Századok – 1971

Közlemények - H. Boros Vilma: Ki az Offenes Promemoria szerzője? 1205/VI

KÖZLEMÉNYEK Ki az Offenes Promemoria szerzője? Viszota Gyula posztumusz tanulmánya Gróf Széchenyi Istvánnak Döblingben elkobzott iratait — mint ismeretes — 1920-ban találta meg Károlyi Árpád a bécsi Staatsarchivban, s ezek nagy részét 1921 — 1926 közt kiadta, a III. kötetet Tolnai Vilmos szerkesztette. E III. kötet 896 — 906. lapjain megjelent az iratok közt talált nyomtatvány alapján az Offenes Promemoria, Széchenyi müveként, e megjegyzéssel: „15 lapnyi nyomtatvány, a Blick rövid foglalatát tartalmazza, hely, évszám, kiadó, nyomda jelzése nélkül". Hogy Tolnai a röpiratot Széchenyi műveként adja ki, annak magyarázata az, hogy Károlyi Árpád a Döblingi Iratok I. kötetéhez írt Bevezetésében mint Széchenyi művét tárgyalja. Széchenyinek a MTA Könyvtára Kézirattárában levő iratai rendezésekor azonban Viszota Gyulának (1871 —1947) sok jegyzetére bukkantam, s ezek közt egy cikkére, mely az Offenes Promemoria röpirat szerzőjének kérdésével foglalkozik, kimutatván, hogy az Zichy Henrik volt, Széchenyi unokaöccse, és feleségének mostohafia. Viszota Gyula 1925 —1939 között adta ki Széchenyinek 1814—1848 közt írt naplóit (és sok más kiadatlan kéziratát), s így mindenkinél inkább tudta olvasni Széchenyinek sokszor nagyon nehezen olvasható írását, ismerte kifejezésmódját, kortársaihoz való kapcsolatait, velük való viszonyát, míg Károlyi Árpád Széchenyi iratai közül csak az utolsó kötet naplókkal és a döblingi iratokkal foglalkozott. Nem csoda, hogy ily módon némely tévedés is becsúszott megállapításaiba. Viszotának utolsó megjelent tanulmánya (ItK 1944, 81 — 101. 1.) Széchenyi önismeret című, Döblingben írt művéről szól, melynek második felét Károlyi Árpád különállónak vélte és Nagy Magyar Szatíra címen adta ki a Döblingi Iratok II. kötetében. Viszota most közlésre került írása a háborús viszonyok miatt már nem jelenhetett meg. De a tárgy fontossága, a cikk philológiai módszerének precizitása és a Döblingi Iratokban közölt naplórészletek helytelenül olvasott mondatainak helyreigazítása (35 helyen) folytán oly érdekesnek tűnt fel előttem, hogy kívánatosnak gondoltam a cikk utólagos megjelentetését. (A cikkre már felhívtam a figyelmet Széchenyi István hátrahagyott iratainak története című, a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának Közleményei 54. számaként megjelent tanulmányomban, a 17. lapon.) — Ezért a szintén nehezen olvasható kéziratot lemásoltam, ahol kellett, kiegészítettem, s így terjesztem az olvasók elé. A lapalji 1—4. és 19. jegyzet a tanulmány közlőjétől, a többi magától Viszotától származik. ÍKi az Offenes Promemoria an Seine Majestät den Kaiser von Österreich c. röpirat szerzője? A címbeli „paprikás hangú" ós a címlapot nem számítva 12 oldalra terjedő kis röpirat 1860 január elején tűnt fel Bécsben. A címlap nem közli sem a szerző, sem a nyomda nevét, sem a nyomtatás helyét, sem idejét. 6 Századok, 1971/6