Századok – 1971

A moszkvai történészkongresszusról 1129/VI

1148 A MOSZKVAI TÖRTÉNÉSZKONGRESSZUSRÖL 1148 konzervativizmust taglalta. Kiemelte, hogy a XIX. században a keleteurópai országokban érvényesülő konzervativizmust végső fokon ezeknek az országoknak gazdasági és társadalmi elmaradottsága határozta döntően meg. Ezen a területen a polgári fejlődést átszőtték a feudalizmus különböző maradványai. A továbbiakban rámutatott a Metternich-i Ausztriának, mint I. Miklós cár szövetségesének szerepére. Hangsúlyozta, hogy a bécsi, moszkvai, prágai és a magyarországi levéltárakban folytatott újabb kutatások feltárják az abszolutista Ausztria és az abszolutista Oroszország Metternich által létrehozott szövetségének a kelet-európai progresszió szempontjából kártékony hatását. E szövetség éle mint mondotta — legközvetlenebbül a magyarok és a lengyelek ellen irányult. Kovács Endre az Ideológiai mozgalmak Délkelet-Európában a XIX. század második felében c. témához (H. Hrisztov, Bulgária) hozzászólva megállapította, hogy a délkelet-európai népek ideológiai mozgalmai kettős célt szolgáltak: egyrészről a feudális társadalmi rendszer lebontását és a polgári viszonyok kibontakoztatását tekintették feladatuknak, másrészről ezzel szoros összefüggésben a nagyhatalmak igája alól történő felszabadulást, a nemzeti és állami függetlenséget kívánták elérni. Ezek után az előadó a különböző ideológiai áramlatok jellegével foglalkozott, majd hangsúlyozta, hogy szükség van a forradalmi demokrácia tartalmának pontosabb meghatározására. Erényi Tibor — ugyanebben a témakörben a polgári demokratikus és szocialista átalakulás összefüggéseiről, illetve konfliktusairól beszélt, s ezt követően utalt a német, valamint az ausztriai szociáldemokrácia balkáni hatására. Wittman Tibor a Latin-Amerika helye a világtörténeti folyamatban a XIX. és XX. században c. témához (G. Kahle, NSzK, A. N. Glinkin, Szovjetunió, M. Mörner Svádország) kapcsolódva a bolíviai függetlenségi háború néhány vonását elemezte. Ezt követően a politikai és gazdasági témák tárgyalásának szerves összhangját szorgalmazta. Kívánatosnak vélte, hogy a jövő kongresszusokon a tematikák és a munkaprogramok homogénebbek legyenek. A magyar történészek közül a tanácskozások során egyesek több ízben is felszólaltak és számosan voltak még, akik hozzászólásra jelentkeztek. Többen részt vettek a különféle nemzetközi bizottságok munkájában. Benda Kálmán és Niederhauser Emil a Nemzetközi Robespierre-Társaság ülésén, Perjés Géza a Nemzetközi Összehasonlító Hadtörténeti Bizottság vitájában működött közre. H. Haraszti Éva és Ádám Magda „A világ a két világháború között" c. témához írásban nyújtotta be felszólalását.* Ki kell emelni, mint pozitívumot, hogy a legtöbb magyar hozzászólás nem általánosságban kapcsolódott a referátumok témájához vagy ezzel laza összefüggésben ismertette a magyarországi fejlődést, hanem a referátumok mondanivalóját elemezte, elvi kérdésekkel vitatkozott, adatbeli tévedéseket helyesbített, hozzájárult az adott témakör sokoldalú megvilágításához. A hozzászólásoknak ez a jellege határozottabban megmutatkozott, mint a korábbi kongresszusokon. A magyar történetírás munkájáról és eredményeiről nemcsak így szerezhettek tudomást a külföldi történészek, hanem az Études Historiques címen ez alkalomból megjelentetett kétkötetes gyűjteményből is, amely 19 tanulmányt tartalmaz és áttekintést ad az 1964-től 1968-ig ter* Itt utalunk rá, hogy magyar történészek felszólalásait a Századok folyamatosan közli. Lackó Miklós referátuma az Új írás 1970. 12. számában magyar nyelven is megjelent.