Századok – 1971

Közlemények - Duczynska Ilona–Horváth Zoltán: Polányi Károly és a Galilei Kör 89/I

POLÁNYI KÁROLY ÉS A GALILEI KÖR 101 bői terjedt. Nagyobb jeladatok elé néztünk. Mindannyian olyan diákmozgalomra gondoltunk, amely komoly mivoltában nem a sallangos politizálás köntösébe öltözik, hanem a tárgyilagos igazság szolgálatában áll. .4 Galilei Kört medikusok és technikusok alapították. A klinikák és a Gólyavár idegenkedtek a jilozopterektől, a jogéiszoktól pedig mégúgy. A »politizálás« akkoriban az egyetemen a történelmi osztályok monopóliumának számított. Arra készültek fel közéleti pályájuk elején a reakciós diákság vezérei. 48-as és 67-es pártpolitikus egyetemi kollégáink a Jogászbált rendezték; akinek pedig az orosz nihilista diák volt az eszményképe, az békát boncolt. A »Tanulni és tanítani« jelszó, amellyel a Kör indult, tudatosan visszhangozta az Üllői útnak ezt a természettudományosan haladó szellemét. Ez volt a mozgalom csírája. Kevesen látták előre, hogy ez a kisigényű kezdeményezés nyomot fog hagyni az ország politikai történetén és világnézeti alakulásán. Pedig egy félévszázad távlatából megállapítható, hogy a Galilei Kör politikai gyöngéi, de egyben jelentős erkölcsi érdemei is kirajzolódtak már ebben az első kristályosodásban. Egy nemzedék választja el a Galilei Kör alapítóit (1908 —1918) a harmincas évek értelmiségétől, amely egy konzervatív ellenforradalom világában új fejlődési irányokat indított útnak. A tudományos és világnézeti eszmélődés, amely politikamentes odaadásra serkentette az ifjúságot, letűnt. Forradalmak és ellenforradalmak sorozata, a világháború előtti teoretizáló hajlamot elavította. A polüika mélyről feltörekvő nyomással követelte jogait. A Puszták népe ismeretlen világot tárt jel és mozgósított eleinte lassú ütemben. A városi körzeten belül a szakszervezeti munkásság csak pusztai testvéreinek jeláldozása árán volt képes a latifundiumok és bankok oligarchiája ellen jogait és életszínvonalat megx'édeni. A megelőző korszak feledésbe sikkadt. Az űrt egy politikai mesevilág töltötte be, a jelszavakból szőtt mentségek és csapdák vágyteljesülése. A baloldal számára a szociáldemokraták 'áruló vezérei' váltak az első világháború bűnbakjaivá, míg a népi megújhodás fasizáló szárnya a zsidókra hárította a felelősséget az elvetélt történelemért. A Galilei Kör 1919-ben megszűnt. Emléke pártos fegyverül szolgált abban a jelszó-csatában, amellyel a kommunisták a demokrácia útját torlaszolták el, a fajvédők pedig a zsidóság beolvadását akasztották meg. A nemzeti katasztrófa árnyékában a múlt hagyatékát gyűjtögetjük. A népi fiatalok táborából halljuk : »Nem szégyen a hamuból kikaparni az aranyat, s ha a Galilei Kör hamuvá égett is, a szellemi örökségének javát kiválogathatjuk.« A Petőfi Kör múlt decemberi New York-i kongresszusán hangzott el. Jogos érdekű kérdés — bárki tegye fel : »Mi is volt a Galilei Kör?« Nemcsak a bal- és jobboldalon, hanem a különböző nemzedékekben is egymást kizáró képei élnek. Sokan varrnak, akik tévesen azt hiszik, hogy a Galilei Kör »polgári radikális kezdeményezés« volt. A polgári radikalizmus gondolatától a Kört a világháború évtizede választotta el, a polgári radikális párt megalakulásakor (amelynek titkára voltam), a Kör vezetősége pedig már erősen kommunista érzelmű volt. Személy szerint a Kör a legszegényebb diákrétegből, túlnyomórészt a vidéki kispolgári zsidóság fiaiból toborozódott. Ez az értelmiségi proletariátus hirtelen nagy számban lépett fel és elfogadta nincstelenség ét. Gazdaságilag a régi idők hitsorsosi támogatására számítani merő öncsalás lett volna. Ez a diákság akkor is jól érezte •magát a munkásosztály mellett, ha annak szakszervezeti előjogaira nem számíthatott. A jómódú Lipótváros fiai és a szegény zsidó diák, a segélyegyleti menzák közönsége között valóságos szakadék volt. A szabadkőművesség támogatása csak a nyomdaszámlát illette; a legnyomorultabb galileista is megfizette a tagsági diját. A belső szabadságvágynak és függetlenségnek végletes kultusza lett a Kör életértelme és szívósan megőrzött hagyománya. Jellemépítő fegyelmet követelt a szellemi szabadság szolgálatában — olyan emberideált, amelynek mintaképét a tudomány hőseiben vélte megtalálni. Ernst Mach ismeretelmélete közkézen forgott. A tudásnak való elkötelezettség szabta meg életünk irányát. Irodalom és politika nem voltak mértékadó körzetek. Intézményesítve volt a vezetés megújhodása; a Kör évente újra alakidt. Talán ez a titka, hogy vallási dogmák és politikai tantételek nélkül meggyőzően következetes, független magatartást mutatott a kor változó eszményeinek szolgálatában. A Galilei Kör lázadást képviselt, szembeszegült a már-már nemzeti jellemmé váló közéleti züllöttséggel, amelynek a Dzsentri-kaszinó és a Lipótváros, a megye és a bankok együttese szolgált táptalajul. Mélyről fakadó gyógy erőnknek voltak szószólói ama medikusok és mérnökök. A Kört különben nemcsak a dzsentri, hanem a bankohrácia sarjai is úgy kerülték, mint a bélpoklost. Az évek során sokezerre rúgott tagok lajstromában, tudtommal, egyetlen vagyonos körülmények között élő diákról sem szólt a krónika. Miután a szocialista diákmozgalom (amelyhez akkor még tartoztam), elvetélt a szociáldemokrata vezetőségnek az értelmiségtől való rideg elzárkózása miatt, az utat kereső ifjúság a kor másik haladó és tanító ereje, a természettudományok felé fordult. Ebből fejlesztette ki, elsőnek a magyar értelmiség körében, a »mozgalmi ember« jellemképét. De ez a mozgalom maga nem volt politikai. A pártpolitikától való iszony sajnos el-