Századok – 1970
KÖZLEMÉNYEK - Löbl Árpád: Az igazi Vasa Stajić 78/I
84 LÖBL ÁRPÁD demokráciában [1920-ban még fellépett az alkotmányozó nemzetgyűlés szocialista listáján képviselőjelöltnek, különben állandó munkatársa volt a SLOBÖDA-nak] s hamarosan, a Goethe társulat ós az Ifjúsági Matiea [Omladinska matica] meglapításának, a NOVA VOJVODINA ifjúsági folyóirat megindításának idején (1922) — az akkori, főleg polgári, ifjúságban is. Új életre akkor támadt föl, amikor a Párt egyre inkább kilépett a nyilvánosság elé, illegálisan szervezett de egyre népszerűbbé váló akcióival, ós amikor őt is igénybe vette antifasiszta harcai során [1935—6, főleg 1937 és később]. Időszaki apátiáján kívül, lélektanilag, az is visszavonulásra késztette időnként Stajicot, hogy a nyílt, az ellenséggel szemben álló harcmodorhoz szokott és az illegalitás rákényszerített konspirációja nem illett temperamentumához: Mint, néha önmaga is mondotta és írta,2 7 ha kell, hát tud hallgatni, de ha már meg kell szólalnia, nyíltan megmondja, hogy mit gondol. Ezt eléggé bizonyította 1912—1914-es időszaka is, amikor számos bizonyítékot teremtett önmaga ellen, lapjaiban ós akcióiban, habár igyekezett is konspirálni. Nemcsak a hatósággal, hanem szervezetének, a Narodna odbrana-nak vezetőségével is állandó harcra kényszerült ugyanis, mert megtartotta szocialista, de haladópolgári, sőt magyar kapcsolatait is — egyúttal a jugoszláv forradalmi felszabadulás előkészítésén is munkálkodva [ezt sem helyeselte a belgrádi vezetőség !]. A kettős konspiráció igazán nem volt kenyere a robbanó temperamentumú Stajicnak.2 8 II. Második kérdésünkre úgy fogalmaztuk meg a választ, hogy Stajié lélekben szocialista maradt akkor is, amikor a hivatalos szociáldemokrata álláspont előbb a szocialista pártellenzék oldalára, majd a polgárság felé tájékozódásra kényszerítette. Ezt maga Stajié sëm tudta önmagáról mindig, minden időszakában, de a második világháború idején eléggé világosan megfogalmazta ezt a tételt önmagáról ő maga is, ha némileg hibásan is a szocializmushoz való „visszatérésnek" nevezve el újabbkori csatlakozását a Párthoz, azaz Népfronthoz, a szocializmus erőihöz.29 Hogy Stajic diák-korában szocialista volt, tudta már 2ivan Milisavae is, említett esszészerű könyvében, de — csupán Stajicnak egyes önéletrajzi írásaiból és adataiból indulva ki — úgy hitte, hogy itt csak egy egészen rövidlélegzetű, diákos felbuzdulásról volt szó (1896—1898). Viszont mint Stajicnak egyes cikkei, naplójegyzetei és egyéb dokumentációs anyagunk is tanúsítja, ez az időszak maga is sokkal hosszabb ideig tartott (1894—1904); másrészt, ha nem is volt párttag vagy funkcionárius, de 1904 ós 1911 között is szocialistának érezte magát ós annak ismerték munkatársai ós ellenfelei is. 1912-ben azután újra szorosabbra fűzte kapcsolatait a szocialistákkal, mint azt ő maga is állította.3 0 Hogy pedig lélekben, meggyőződésben megmaradt szocialistának később is, arra legjobb bizonyítókunk a sok támadás, amely polgári részről érte, például a 20-as évek folyamán, nem is szólva az 1918—1921-es évekről, amikor képviselőnek is fellépett a szocialista pártlistán. Valóban nem eshetett nehezére a csatlakozás az antifasiszta fronthoz (1937—1947), amikor erre a párt felhívta. Megemlékeztem már Stajié 1894—1896-os működéséről; 1896—1898 között viszont, karlócai és senji diák korában, munkatársa lett már a polgári ZASTAVA-nak, amelyben 27 Vojvodjani о Vojvodini, 1923, 23. 1.: lásd Pol. lik, 460-462. 1. a megfelelő jegyzetekkel. "Narodna odbrana u Vojvodini: Pol. lik, 141 — 144. 1. és a megfelelő jegyzetek a 215 — 217. I. 29 Mitica, rukopisni, M 9J3J, valamint Pol. lik, 572 — 573. 1. s a megfelelő jegyzetek. Levele Milan Petroviéhoz 191-4 októberéből. A vonatkozó réâz magyar fordításban [amint minden idézetet magyar fordításban közlünk] így hangzik: ,,. . . A partizán-mozgalomról így gondolkodtam: Ennek a mozgalomnak győzedelmeskednie kell. Amit Moszkva ma kíván, az holnap megvalósul a Balkánon. És ebbe a mozgalomba a Vajdaság ifjúsága beleviszi minden idealizmusát, amelyre csak képes: pedig ez az ifjúság a legjobb ifjúságunk! Győzni is fog azeroszok segítségével, ha persze mérhetetlen vér- és életáldozat árán is. Engem meghívott, engem hív magához ez az ifjúság, az az ifjúság, amellyel tegnap még mindketten együttműködtünk. És azt állítja, hogy csatlakozásom igen hasznos volna számára. Ez hízelgett is nekem; no lám: még szüksége lehet rám valakinek I És mit is kíván tőlem ez a valaki: Csak azt, hogy azzal fejezzem be életemet, amivel, éppen ötven esztendeje, megkezdtem: a szocializmussal ! Nos, soha jobbkor 1" [Stajié ekkor 68 éves, de már diákkora óta tüdőbajos, s ebben az időben testileg hirtelen leromlott. Az 50 évet 1894-től számítja: ez a karlócai szocialista diák-kruzsok és a mokr'ni pásztorfiúk sztrájkjának esztendeje.] Milan Petrovié, újvidéki tanár, demokrata polgár, a Népfront, eléggé passzív tagja. " Gleorgija Brankovic a pátriárka levele; Djordje Pajanovió, a pljevljai gimnázium igazgatója: Todor Borovnjak, akkor pljevljai tanár, Veljko Petrovié, barátja, az ismert író, valamint egykori munkatársai, a galileista, szocialista orvos, dr. Sima Aleksié-Strophantus vagy ííenad Rajié közlései is. Veljko Petrovié (1884 — 1967) egykorb „holnapos", aki az 1900-as években Pesten a Croatia című folyóiratot adta ki, és a magyarokkal a jugoszláv, a jugoszlávokkal a magyar irodalmat ismertette. A szerb —magyar dolgozó nép együttműködésének szószólója, Stajié tanítványa. Jónevü lírikus és elbeszélő, tagja a Szerb Akadémiának. 1915— 1918-ban kapcsolja a Vajdaságot a Külföldi Jugoszláv Bizottsággal. [Lásd cikkét a Narodna odbranáról (Pol. lik, 141. stb. 1. és a 13. jegyzetet) valamint cikkeit aSloboda-ban és Novi-Srbin-ben, melyekről még lesz szó. (Pol. lik, 152., 179. stb. 1. a megferelö jegyzetekkel.)]
