Századok – 1971

Közlemények - H. Boros Vilma: Ki az Offenes Promemoria szerzője? 1205/VI

KI AZ OFFENES PROMEMORIA SZERZŐJE? 1207 ket Mária Terézia és I. Ferenc 40 — 40 évig Ausztriának éppen nem kárára. Most azonban megbocsáthatatlan önteltséggel és gyermeki könnyelműséggel mindazt, ami a magyarságnak százados hagyományainál fogva szent: történetét, nyelvét, törvényeit, származását, jogi és vallási viszonyait elvetették vagy gúnyosan kiaknázták és e romhalmaz fölé „új építményt" helyeztek. Ha az új építményben egy XIV. Lajos, Nagy Frigyes vagy I. Napóleon szellemi fölényének hatását lehetne érezni, talán kárpótlást lehetne találni azért, hogy Magyarország megszűnt önmagát kormányozni, magának törvényt hozni, saját nyelvét használni; vagy legalább remélhetné, hogy [az] újonnan szervezett Ausztriában erélyes, gyors, olcsó mintakormányzat létesül, és tekintélyben Ausztria a külföld előtt gyarapszik. De szánalmas csalódás várt a magyarságra, mert az olasz háború mutatja, hogy all évi kormányzás után a külpolitika terén Ausztriának szomorú a szerepe. Belpolitikája azonban még a külpolitikánál is lesújtóbb. A legbonyolultabb kormányzási rendszerrel kísérleteznek: elárasztották az országot az ország nyelvét ós szokásait nem ismerő tisztviselők tömegével, hogy Ausztria egységét bevezessék. Ezek adóvallomásokat vettek fel, telekkönyveket fektettek fel, vaskos könyveket írtak erről és csupa hazugságot iktattak be. Kormányoztak, rendeleteket állapítottak meg a kutyák fésüléséről és megmosásáról, továbbá hogy mennyi technikai és csillagászati tudással kell rendelkezniük a falusi toronyórák gondozóinak; nagy táblázatokat követeltek, amelyekben — mint a falusi lelkészeknek a halandóságról — 14 ezer rovatot kellett kitölteniök. Szóval iktatnak, rovatokat töltenek ki, jegyzőkönyveket vesznek fel, de egyetlen egy nagy államférfiúi szervezést vagy csak gondolatot sem hajtottak végre. Még az esetleges jó törvények is csak holt betűk: az erdőtörvény még most sincs végrehajtva; az úrbéri törvény terén a lassú tárgyalási menet miatt egyetlen pert sem lehet befejezni. A telekkönyvek a tisztviselők okvetetlenkedései miatt a birtok terjedelme tárgyában, sok helységben még a tulajdonos feltüntetésében is helytelenek; a közbiztonság a reáfordított évi 10 millió ellenére is közveszélyes, és egy rabló előállítása a ritkaságok közé tartozik. És hogy mindezt elérjék, megfosztották Magyarországot önkormányzatától, amely az államnak semmiféle kiadásába sem került . A jogszolgáltatás is teljesen rossz állapotban van. Jogot olyan törvénykönyv szerint szolgáltatnak, amelyet az ország 12 millió lakosságából — az ügyvédeket és bírákat is beleértve — alig néhány ember ért meg, és a melyet — az örökösödést és végrendelkezést kivéve — kevesen olvastak el és egyes szakaszait csak olykor-olykor ismeri meg valaki saját tapasztalatából. E törvény szerint kell a bíráknak németül tárgyalniok és ítélkezniök, amely nyelvet a lakosság 9/10-ed része nem érti. A per célja nem az ellentétek igazságos és gyors befejezése, hanem a bélyeg és illetékjárandóságoknak az állam hasznára a lehető legmagasabbra növelése, és maga a per egy emberéletig eltart. A büntető bíráskodás a gonosztevők javát szolgálja, mert nyugodt és gondmentes életet biztosít számukra: dolgozniok nem szabad, csak az előírt sétát kell megtenniük. A vizsgálat tolmács útján németül folyik, s a kínos bizonyítási eljárás minden előnyt biztosít a vádlott számára, úgy hogy megmenekülésére elég az egyszerű tagadás. A panaszos helyzete annál rosszabb; a vizsgálatokkal, eskütételekkel, a távoleső helyeken történő tárgyalásokkal annyira meg van terhelve, hogy a tolvajt végül is futni engedi, hogy a sok vesződségtől megszabaduljon. Ausztria pénzügyeivel Európa régen tisztában van. Csak az adórendszerre hívja fel a figyelmet. Ez a rendszer a létező legszemérmetlenebb fosztogató rendszer, s egészen jól illenék Néró idejébe. A földadón nyugvó telekkönyv a ráfordított sok millió ellenére folyton helyesbítésre szorul, és nem egyéb mint hazugságoknak, álokoskodásoknak tákolmánya, mely adó- és jövedelmi önvallomásokon, felületes méréseken alapszik. Idegenek vették fel, és az állami jövedelem szaporítását célozták olyképpen, hogy esetleges apasztásnál az adó egy másik rovatában hasonló összeggel szaporodjék. Az eredmény méltánytalan, 6*