Századok – 1970
Tanulmányok - Balogh Sándor: Az 1945. november 4-i nemzetgyűlési választások Magyarországon - 869/IV
-AZ 1945. NOV. i l NEMZETGYŰLÉSI VÁLASZTÁSOK 881 választójogi tervezetet augusztus 28-án és 31-én tárgyalta ismét a Minisztertanács. Az Ideiglenes Nemzeti Kormány az előterjesztést lényegtelen módosításokkal elfogadta. Egyedül Teleki Géza kultuszminiszter próbálta a választások szükségességét kétségbe vonni, de aggályaival egyedül maradt.6 0 így most már minden akadály elhárult annak az útjából, hogy az Ideiglenes Nemzeti Kormánynak a választójoggal kapcsolatos határozata rendelet formájában 1945. szeptember 1-én megjelenjék.6 1 A választójogi rendelet előkészítésének, a módosításának körülményeit a Kisgazdapárt megkísérelte oly módon tudatosítani a közvéleményben, mintha az a párt kizárólagos érdeme és első győztes csatája lett volna a többi párttal, s főleg a Kommunista Párttal szemben a választási küzdelemben. Kétségtelen tény, hogy a Kisgazdapárt a kizáró okok körének lényeges szűkítésével elérte egyik legfőbb célját. A rendelet a jobboldali elemeknek csak egyrészét, úgyszólván a töredékét zárta ki a választójog gyakorlásából. Ezt azonban helytelen lenne egyedül a Kisgazdapárt növekvő belpolitikai súlyával magyarázni. A szóbaforgó kérdés ilyen alakulásában nem annyira a Kisgazdapárt ereje és magatartása játszotta a meghatározó szerepet, hanem a nemzetközi helyzet, s ezen belül is elsősorban Potsdam szelleme. Hiszen a korábbi szigorúbb elvek enyhítését maga a Kommunista Párt is elkerülhetetlennek tartotta. Nyilvánvalóan ezt az álláspontot képviselte a Szövetséges Ellenőrző Bizottság is, amelynek hozzájárulására feltétlenül szükség volt. Ily módon a Kisgazdapárt számára szinte várakozáson felül kedveztek mind a külső, mind a belső feltételek. A párt viszont a legmeszszebbmenőkig élt az alkalommal. Mégpedig nemcsak a jobboldala, hanem egységesen az egész hivatalos vezetősége, Tildy Zoltánt is beleértve. A kizárási indokok jelentős korlátozása mellett lényegében minden más vitás kérdést a pártok többé-kevésbé kompromisszumos alapon döntöttek el. Erre a legjellemzőbb a választás vitás kérdéseinek eldöntésére hivatott szerv életre hívása. Itt a nézeteltéréseket úgy oldották fel, hogy az eredeti elképzeléseket „összeolvasztották", és az Országos Választási Tanács, illetőleg a közigazgatási bíróság helyett — az előbbit a M KP, az utóbbit a FKGP javasolta — külön választási bíróságot hoztak létre a pártok képviselőiből és a különböző bíróságok tagjaiból, akiket az igazságügyminiszter, Ries István volt hivatva kinevezni. Hasonló módon oldódott meg a választójogi „törvény vagy rendelet"-vita is. A Kisgazdapárt tudomásul vette, hogy a budapesti törvényhatósági választásokat rendelet fogja szabályozni, viszont elérte, hogy a nemzetgyűlési választásokat választójogi törvény alapján bonyolítsák le. De ennél is figyelemre méltóbb engedményre kényszerült a Kisgazdapárt akkor, amikor elfogadta azt a kommunista követelést, hogy a budapesti törvényhatósági választásokat a nemzetgyűlési választások előtt tartsák meg, és lehetőleg minél előbb, Ennek megfelelően a budapesti törvényhatósági választásokra már október 7-én került sor, amiért korábban egybéként a Kisgazdapárt nem túlságosan lelkesedett.62 A választási korhatár 20 évre történő leszállítása kommunista kezdeményezésre valósult meg, de ennek elfogadtatása nem hozta meg a várt sikert. A választójogi rendelet megjelenésével azonban a választó-00 Minisztertanács Irattára. Az Ideiglenes Nemzeti Kormány 1945. aug. 28. és 31-i ülésének jegyzőkönyve. 61 Magyar Közlöny, 1945. 116 sz. 62 OL. M. 265-1.
