Századok – 1970
Tanulmányok - Balogh Sándor: Az 1945. november 4-i nemzetgyűlési választások Magyarországon - 869/IV
-AZ 1945. NOV. i l NEMZETGYŰLÉSI VÁLASZTÁSOK 883 választókerületek létrehozásának az elvén épült fel. Ebből a meggondolásból kiindulva a Kommunista Párt helytelenítette a választókerületeknek megyénkénti beosztását vagy akár az országnak 22 választókerületre való felosztását.67 A Kommunista Párt szóbanforgó javaslata 10 választókerülettel, 5 540 000 választóval és 400 képviselői mandátummal számolt. A 10 választókerületből Nagy Budapest — Budapest-Észak és Budapest-Dél néven — 2 választókerületet alkotott volna, egyenként 720000 választóval. A legnagyobb választókerület a Tisza—Maros-i lett volna 800 000 választóval, s ide tartozott volna Békés, Szolnok, Csanád és Csongrád megye Szegeddel, valamint Hódmezővásárhellyel egyetemben. A legkisebbnek, az Észak-Dunai választókerületnek is 300 000 választója lett volna. Ebbe a választókerületbe kívánta a javaslat besorolni Komárom, Esztergom, Győr-Moson ós Sopron vármegyét Győr, valamint Sopron várossal együtt. A fenti javaslat abból indult ki, hogy a lajstromos szavazás előnyei csak az országnak nagy-választókerületekre való felosztásával érvényesülhetnek. Hiszen a kis kerületekben választott képviselők a helyi érdekszervezetek nyomása alatt állnak általában, ezzel szemben a nagy-választókerületek jelöltjei a pártok ellenőrzése alatt. Továbbá nagy választókerületek esetén a szavazók inkább elvekre, mint jelöltekre szavaznak. Végül még az is külön szempontként szerepelt a Kommunista Párt tervezetében, hogy Budapesten és környékén a választók aránya a lakosságban megközelítően 85%-os, a Közép-Dunántúlon viszont több helyen a választókorban levők 80%-a nyugatra távozott. Ha ez a megállapítás túlzottnak is tűnt, az feltétlenül igaz volt, hogy a Dunántúlon a felnőtt lakosság aránya alacsonyabb volt közvetlenül a háború után, mint az ország egyéb vidékein, s különösen Budapesten.68 A fentebbi álláspontból már szinte adódott annak a következtetésnek a levonása, hogy a mandátumokat nem választókerületenként, hanem a tényleges szavazatok száma alapján kell elosztani. A Kommunista Párt javaslatát a pártközi értekezleten nem tudta maradéktalanul keresztül vinni, így a pártközi értekezleten ez alkalommal is kompromisszumos megoldás született. Az országot nem 10, de nem is 27 vagy 22 választókerületre osztották, hanem, Budapestet is beleértve, 16 választókerületre. Ugyancsak eltekintettek a nemzetgyűlési képviselők létszámának előzetes megállapításától is. Ehelyett abban egyeztek meg, hogy minden 12 000 érvényes szavazatra 1 mandátum jut. A törvényjavaslat egyéb rendelkezései lényegében a korábban elfogadott választójogi rendeletre épültek, bár kisebb-nagyobb módosításokra még sor került.6 0 2. A választójogi törvényjavaslat parlamenti vitája Az Ideiglenes Nemzetgyűlés 1945. szeptember 12-én kezdte meg a választójogi törvényjavaslat tárgyalását. A javaslat előadója Jócsik Lajos, a Nemzeti Parasztpárt nemzetgyűlési képviselője volt. Jócsik Lajos előadói beszédében abból indult ki, hogy a tárgyalásra bocsátott törvényjavaslat, elfogadása esetén, évtizedek, sőt évszázadok mulasz-Uo. 88 Uo. 89 A parlamenti tárgyalás kellős közepén is még egy újabb, rövid pártközi értekezleten kellett a pártok álláspontját „összedrótozni". Az Ideiglenes Nemzetgyűlés Naplója. Bpest (a továbbiakban INN.). Atheneum. 1946. 103. 1.
