Századok – 1970
Tanulmányok - Berend T. Iván: A termelőerők fejlődése: növekedés és struktúraváltozás Magyarországon a szocialista átalakulás negyedszázadában 827/IV
A TERMELŐERŐK FEJLŐDÉSE . 857 A közlekedés és hírközlés fejlődése Az infrastrukturális és szolgáltatási területek egyik legnagyobb súlyú és legfontosabb ágazata a közlekedés és hírközlés. Korszerű fejlesztésére hoszszabb ideig nem került sor. A gazdaság rohamos növekedése természetesen megnövelte a szállítási igényeket. 1950 és 1967 között a közlekedés utaskilométer teljesítménye három és félszeresére, árutonna-kilométer teljesítménye pedig közel négyszeresére emelkedett. A megnövekedett igények kielégítéséhez a szállítási kapacitásokat természetesen bővíteni kellett. Erre a célra a vizsgált időszakban kereken 50 milliárd frt-ot fordítottak, ami az összes népgazdasági beruházás 7%-át tette ki, ami az úthálózatra fordított összegekkel együtt 12%-ra emelkedik. A beruházások összege azonban 1959-ig még az 1950. évi szintet sem érte el, sőt éveken keresztül annak fele alatt maradt. Mivel a közlekedés lemaradása az egész gazdasági fejlődést veszélyeztette, a hatvanas évektől viszonylag nagyobb beruházási tevékenység indult, s a közlekedési beruházások végül is kétszeresre emelkedtek. Ez a növekedés is messze elmaradt azonban a termelő-beruházások megnégyszereződése mögött. Az ötvenes évek végéig a rendkívül szerény beruházások csak a járműiparok fejlesztését tették lehetővé. A legnagyobb nehézségek árán, az időszerű selejtezéseket is elhanyagolva, a vasút valamelyest el tudta látni a szállítási feladatokat és megindult a nagyüzemi jellegű gépjárműközlekedés is. A közlekedés struktúrája azonban rendkívül korszerűtlen, belföldi áruszállításban a vasút változatlanul egyeduralkodó maradt. Az árutonnakilométerben kifejezett összes szállítási teljesítményből 1950 és 1960 között részesedése 92%ról mindössze 82%-ra csökkent, hogy egyidejűleg a gépjárműközlekedés részesedése 7-ről 12%-ra emelkedjék. A közlekedés korszerűsítése csak 1963 —64-től indult meg. A vasúti szállításban ez a vasúti kocsipark rekonstrukciójával, a dieselesítés meggyorsításával (1950-ben a vasúti vontatási teljesítmény 1/10-ét érte csupán el a diesel- és villamos-mozdonyok teljesítménye, a hatvanas évek második felében több mint 50%-át) jelentékeny előrehaladást biztosított, kezdeti eredményeket lehetett azonban csak elérni a vasúti pályatestek korszerűsítésével. A 20 tonna tengelynyomásra és 100 km-es sebességre alkalmas pályák a hálózat 1/3-át, 1/4-ét teszik csupán ki, az automatikus vagy félautomatikus térbiztosító berendezések aránya az 5%-ot sem éri el, s a vonalak 2/3-a térbiztosító berendezések nélkül üzemel. Nagyobb jelentőségű változások bontakoztak ki a közúti közlekedésben. Elsősorban a hatvanas évek útkorszerűsítési munkálatai nyomán a pormentes közutak aránya megnégyszereződött és eléri a hálózat felét. Az útburkolat átlagos szélessége 3,8-ról 4,7 méterre nőtt, de csak az utak alig több mint 1/3-a legalább 6 méter széles, vagyis alkalmas kétnyomú gépkocsiforgalomra. A gépjármű-állomány azonban rohamosan nőtt: a személygépkocsik száma 11-szeresre, az autóbusz-park 7-szeresre, a tehergépkocsiállomány 10-szeresre emelkedett, de az állomány 1/4-e 9 évnél idősebb. Mindennek nyomán azután 1967-re a közlekedés-struktúra fejlődésének meggyorsulása figyelhető meg: a belföldi áruszállításból 72%-ra csökkent a vasutak, 24-re nőtt a közúti közlekedés aránya. (A személyszállításnál már 57, ill. 42% az arány.) A kisforgalmú vasútvonalak felszámolása és a forgalom közúti lebonyolítása, a szállítási struktúra módszeres, hosszú távra szóló rendezése azonban csak a hatvanas évek végén vette kezdetét. 3 Századok 1970/4
