Századok – 1971
Közlemények - Tilkovszky Loránt: Bajcsy-Zsilinszky önéletrajzi vallomása politikai nézetei fejlődéséről és a szellemtörténethez való viszonyáról 966/V
BAJCSY-ZSILINSZKY ÖNÉLETRAJZI VALLOMÁSA 979 tes ellenszenvem. Azt gondoltam akkoriban, hogy sem Rákóczinak, sem történelmünk egyetlen nagy alakjának sincsen szüksége mesterséges illúziókeltésre, sőt ellenkezőleg, irtani kell az illúziót, mert az válságba viszi — jól éreztem — nemzetünket és államunkat. A Három Nemzedéket is úgy olvastam, egy szörnyű összeomlás zsarátnokai között, mint kíméletlen leszámolást bizonyos múltbeli illúziókkal és egyoldalúságokkal, és mint biztatást a jövőre: kitermelni ós megsűrűsíteni a magyar belső erőt Széchenyi István útmutatásai szerint, és tartalékolni új nagy erőfeszítésekre, külpolitikailag szerencsésebb helyzetben, mint ahogy voltunk 1848—49-ben és a világháborúban. A Három Nemzedékből még nem éreztem ki a labanc-szellemnek azt az ernyesztő hatását, amely csak évek múltán mutatkozott meg, és amely a Szekfű-Hóman-féle Magyar Történetben mutatta meg igazi arculatát, átértékelő szándékait, a kishitűséget, a magyar ügynek azt a belső lekicsinlését, amely ebből a történetírásból szinte a reménytelenség csíráit leheli az új magyar nemzedékek lelkébe. Lehetetlen volna, de unalmas is, nyomról-nyomra követnem az én politikai magatartásom változását egy és más vonatkozásban, s azzal párhuzamosan szembefordulásomat a Magyar Történettel. Megjegyzem itt, nem nagyon szép, és igazi tudóshoz kevéssé méltó dolog, ahogyan Professzor Uram nagy sommásan elintézi ezt az én fordulásomat legutóbb a Magyar Nemzetben, idegbeli okokra, hisztériára, szeszélyre, pártpolitikai magatartásváltozásra magyarázván.1 ' Higyje el Professzor Uram — bár sem családunk teljes tönkremenése, sem az Achim-pör egészen ifjú koromban,1 8 sem világháborús éveim töredelmei, súlyos sebesülésem, sem a bolsevisták elől való szökésem viszontagságai, sem szomorú és terméketlen közpályám, melynek során éveken át jóformán a betevő falatom hiányzott, egzisztenciám örökös bizonytalansága, ami miatt családot sem alapíthattam, a politikai tevékenységemmel járó szüntelen lelki-testi megrázkódtatások, megbilincseltetésem T árpán,19 politikai üldöztetésem és híveimnek rám nézve még sokkal keservesebb üldözése, könyveim hajszolt megírása, jórészt fiókom számára, a végrehajtók kopogtatásának vérforraló rendszerré válása szomorú lakásomon kb. egy egész évtizeden át, no meg a gyorsan szaporodó évek fejemen: bizony mindez együtt nem volt idegerősítő szanatórium, — higyje mégis el, mert igen komolyan mondom, hogy bár sokat veszítettem Szeged óta idegeim régi erejéből és rugalmasságából, mégis fölveszem a versenyt igen sokakkal, nálam fiatalabb közéleti szereplőkkel, ezen a téren is, például az ön hóbortos és valóban hisztérikus Gogoljákjávai.2 0 Sőt jöhet még idő, amikor szüksége lesz az országnak az én megrongált idegzetemre is, s megismétlődhet még az a háborús jószokásom, hogy belső nyugtalanságom egyszerre eltűnik, s akkor kezdek igazán nyugodt lenni, amikor másoknak a térdei reszketnek. Nem, Professzor Uram, idegbeli okoknak a világon semmi közük politikai magatartásom eme sokszor fejemhez vert fordulatához. Ezek az okok tisztán és kirekesztőleg értelmiek, hacsak ösztöneim és föltámadt indulataim nem játszottak bele ebbe a fordu-17 A Magyar Nemzet 1941. okt. 26-i számában Szekfű „Mi, az utókor" című cikkében Bajcsy-Zsilinszkyre célozva ezeket írta: ,, . . .vannak, akik szeretik megszabni a történészeknek, mit lássanak és mondjanak el, ha megelégedésüket ki akarják érdemelni . . . egy és ugyanazon politikai személy egyszer tűzre dobott, máskor keblére ölelt, megint máskor mint kígyót kitépett kebléből, aszerint, hogy pillanatnyi gondolkodása vagy idegállapota kielégülést talált-e, vagy sem történeti előadásomban." л si 18 Az Achim L. András 1911. máj. 14-i halálos megsebesitóse miatt Zsilinszky Endre ós öccse, Gábor ellen lefolytatott per heves politikai hullámokat vert fel. 19 1928. jún. 29-én törtónt, amikor aláírásokat gyűjtött az időszaki választás eredményének megpeticionálására a tarpai választókerületben. 20 Gogolák Lajos, egyetemi tanársegéd, Szekfű tanítványa, a Magyar Szemle, Magyar Nemzet ismert cikkírója.
