Századok – 1971
Történeti irodalom - Zoltay lásd Heckanast - A Kartográfiai Intézet észrevétele Bereznay András ismertetésére 1067/V
TÖRTÉNKTI IRODALOM 1067! A. KARTOGRÁFIAI VÁLLALAT ÉSZREVÉTELE BEREZNAY ANDRÁS ISMERTETÉSÉRE Örömmel olvastuk Bereznay András atlaszunkat bíráló sorait, amelyek nemcsak azt bizonyítják, hogy régi hiányt pótló, tetszetős történelmi atlaszt sikerült készítenünk az általánosiskolai tanulók számára, hanem azt is, hogy munkánk legjobb akaratunk mellett sem volt hibáktól mentes. Sajnos, úgy látszik tehát, hogy az első kiadásoknál még a leggondosabban összeállított térképészeti, vagy történelmi atlaszban is találhatók bántó hibák. így van ez a Képes Történelmi Atlasznál is. A Bereznay András által tett megállapítások egy része tételes hiba. Ezek jelentősebbjeit már az atlasz most készülő második kiadásánál javítjuk. Valamennyi ilyen hiba kijavítása a második kiadásnál nem történhetett meg, mert az észrevételek megismerésekor a második kiadás nyomdai feldolgozása már folyt. Bereznay András megállapításainak egy kisebb része felfogásbeli eltéréseket tükröz. Az atlasz összeállításánál figyelemmel voltunk a tananyagra, s arra, hogy az atlasz a 10—14 éves tanulóknak szól. A tananyaghoz ós a használók életkorához való alkalmazkodás elhagyásokat, kiemeléseket, helyenként a szokásosnál nagyobb általánosításokat, összevonásokat kívánt meg, amelyek mórtékével vitatkozni lehet. Ezért Bereznay András ilyen jellegű megállapításait a Történelmi Atlasz Szerkesztőbizottsága, valamint az Országos Pedagógiai Intézet illetékes osztálya elé tárjuk, s azok állásfoglalásának megfelelően fogjuk az atlasz 1971-ben készülő harmadik kiadásánál javítani. Bereznay András észrevételeit ugyanúgy köszönjük, mint minden más észrevételt, amely a munkánkban előforduló hibák gyomlálásával kiadványaink egy-egy újabb kiadásának értékét növelik. DR. HEGYI GYULA a Kartográfiai Vállalat igazgatója SCHEIBEK SÁNDOR: HÉBER KÓDEXMARADVÁNYOK MAGYARORSZÁGI KÖTÉSTÁBLÁKBAN (Budapest, 1969. 416 1.) Ez a tanulságos könyv 172 héber kéziratot ismertet, amelyeket a régi könyvkötők kötéstábláknak, előzóklapoknak és bordacsíkoknak használtak fel, ós ezek ebben az állapotban kerülték el a megsemmisülést. A szerző e töredékek alapján Magyarország területén 15 zsidó centrumot állapít meg, és mondanivalóját e centrumok rövid történetébe foglalja bele. E centrumok a következők: Kassa, Bártfa, Trencsén, Szakolca, Galgóc, Nagyszombat, Bazin, Pozsony, Sopron, Kőszeg, Vasvár, Győr, Esztergom, Buda és Székesfehérvár. A kutatások mai állása szerint annyi kétségtelennek látszik, hogy a zsidóságra vonatkozó legrégebbi adatok Esztergom után, ahol már a honfoglalást követően az első zsidó hitközség megalakult, az ország nyugati határszóléhez kapcsolódnak. Pozsonynak már a XIII. században van rabbija; Sopronban a restaurált és a XIV. századból származó zsinagógánál régebbi, úgy látszik talán még a tatárjárás előtti időből eredő zsinagógáját most fogják restaurálni. A 15 centrum rövid története után a 172 kódexmaradvány katalógusa következik. Ebből a felsorolásból kitűnik, hogy legtöbb a biblia (65 db), azután a liturgia (40 db),
