Századok – 1971

A moszkvai történészkongresszusról 1129/VI

1138 A MOSZKVAI TÖRTÉNÉSZKONGRESSZUSBÓL Ebben a szekcióban hangzott el Székely György ,,A feudalizmus kialakulásának történelmi útjai és a középkori társadalom változásai" c. referátuma. A referátum a feudalizmus fejlődési útjainak és típusainak bemutatására törekedett, elsősorban a tulajdoni viszonyok alapján, nagy figyelmet fordítva a közös vonásokra is. Tárgyalta azokat a vitás történeti koncepciókat, amelyek a frank, észak-európai, kelet-európai, bizánci, arab, kínai és azzal szomszédos utakat értelmezik és eredeztetik. Részletesen ismertette a marxista történetírásnak a feudális társadalom fejlődésének sokrétű formáiról szóló véleményét; ezek a klasszikus (későrómai—frank) és sajátos (részben keleti) formák képezik a feudális rendszert. E felfogással szembesítette egyes marxista orientalisták és sinológusok nézeteit a különálló ázsiai termelési módról. Végezetül az előadó az expertek és hozzászólók megállapításaiból kihangsúlyozottan levonta a klasszikus út és más helyi és sajátos jelenségek árnyalt, az egész világra kiterjedő vizsgálatának szükségességét. A vita során Bartha Antal alapjában véve egyetértett az előadás koncepciójával, de hangsúlyozta Székely György kiegészítő megjegyzéseinek elvi fontosságát. Megjegyezte, hogy nyugati történészek részéről nem történt kísérlet átfogó, a feudalizmus lényegét megragadó magyarázatra. S. Stefanescu román történész megjegyzésére utalva — aki Anonymusra hivatkozott a román feudalizmus X. századi kezdeteinek ismertetésekor — rámutatott arra, hogy a kérdéses Gesta önmagában még a magyar fejlemények vizsgálatának sem autentikus forrása. H. Lowmiarísky lengyel történész referátuma a magyar feudális társadalom kialakulására gyakorolt erős szláv hatást emelte ki. Heckenast Gusztáv a magyar helynévanyagot elemezve rámutatott arra, hogy a feudális függési viszonyok elemei a pogány magyar fejedelmek hatalmi körzetében már a X. század első évtizedeiben adva voltak. A feudalizmus geneziséről folytatott vitában világosan látszottak a marxista és a polgári történészek közötti koncepcionális nézetkülönbségek. Igaz, hogy a különféle polgári felfogások hívei is elismerték a gazdaságitársadalmi tényezők fontosságát, s e területen a nézetek bizonyos közeledésének jeleit láthatjuk. A termelő mód fogalmát polgári történészek arra hivatkozva utasították el, hogy e fogalom használata megkerüli, illetve degradálja a jogi, politikai, kulturális és eszmei tényezők fontosságát. Meg kell viszont azt is jegyezni, hogy e tekintetben néhány marxista felszólaló álláspontja nem volt eléggé kiegyensúlyozott, s így félreértésre adhatott alkalmat. A nagy rapportok sorában egész napos ülésen tárgyalták meg a XVII. századi Európa problémáit. A hat rapport általában azokat a témákat ölelte fel, amelyek vitakérdések az újabb történeti irodalomban. A dán N. Steensgaard a XVII. századi gazdasági és politikai krizisről, az NSzK-beli St. Skalweit az angol forradalomról és a franciaországi fronde-ról, a csehszlovák J. PoliSensky a XVII. századi társadalmi és tudományos forradalmakról tartott előadást. A lengyel J. A. Gierowski a XVII. századi Közép-Európa fő politikai irányzatait mutatta be. A francia P. Goubert és J. Meyer a francia, illetve a közép-európai nemesség kérdéseivel foglalkozott. Az amerikai W. J. Bouwsma a XVII. századi társadalom elvilágiasodását vizsgálta. Az előadások a korszak fő kérdéseit világították meg, bár a gazdaságtörténeti kérdések, az abszolutizmus társadalmi problémái háttérbe szorultak. Az előadások között terjedelemben, tartalomban és formában is különbségek mutatkoztak. Általában jellemző, hogy nem dokumentálják a mondottakat,