Századok – 1970

Tanulmányok - Balogh Sándor: Az 1945. november 4-i nemzetgyűlési választások Magyarországon - 869/IV

902 BALOGH SÁNDOB. Szociáldemokrata Párt hivatalos megnyilatkozásai, s köztük a szóban forgó munkatervé is, nem egy helyen a „szocializmusért folytatott küzdelem" szemt pontjából javasolt különböző intézkedéseket, illetőleg jelölt meg feladatokat. S mindezek annál is inkább meglepőnek tűnhetnek, mert a Kommunista Párt választási programja még a „szocializmus" kifejezést sem használta. A SzDP szocializmussal kapcsolatos megállapításainak a radikalizmusát azonban a valóságban erősen mérsékelte az a körülmény, hogy az annak az előzetes leszögezésével történt, hogy a párt csak „holnap" kíván a szocializmusért síkraszállni. A demokráciáért és a szocializmusért folytatott küzdelem ilyen eléggé merev szétválasztása a szocializmus távlatát meghatározatlanná és bizonytalanná tette úgy, hogy ezt a közvélemény szocializmustól idegenkedő része sem tartotta reális veszélynek. A SzDP radikális hangvételű megnyilatkozásainak a hatását az is csökkentette, gyakran semlegesítette, hogy a párt a gyakorlatban a polgári demokratikus feladatok megvalósítását tekintve sem mutatkozott mindig elég radikálisnak. Ily módon a két munkáspárt történelmi fejlődésében és politikai gyakorlatában mutatkozó különbségek mellett a nem munkás tömegek érzékenyebben reagáltak a Kommunista Párt polgári demokratikus jellegű követeléseire, mint a SzDP szocializmussal kapcsolatos megnyilatkozásaira. A SzDP a munkástömegek befolyásolása és megnyerése tekintetében, a helyzettel elég reálisan számolva, a Kommunista Párttal igyekezett versenyre kelni. Ennek megfelelően a szociáldemokraták arra törekedtek, hogy mondanivalójuk tartalmát és formáját tekintve semmivel sem legyen kevésbé vonzó, mint a kommunistáké. A városi lakosság egyéb rétegeinek vonatkozásában nem a MKP-t, hanem elsősorban a Kisgazdapártot tekintették igazi versenytársnak. Éppen ezért politikai propagandájukban és agitációjukban e téren egy másfajta versengésre igyekeztek felkészülni. Szociális és gazdasági jellegű követeléseik ilyen vonatkozásban kétségtelenül vonzóaknak voltak tekinthetők. „Nemzeti" programjukat azonban nem akarták és nem is tudták versenyképessé tenni. A szociáldemokrata választási program leggyengébb pontja vitathatatlanul a parasztsággal kapcsolatos. A belterjes gazdaság és a nagyüzem előnyeinek kidomborítása a parasztság csak néhány hónappal korábban földhöz jutott részében nem kelthetett még megfelelő visszhangot. A dolgozó parasztság többi részét pedig, a földmunkásságot kivéve, ugyancsak nem túlságosan lelkesítették a párt munkatervének javaslatai. A parasztságot illetően tehát a SzDP, még a Kommunista Párthoz képest is, már a választási program tekintetében is érezhető módon lemaradt. Ilyen körülmények között különleges jelentőségre tett szert az a kérdés, hogy a Függetlenségi Front harmadik baloldali pártja, a Nemzeti Parasztpárt milyen választási programmal lép fel, és ez a program milyen visszhangot kelt elsősorban a vidéki lakosságban, a dolgozó parasztságban. A Nemzeti Parasztpártnak nemcsak általános, hanem választási programját is az 1945 szeptember első felében megjeléntetett „kiskáté" foglalta magában. E mellett főként az augusztusi és szeptemberi intéző bizottsági üléseken alakult ki fokozatosan a Nemzeti Parasztpárt választási programja, tisztázódtak a párt választási célkitűzései. A Nemzeti Parasztpárt figyelmének és törekvéseinek középpontjában a parasztság, mégpedig a dolgozó parasztság megnyerése állt. Ezt fejezte ki a „kiskáté"-ban megfogalmazott azon jelszó, hogy „szabad országban, szabad