Századok – 1971

Folyóiratszemle - Laptyin; P. F.: A hipotézis szerepe a történetkutatásban 1069/V

FOLYÓIRATSZEMLE P. F. Laptyin: A hipotézis szerepe a történetkutalásban Az 1960-as évek folyamán a szovjet filozófia megélénkülését figyelhettük meg. A marxizmus klasszikusai eszmerendszerének továbbfejlesztése igényével egész sor filozófiai és tudományos, módszertani kérdést vitattak meg a szakemberek. Az egyik vitatémát a tudományos hipotézis kritériumai és a megismerésben játszott szerepük képezte. A szerzi) tulajdonképpen ezekre a filozófiai vitákra reagál, amikor a hipotézisnek a történettudományban játszott szerepét taglalja, mint maga is előrebocsátja, a kérdésfelvetés igényével. Bevezetőjében a történetkutatás általános feladatát és néhány specifikumát körvonalazza, döntően Engels megállapításaira hivatkozva. Megállapítja, hogy a korábbi társadalmi folyamatok plasztikus rekonstruálását a rendelkezésre álló források egyenetlensége, többnyire szubjektív töltése és a kutató társadalmi, tudati meghatározottsága teszi bonyolulttá. Mindebből arra a következtetésre jut, hogy a történettudomány nem dolgozhat, nem haladhat a tudományos hipotézisek alkalmazása nélkül. A hipotézis felállításának általános kritériumait a társadalmi fejlődés fő törvényszerűségeinek, a legfontosabb módszertani elveknek ismeretében és a lényegi kérdések megragadásának fontosságában jelöli meg. Felhívja a figyelmet arra, hogy napjainkban a történetkutatás térbeni és strukturális kiszélesedése, valamint a korszerű metodikai kérdések előtérbe kerülése révén a tudományos hipotézisek jelentősége nőtt. Példaként az etnogenezis, a kapitalizmus előtti társadalmi formációk kutatásának megélénkülését említi. Utal továbbá arra, hogy a szovjet történettudomány is komoly erőfeszítéseket tesz a kultúra- és ideológiatörténet vizsgálata terén jelentkező fogyatékosságok felszámolására, nem kismértékben a tudományos hipotézisek széles körben való alkalmazásával. Az 1930-as évek folyamán például általánosan elterjedt az a feltételezés, hogy az i. e. III—IV. évezred Tripolje-i földművelő kultúrája immanens eredetű. Ujabban, az archeológiai leletek összehasonlító elemzésére támaszkodva már felismerték, hogy nem csupán egy immanens folyamatról van szó, de a balkáni eredetű betelepülők is jellegadó szerepet játszottak. Ez a konkrét példa mutatja, hogy a hipotézisnek mindig a már bizonyított eredményekből kell kiindulnia és a dialektikus materializmus pártos de nem dogmatikus és tendenciózus alkalmazásával kell párosulnia. A történelmi hipotézis megalkotásának kritériumairól, sajátosságairól szólva ismételten hangsúlyozza a lényegi és igaz elvek, valamint a bizonyított tényekből való kiindulás fontosságát, és példaként a feudalizmus-kori városok kialakulására vonatkozó polgári elképzeléseket említi, amelyek sok konkrétum feltárását segítették elő, de külsődleges (jogi) ismérveket helyeztek előtérbe, nem ismerték fel a városoknak a gazdaságitársadalmi fejlődésben betöltött szerepét. A történettudomány a forrás-ellátottság hiányosságai következtében gyakran kénytelen analógiára épülő hipotéziseket felállítani, amelyek az összehasonlító módszer