Századok – 1970

Tanulmányok - Balogh Sándor: Az 1945. november 4-i nemzetgyűlési választások Magyarországon - 869/IV

-AZ 1945. NOV. i l NEMZETGYŰLÉSI VÁLASZTÁSOK 885 kek összeállítása és a választások lebonyolítása terén is. Az összeírásra s annak felülbírálására az igazoló bizottságok mintájára helyi és központi összeíró bizottságot javasolt létrehozni, amelyek azután a választás kitűzésével minden további nélkül választást ellenőrző és szavazatszedő bizottságokká alakulnak át. A törvényjavaslat a választás tisztaságának és zavartalanságának a biztosítására azt a korlátozást tervezte élet beléptetni, hogy a pártok gyűléseit előzetesen a rendőrségnek kell bejelenteni, anélkül, hogy az a gyűléseket betilthatná. A közigazgatás, a honvédség és a rendőrség tagjainak azonban megtiltotta a pártgyüléseknek bármilyen formában való levezetését, hasonlóan a pártok gyűléseinek egyházi szertartással való összekötését. A törvényjavaslat egyértelműen elutasította a szavazás kötelezővé tételét, de a választójog gyakorlásának megkönnyítése céljából minden 400 szavazó után külön szavazókör felállításáról intézkedett. Végül, a választás során felmerülő vitás kérdések eldöntésére a törvényjavaslat külön választási bíróság felállítását indítványozta oly módon, hogy a választási bíróságba egy-egy tagot a Magyar Kúria, a Közigazgatási Bíróság és a Népbíróságok Országos Tanácsának bírái közül kellett kijelölni, további tagokat pedig a választásban résztvevő pártok küldhettek ki. Jócsik Lajos előadói beszédéből tehát lényegében világosan kiderültek az előzetes pártközi értekezleteken történt megállapodások. Sőt, a törvényjavaslat vitája alapján nagyrészt az is nyilvánvalóvá vált, hogy mely kérdések foglalkoztatták, a megegyezés ellenére is, változatlanul a különböző pártokat. A törvényjavaslathoz elsőnek Révai József szólt hozzá. Révai a Kommunista Párt nevében általánosságban elfogadta a beterjesztett törvényjavaslatot. Egyidejűleg azonban néhány olyan megjegyzést fűzött hozzá, amellyel világosabbá kívánta tenni pártja álláspontját, nemcsak a választójogi törvényt, hanem a választási küzdelmet illetően is. Eszerint a MKP a választások után összeülő nemzetgyűléstől az Ideiglenes Nemzetgyűlés által megkezdett, „a nép és a nemzet érdekében kifejtett munka" folytatását várta. Révai rámutatott arra is, hogy a demokratikus választójog önmagában közel sem oldhat meg minden kérdést, sőt egyaránt lehet eszköze a népi demokráciának és a népi demokráciával szembenálló erőknek. A fentebbiek hangsúlyozása azért is időszerű volt, mert a választójogi törvényjavaslat kizáró rendelkezéseinek — Révai kifejezésével élve — „inkább szimbolikus a jelentősége mint valóságos". Révai a törvényjavaslat figyelemreméltó vívmányának tekintette azt, hogy a 20 évesek szavazati jogát sikerült biztosítani. Védelmébe vette a törvényjavaslatnak azt a pontját is, amely nem előre határozta meg a képviselők választókerületenkénti számát, hanem 12 000 érvényes szavazattól tette függővé egy-egy mandátum elnyerését. „Minden egyéb megoldás, amely rögzíti választókerületenként a képviselők számát, múlhatatlanul burkolt pluralitás bevezetéséhez vezet, ahhoz, hogy a politikailag kevésbé érett választó tömegek prémiumot kapnak a politikailag érettebb szavazótömegek rovására. Aki az egyenlő választójog híve — hangsúlyozta Révai — kell, hogy híve legyen ennek a rendelkezésnek . . .",

2 A Nemzetgyűlés minden oldalán, de különösen a kisgazdapárti képviselők soraiban igen nagy visszhangot váltott ki annak a leszögezése, hogy a Kommunista Párt tiszta választásokat akar és ennek érdekében a büntető szankciók teljes szigorral történő alkalmazását követeli. 72

Uo., 109. 1.