Századok – 1970
KÖZLEMÉNYEK - Löbl Árpád: Az igazi Vasa Stajić 78/I
AZ IGAZI VASA STAJlC 81 jugoszláv vagy magyarországi könyvtárak, levéltárak, múzeumok.1 5 Ez mégis aligha lehetett a főoka annak, hogy 2ivan Milisavac kisebblélegzetű esszészerű tanulmányának és a szerző könyvének megjelenése előtt1 6 nemcsak a köztudatban állt teljesen hamis megvilágításban a Vajdaság e nagy fia, hanem a polgári, s ezeknek hatása alatt egyes marxista írók is teljesen téves megvilágításban ismerték és mutatták be Stajicot, akit mint polgárt könyveltek el, sőt számtalanszor egyszerűen mint nacionalistát, értsd nagyszerb, esetleg jugoszláv sovinisztát is. Tekintve, hogy Stajiénak Magyarországon is ismert s elég jelentős politikai szerepe volt és működését néhanapján a Ház-ban is szóvá tették, tekintve, hogy számos ismert magyarországi személlyel állott kapcsolatban hosszabb-rövidebb ideig, azonkívül fontos szerepe volt 1912—1918 között — mint nemzeti forradalmárnak—a Vajdaságnak Magyarországtól való elszakítása körüli harcokban is, ha közben együtt is működött a magyar haladó, demokrata baloldallal; hogy nem csupán a horvátországi, de a szlovák elszakadási mozgalommal is összeköttetésben állott még a fegyházban is (1918, Turóc Szent Márton): a magyar közönséget is érdekelheti Vasa Stajic igazi arculata, annál is inkább, mert már 1918—1919-ben nyíltan kimondotta, hogy csalódott a jugoszláv egyesülés módjában, mikéntjében, s ezért már 1918 végén a nagyszerb soviniszták ellen fordult az új elnyomottak, így a vajdasági magyarok érdekében is,17 amit egy, akár nagyszerb, akár jugoszláv színű polgári, reakciós soviniszta aligha tett volna meg. Az is érdekelheti a magyar közönséget, hogy Stajic fölött a panöevói vagy szegedi bíróság több ízben is ítélkezett (1913—1916), hogy végül is tízévi fegyházban összesítsék büntetését. A háború folyamán az osztrák-magyar hatóságok, ráakadva a Narodna Odbrana (Nemzetvédelem) irataira, ott írásos bizonyítékot találtak arra nézve is, hogy Stajic ennek vezetőségi tagja és vajdasági irányítója volt: magyar bíróság mégsem ítélte el utólag halálra, azon oknál fogva, mert ez ügyben egy ízben már (ha még e bizonyítékok híján is) fegyházbüntetésre ítélte, márpedig egy ügyben egy embert két ítéletnek nem lehet, e bíróságok szerint, alávetni. E helyen, úgy érzem, nem bocsátkozhatom Stajic életének és művének, működésének alaposabb ismertetésébe. Csupán azokra a mozzanatokra, kutatásaimnak csupán azon eredményeire kívánok itt kitérni, amelyek helyes megvilágításba helyezik Stajic alakját, helyreigazítják az eddig tévesen látott, láttatott és értelmezett férfi álláspontjait, elgondolásait. A kérdések tehát, amelyekre itt választ kívánunk találni, a következők lennének: 1. Elszigetelt álmodozó, individualista utópista volt-e Vasa Stajic, vagy pedig belevetette magát korának harcaiba, hogy egyeseknek zászlaja, másoknak gyűlölt céltáblája legyen, de így is, úgy is kapcsolatban álljon korával, korának embereivel? 2. Polgár volt-e Stajic, vagy pedig szocialista? 3. Nacionalista 'volt-e ez a nemzeti forradalmár, nagyszerb, esetleg jugoszláv fajtájú soviniszta, vagy ellenkezőleg nemzetközi humanista, aki éppen mint ilyen harcolt a nemzeti elnyomás különböző formái, fajtái és válfajai ellen? Válaszai mat előzetesen és röviden így formulázhatnám meg : 1. Stajic sohasem szigetelődött el, még akkor sem, amikor belekényszerítették a begubózásba (fegyház, történeti és irodalmi tanulmányok, nyugdíj), amikor látszólag valóban félrevonult, a hangoskodóknak engedve át a teret. 2. Lelke legmélyén szocialista volt, még akkor is, amikor egyes polgári alakulatok vagy a polgári-értelmiségi ifjúság vezetője és szóvivője lett és egyúttal 3. olyan nemzetközi humanista is, akinek fájt a tanítványok egy részének meg nem értése, sőt csatlakozása a reakció erőihez, a fasizmushoz is. Igyekezett elhatárolni magát tőlük (már 1922-ben felvette a harcot az ORJUNA ifjúsági fasiszta szervezettel)1 8 mintegy a szólás-mondás hangoztatásával: „Ments meg isten barátaimtól !" 15 A ZEMLJODELАС-nak, Várkonyi, Csúzdi, Radujkovék szerhnyelvű független szocialista hetilapjának (1897 —98) utolsó példányai is elvesztek, nem találhatók sem az Országos Széchényi Könyvtárban, sem a Párttörténeti Intézet könyvtárában. Szerkesztője Mita Radujkov volt. Vasa Stajié munkatársi mivoltát egyelőre csupán V. S. naplójegyzeteiből állapíthattuk meg. A lap a Bácskában, Srbobran-ban jelent meg és Adán, a független szocialisták főerősségeiben, ahol egy időben megjelent a FÖLDMÍVELÖ is. " íivan Milisavac: Vasa Stajié, Novi Sad. 1947. — Dr. Árpad Lebl [Lóbl Árpád, azaz Lőrinc Péter]; PolitiCki lik Vase Stajiéa [V. S. politikai arculata]. Novi Sad. 1963. - A továbbiakban rövidítve: Pol. lik. - Ez Stajié politikai és ideológiai cikkeinek, naplójegyzeteinek, leveleinek válogatása; igen bő, néhány száz oldalt kitévő magyarázó jegyzettel. Ugyancsak tőlem, mintegy a könyv előzetes szintéziseként jelent meg, hasonló cím alatt, 1947 januárjában megtartott előadásom a Zbornik Matice srpske 16. számában. A könyv a lehetőség szerint felvázolja [a kérdésnek ugyanis még nincs irodalma] szerző, egyelőre elégtelen, levéltári, könyvtári és hírlaptári kutatásai alapján a korszakot is, amelyben S. működött. "Erről részletesebben lásd e cikket is. " ORJUNA, esetleg JUNAO néven is, jugoszláv orientációjú ifjúsági fasiszta szervezet az 1920-as években [Jugoslovenska nacionalna omladina]. Szintén ifjúsági fasiszta szervezet volt, de szerb vagy horvát síkon a SRNAO és HANAO. Stajié erős harcot vívott e fasiszták ellen már 1922 óta, és itt-ott megvédte ellenükben kommunista ifjúsági barátait-ellenfeleit is. 6 Századok 1970/1
