Századok – 1971

Közlemények - Horváth Zoltán lásd Duczynska Ilona - Kárpáti Endre: Madzsar József moszkvai leveleiből 105/I

Kárpáti Endre: Madzsar József moszkvai leveleiből Madzsar József a magyar munkásmozgalom kiemelkedő alakja, a hazai marxista társadalomtudomány egyik legelső jeles művelője, Budapesten született 1876-ban. Szülei még ez évben Miskolcra, majd Nagykárolyra költöztek, ahol édesapja a postahivatal vezetője lett. Itt végezte elemi és középiskoláit. Egyetemi tanulmányait a Budapesti Tudományegyetem Orvoskarán fejezte be 1899 februárjában. Ezt követően rövid időn belül fogorvosi képesítést szerzett és 1905-ig az Orvoskar Fogászati Klinikáján mint tanársegéd dolgozott. Jelentős szakirodalmi munkásságot fejtett ki és Salamon Henrikkel megalapította a Stomatológiai Közlönyt. 1905- 11 között fogorvosi praxist folytatott, mint a főváros legkitűnőbb fogászát tartották számon. 1911-ben ' a Fővárosi Könyvtár szolgálatába lépett, hogy tudományos hajlamainak szabadabb lehetőséget biztosítson. Szabó Ervin legközelebbi munkatársaként a modern könyvtárpolitika egyik előharcosa volt és a fiókkönyvtári hálózat kiépítésének megkezdésével nevét beírta a magyar könyvtártörténetbe. 1914 második felétől újból orvosi tevékenysége került előtérbe. Kezdeményezésére alakult meg 1915 nyarán a Stefánia-Szövetség, a magyarországi anya- és csecsemővédelem úttörő jelentőségű intézménye. 1916-ban kiadta „Meddő Budapest" c. munkáját, mely a magyar társadalomegészségtani irodalom azóta is egyik legkiválóbb alkotása. 1917 őszén a budapesti Orvoskar, értékelve Madzsar eddigi tudományos munkásságát, mely a társadalomegészségtanon kívül a természettudományra, szociológiára, az alkoholizmus kérdéseire, a stomatológiára és a könyvtártudományra terjedt ki, - társadalomegészségtanból magántanárrá habilitálta. Ennek az új tudományágnak ő volt első magántanára Magyarországon. Madzsar a század elejétől a polgári radikálisok vezető csoportjához, a Huszadik Század köréhez tartozott. írásaiban és nagy számú előadásában a magasszínvonalú ismeretterjesztés fáradhatatlan művelője. Neve e téren már az első világháború előtt országszerte ismert és megbecsült volt. Az 1918-as polgári demokratikus forradalom idején előbb a katonai leszerelés egészségügyének volt vezetője, majd a közegészségügy államtitkára. A Tanácsköztársaság idején, mint az egészségügyi főcsoport vezetője, döntő fontosságú egészségpolitikai intézkedéseket kezdeményezett. A Tanácsköztársaság megdöntése után állásától megfosztották. 1921 nyarán emigrációba kényszerült. Előbb Bécsbe ment, ahol a Bécsi Magyar Újság kiadásának gazdasági ügyeit intézte; majd Skopjéba, ahol orvosi gyakorlatot folytatott. 1924 tavaszán tért vissza Magyarországra. Ezt követően több mint egy évtizeden keresztül lexikonokat szerkesztett. Hatalmas tudását és nagy szervezőképességét kamatoztatva, a Magyarországon ez idő alatt megjelent majd minden ilyen jellegű kiadványban része volt. Kiemelkedő és úttörő jelentőségű e téren az