Századok – 1971
Közlemények - Vuk Vinaver: Jugoszlávia és Magyarország a Tanácsköztársaság idején 1217/VI
1230 VUK VIN AVER és más agitátorok már gyűléseket tartottak és felhívták a tömegeket, hogy semmiképpen se támogassák az esetleges katonai intervenciót Magyarország és Ausztria ellen.8 1 A Horvátországot ós Szlavóniát 1919 januárjában és februárjában elöntő sztrájkhullám az agitátorok sikeréről tanúskodott. A magyar KP állandóan támogatta ezt az akciót. Matuzovic ós Drobnik decemberben találkoztak Kunnal, majd Matuzovié Pesten maradt, Drobnik pedig Zágrábba ment; Matuzovié csakhamar találkozott Filipoviccsal, aki mindjárt Kunnal is beszélt. Matuzovié 1919. január 6-án formálisan is megalakította a kommunisták jugoszláv frakcióját, amelyik már 1918 decemberében kezdett kialakulni; Matuzovic Zágrábba is ellátogatott, és arról beszólt, hogy Magyarország közvetlenül a forradalom előtt áll; de egy letartóztatás után vissza kellett térnie Budapestre. Január 16-én beszélt is egy pesti gyűlésen. Bodi 1918 decemberében tiltakozott Károlyinál azért, mert agitációs anyag érkezik Magyarországról Jugoszláviába. És valóban, december és január folyamán az új jugoszláv frakciónak egyre több röpirata jutott át a demarkációs vonalon: a jugoszláv proletariátus ne támogassa az esetleges burzsoá intervenciót. December közepén a frakció röpiratai megjelentek Szabadkán. Ezekben felhívták a szerb lakosságot, hogy kiáltsa ki a köztársaságot.8 2 1919 január közepén L. Vukiöevié is elindult Moszkvából. Január 23-án Minszkben volt, majd február 10-én megérkezett Budapestre, és N. Grulovic-csal és Matuzoviécsal együtt beszélt Kunnal; Filipovic is csatlakozott hozzájuk, miután ismét Budapestre tért vissza. Kunnak az volt a véleménye, hogy Budapesten forradalom fog bekövetkezni, és a jugoszláv kommunisták sztrájkokat szervezhetnének és harcot folytathatnának az intervenció ellen. Vukiéevic a Jugoszláviában folytatott önálló működés híve volt, míg Kun Béla inkább Budapestnek, mint a dunamenti forradalom központjának akciójában hitt. Vukiöevic és Grulovic február 12-én megérkeztek a demarkációs vonalhoz, 18-án pedig S. Protié miniszterelnök személyesen fogadta őket, mert a moszkvai dán konzul által kiállított útlevéllel, mint repatriált jugoszláv állampolgárok tértek vissza. Amikor Kun Bélát letartóztatták, Filipovié is visszatért Jugoszláviába. Februárban a jugoszláv akció így egyre erőteljesebb lett. Moszkvában a magyar és jugoszláv csoport továbbra is szoros kapcsolatban maradt: a jugoszláv kommunista csoport 1919. január 11-i gyűlésén Rudnyánszky Endre, amagyar KP külföldi irodájának tagja elnökölt. A jugoszláv kommunisták kivételes figyelmet szenteltek a Vajdaság területének. Az Oroszországból visszatérők főleg Horvátországba és a Vajdaságba mentek. Már decemberben küldtek Moszkvából agitátorokat Szabadkára is (J. Prodanovié). Ez annál egyszerűbb volt, mert a demarkációs vonalon könnyen lehetett átjutni. A Vajdaságban a szervezett munkások többsége 1918 végén magyar volt. Ők a szerb csapatok érkezését megszállásnak tekintették, és könnyebben voltak kaphatók az ellenállásra, mivel a magyar forradalmi párt hatása is egyre erősödött. 1919 tavaszán az ipari munkásság többsége a Vajdaságban nem beszélt szerbül.8 3 Ez világos volt a párizsi békekonferencia jugoszláv delegációja vezetője számára is: PaSié megkérdezte kormányát, ,,kié a gyári munkásság a Bácskában".8 4 A vasúti személyzet nagyrésze is magyar volt az Osztrák-Magyar Monarchia szétesése után is. A magyar forradalom néhány 81 Glas Slobode (Sarajevo), 1919. jan. 16., jan. 20. 82 AVII, Pop. 3, k. 26, br. 35, 371. 83 Torna Milenkovic : Radnicki pokret u Vojvodini 1918—1920 (Munkásmozgalom a Vajdaságban 1918—1920). Beograd. 1968, 107, 108, 110, 111, 155, 162, 168, 179, 204, 213, 221, 230, 249, 256. 1. 84 Vreme, 1928. jún. 7.
