. Borghese herceg, aki Belgrádból Budapestre utazott, március 22-én találkozott Ágostonnal és Kunfival, s közvetítésével az új kormány március 24-én üzenetet küldött Párizsba: Magyarország békét kíván, s elismeri a demarkációs vonalat. Tacoli márki Budapesten április 21-én találkozott Kun Bélával, Segré tábornok pedig Bécsből Romanelli ezredest küldte, aki májustól Budapesten tartózkodott. Olaszországnak érdekei voltak Magyarországon, s mivel Jugoszláviában mindent „olasz szemüvegen keresztül" néztek, ezek a kapcsolatok igen fontosakká váltak. Március-április folyamán a jugoszláv politikusok belátták, hogy Franciaország elég gyengén képviseli a jugoszláv érdekeket Olaszországgal szemben, s minden reményüket Wilsonba helyezték, aki majd megvédi Jugoszláviát Olaszországtól. Március és április folyamán úgy látszott, hogy az új magyar kérdés szintén kapcsolatban van Olaszországgal. Az Adria térségében gyakorolt olasz nyomás idején jöttek létre az olasz —magyar kapcsolatok, amelyek megrémítették a belgrádi kormányt. Midőn pedig Franciaország meg akarta dönteni a magyar rezsimet, kiderült, hogy a Habsburgokat akarja visszahozni, ami még rosszabbnak látszott. A kis államok csoportjának értekezletén április elején úgy tűnt, hogy Franciaország háborút kíván Magyarország ellen, de a párizsi jugoszláv delegációnak a hátán is végigfutott a hideg az ijedtségtől, midőn hallották, hogy olasz csapatokat fognak küldeni a forradalom elfojtására. Ezért Párizsban a delegátusok mindenkit figyelmeztettek arra, hogy ez Jugoszlávia bekerítését jelenti. A jugoszláv kormány jegyzéke szerint „bebizonyosodott, hogy a katonai intervenció nem verheti le a bolsevizmust". A főparancsnokság május 3-án kiszámította, hogy 30 olasz hadosztály áll Jugoszláviával szemben, s minden fegyveres ellenállás lehetetlen; a tartalékokból az egyetlen Dunai-hadosztályt állították fel.135 A kormány látta, hogy a nemzetközi elismerés is Olaszország álláspontja miatt húzódik.13 6 S midőn Magyarország felé enyhült a helyzet, a hadügyminisztérium május 1-én megjegyezte, hogy az érdeklődés súlypontja Magyarországról áthelyeződött Bulgáriára, és május 7-ón a főparancsnokság is egyetértett azzal, hogy a problémát Olaszország és Bulgária jelenti, és nem Magyarország. De éppen ezért május-június folyamán egyre fontosabbakká váltak az olasz — magyar kapcsolatokról szóló hírek. Bizonyos híresztelések arra mutattak, hogy létrejöhet az olasz megegyezés Magyarországgal, s hogy Olaszország megtámadja Jugoszláviát Magyarországgal együtt; de Magyarország ezt végül is elutasította, és az északi fronton viselt háborút. Hírek érkeztek Bernből, Koppenhágából, Budapestről, Párizsból és Prágából arról, hogy Olaszország fegyverekkel látja el Magyarországot. Ezért az olasz kormány június 22-én cáfolta ezeket a híreszteléseket. De egy jugoszláv ágens olasz fegyverszállításokról értesült egy magyar ezredestől is Budapesten.137 Romanelli olasz ezredes Budapesten tartózkodott, ós kétségkívül a dunamenti olasz érdekekért küzdött; jugoszláv részről felfigyeltek arra, hogy állandóan meg-135 AVII, Pop. 3, k. 27, br. 40, 302. 13в y Vinaver: О interesovanju engleske javnosti za problem Crne Gore posle Prvog svetog rata (Az angol közvélemény érdeklődése Crna Gora problémája iránt az első világháború után). Istorijski Zapisi, 1965, 1. sz. 171. 1. 137 Az Est, 1920. júl. 17.
