Századok – 1971

Tanulmányok - Zsigmond László: A Párizsi Kommün helye a francia politikai gondolkodás történetében 1185/V

A KOMMÜN A FRANCIA POLITIKAI GONDOLKODÁSBAN 1199 szavait idézve, nem malomkő volt, amely búzát őröl, hanem nagy szavak szélmalma. Nem tartoztak azok közé sem, akik Vallès szerint a sekrestyeajtón léptek be a forradalomba, mint új hittérítők, akiknek csak vallásuk változtatott helyet, akik sakktáblának tekintették a földet, hogy a futókat mozgathassák, a lovakat kiüssék, a királynak mattot adhassanak. Nem tartoztak azok közé sem, akik Vallès szerint csak akkor látják meg a virágot, ha a lövés előtt a puskacsőbe hull, és akkor hallgatják a levelek susogását, ha zászlórúdon nőttek. Az élet igenlése és akarása volt az, amely különböző, nem egyszer ellentmondó megfontolások alapján a Párizsi Kommünt olyan történelmi jelentőségű alternatívává tették, amelyet az élet tűzött napirendre, méghozzá nemcsak Franciaország vonatkozásában, hanem azon túlmenően is. Ady írta a Budapesti Napló 1907. május 3-i számában „Jean Allemane könyve" című cikkében, hogy a Párizsi Kommün, ha korán is született és ha el is bukott, nem kerülhetett le a forradalom napirendjéről. Az idő könyörtelen, nem tűri, hogy olyan kérdések, amelyeket az élet tűzött napirendre, onnan levétessenek vagy örökre feledésbe merüljenek. Az időnek ezzel és a történetírás szempontjából megtisztelő, de egyben nehéz feladatával függ össze, hogy a történészek feladata napirenden tartani, akár szemben a világgal, olyan problémákat, amelyeknek a megoldását az élet sürgeti. A Párizsi Kommün emlékezete erre különösen alkalmas, mert nemcsak a Második Császárság elavult rendszere ellen jelentett tiltakozást, hanem minden olyan nézet, köztük a tudomány, a technika és a szervezés új szentháromsága alapján álló szemlélet ellen, amely az emberiség üdvére való hivatkozással az embereket örökös kiskorúságra szeretné ítélni. Csakis az emberek nagykorúságára épülő humanizmus lehet mindenfajta hit és bármilyen formában jelentkező vallás tartós alternatívája. A szocializmus, mint ennek a humanizmusnak az ígérete játszott döntő szerepet abban, hogy Anatole France végül is vállalta a számára élete végéig oly nagy lelkiismereti problémát jelentő kötést. Anatole France vívódását és egyben a saját vívódását tárja elénk Ady az „Anatole France vallása" című cikkének befejező részében. íme az idézet: „A régimódi s a mai szabású elméket azonban gyakran érte tragikus sors. Nem az őrültségre gondolok. Hanem például a vallásosságra. Intellektusválság hányszor sodort kiváló embereket buta bigottságba. Szinte mindennapos tragédia. íme, Anatole France-szal megjelenik az új típusa a gondolkozó embernek. Akit már kényelmes sorral hiába csalogat a vallásos babona. Az új ember nem megy az istenhez, ha kétségbeesik. Hanem az emberhez. Bízik és megvigasztalódik az emberiség által. Az ő vallása ez — meg fogja magát váltani Az Ember." Ady és költészete generációknak segített és segít ma is bejárni azt az utat, amelyre a munkásosztállyal és ügyével való elkötelezettség vállalása terén maga is rálépett. Ady példája egyik, de talán legmeggyőzőbb bizonyítéka annak, hogy a Párizsi Kommün milyen jelentős mértékben formálta a magyar politikai gondolkodást is. A politikai gondolkodás, általában a gondolkodás története eléggé elhanyagolt területe hazai társadalomtudományunknak. A Párizsi Kommün évfordulója ösztönzőleg hathatna abban az irányban, hogy történészek, irodalomtörténészek, művészettörténészek, nyelvészek, szociológusok, filozófusok stb. részvételével meginduljon olyan tudományos munkálat, amelynek a sikeres vitelére egyetlen tudományterület sem vállalkozhat, egyetemünk, illetve karunk viszont igen alkalmas keretet biztosítanak. Ebből a szempontból ez az ülésszak tematikájánál fogva talán kezdetnek is tekinthető.