Századok – 1971

Történeti irodalom - Clegg; H. A.; Alan Fox; A. F. Thompson: A History of British Trade Unions since 1889 (Ism. Jemnitz János) 1058/V

TÖRTÉNKTI IRODALOM 1059! Allen Hütt, a neves angol kommunista történész átfogó munkájára utalunk). Az érdeklődés tehát vitathatatlan, sőt azt is meg lehet állapítani, hogy az igényeknek megfelelően a történetírás is jelentősen gazdagodott az utóbbi évtizedben. Ezeknek sorát szaporítja az itt ismertetendő könyv, amely hihetetlen mennyiségű adatot, dokumentumot, sajtócikket dolgozott fel s minden esetben támaszkodott a már korábban megjelent feldolgozásokra is. A könyvvel kapcsolatban ez is lehet legmaradandóbb benyomásunk: mindenre kiterjed, rendkívül részletes, nagyon sok táblázatot nyújt, értékes jegyzetanyagot mellékel, gazdag forrásbázisra támaszkodik — és óvatos megfogalmazásaiban. A kötet egészében bizonyos fokig inkább a német, s nem az angol iskolára emlékeztet. A szerzők témájukat 12 nagyobb fejezetre bontva tárgyalják. Az egyes főfejezetek maguk is további öt, néha tíz alfejezetet is tartalmaznak. A szerzők részint tematikus, részben kronológiai rendben tekintették át a kort, s csak így „vegyítve" látták a megoldást lehetségesnek. A főfejezetek rendje a következő: az elsőben a szerzők áttekintést nyújtanak az angol szakszervezeti mozgalom helyzetéről 1889 előtt. A következőben az új trade-unionizmusról adnak képet. A harmadikban részletesebben foglalkoznak a bányászok és a textilmunkások problémáival, minthogy ez a két szakma képezte az egész szakszervezeti mozgalom törzsét. A negyedikben rávilágítanak, hogy az 1890-es évek elején mint indult el a tőkések ellentámadása, s erre a szakmai szervezetek hogyan reagáltak. Az ötödikben ,,az ipari viszonyok mintáit" dolgozták fel, tulajdonképpen a többi iparággal, illetőleg a munkások ottani szervezkedésével ismerkedhetünk meg. A hatodik ismét tematikai kérdést vet fel, a parlamenti akció és a szakszervezeti mozgalom összefüggését (e kérdést a szerzők ugyancsak iparáganként vizsgálták: így külön vették az állami alkalmazottakat, a szellemi munkásokat, a bányászokat és textilmunkásokat, a vasutasokat, s végül a TUC egészét). A hetedik fejezet vizsgálja a parlamenti képviselet és a szocialista mozgalom összefüggéseit, a nyolcadik a bírósági, törvényes joggyakorlat és a szakszervezeti mozgalom kapcsolatait. E fejezet természetesen nagy obi) súllyal foglalkozik a nevezetes Taff-Vale döntéssel, amikor a bíróság а szakszervezetekre kívánta visszahárítani a sztrájkok okozta anyagi veszteséget — s így akarta lehetetlenné tenni a szakszervezetek számára sztrájkok vezetését, szervezését. A kilencedik főfejezet részletesen tárgyalja, hogy e Taff-Vale döntés után miként alakult a kollektív tárgyalások ügye, a tizedik a politikai helyzet alakulását tekinti át, a tizenegyedik külön határvonalat von 1906-nál, s azt vizsgálja, miként bontakozott ki „az ipari nyugtalanság" új hulláma, végül a tizenkettedik mintegy összegezi az elmondottakat az egész korszakban, s megál* lapítja a növekedés valamint a változás jellegzetes vonásait. A kötet gondos megalapozása külön figyelmet érdemel. A szerzők megkísérlik, hogy számszerűen, vagy legalábbis arányokban megközelítő pontossággal adatszerűen felmérjék a szakszervezeti mozgalom „indulási" helyzetét. Ennek során kiderül, hogy а szép eredmények, а viszonylag magas számok ellenére (hiszen ismeretes, hogy а szervezettség tekintetében az angol munkásság élen haladt) az összes dolgozónak csak 5%-a volt szervezve, s amennyiben csak a kétkezi, a fizikai munkásokat vesszük tekintetbe, akkor is országosan 10% a szervezettek száma. Ugyanakkor viszont egyes vidékeken a textilmunkások, illetőleg а bányászok között a szervezettek szánja 20—25%-ra emelkedik. Az egész szakmán belül bizonyos szűkebb, specializált munkásrétegnél ugyancsak nagyobb volt a szervezettség foka (a textilmunkások körében például a női kártolóknál a szervezettség 20% alatt marad, míg a férfi szövőknél 90% fölé emelkedik). A földrajzi környezet ugyancsak nem közömbös, s a történeti tradíciónak is érzékelhető a hatása. Általában az északi körzetek, Skócia, az észak-kelet Anglia jobban szervezett, a déli területeken rosszabb a helyzet. Mindennek természetesen időbeni eltérései, „játéka" is volt, amit a szerzők ugyancsak kimutatnak.