Századok – 1970

Tanulmányok - Berend T. Iván: A termelőerők fejlődése: növekedés és struktúraváltozás Magyarországon a szocialista átalakulás negyedszázadában 827/IV

830 BEHEND T. IVÁN: A TERMELŐERŐK FEJLŐDÉSE . mellett jelentékenyen megnövekedett helyet biztosítva a természettudományos alapismeretek elsajátításának. Az alapfokú oktatás ugrásszerű tartalmi fejlődése elválaszthatatlan az oktatás személyi és anyagi ellátottságának lényeges javulásától. A tanerők létszáma a háború előtti 26 ezer főről már az 1955/56-os tanévig közel megkétszereződött, 1968/69-re pedig meghaladta a 62 ezer főt. Az egy tanerőre jutó tanulók száma 42-ről 20-ra csökkent, ami önmagában is az oktatás színvonalának erőteljes emelkedését vonta maga után. Az iskolák és osztálytermek száma ugyan korántsem növekedett kielégítő ütemben, s ezért az iskolák zsúfoltsága nőtt (1930/31-ben egy osztályra 39, 1950/51-ben 51 és 1968/69-ben is 40 tanuló jutott), amit számos helyen a kedvezőtlen két turnusos oktatás bevezetésével ellensúlyoznak. Az osztatlan iskola azonban eltűnőben van. Míg az 1955/56-os tanévben is a tanulók több mint 1/4-e, az 1968/69-es tanévben már csak mintegy 1/6-a járt részben osztott, vagy osztatlan (1 —3 tanulócsoportos) iskolákba. A népgazdaságban dolgozó aktív kereső lakosság képzettségi szintje természetesen nem emelkedhetett olyan mértékben, amilyen mértékben az oktatás kiszélesedett és elmélyült. Az idősebb generációk jelentős rétegei — a kiterjedt felnőtt-oktatás ellenére — konzerválták ugyanis a régi képzettség alacsony szintjét. Az 1960. évi népszámlálás adatai alapján az 5,3 milliós kereső népességből mindössze 2,3% volt analfabéta (1930-ban a keresők 11%-a), s számuk a mindössze 1 —5 általános iskolai osztályt végzettekkel együtt is alig haladta meg az összes keresők 1/5-ét ! A keresők 4/5-e tehát magasabb képzettséggel rendelkezett. Igaz, hogy a magasabb iskolázottsággal rendelkezők zöme (közel 43%-a) csak az általános iskola 6—7. osztályáig jutott, s további 23% rendelkezett nyolc osztályos végzettséggel. A keresők fennmaradó hányada, kereken 13%-a, már ennél magasabb iskolai végzettségű volt. A közép- és felsőszintű oktatás kiterjedése A gazdaságban alkalmazott munkaerő képzettségi szintje tehát ugrásszerűen emelkedett, s ez különösen vonatkozik a közép- és felsőfokú képzettség kiterjedésére. Az alapképzés általánossá szélesítése és az általános iskola tömeges végigjárása, valamint lényegesen felemelt képzési szintje mellett — ami tulajdonképpen a képzéssel szemben régen jelentkező, de nem teljesített követelményeknek tette megfelelővé a tömegoktatást — ugyanis a képzési forradalom talán legdinamikusabb területei éppen a közép- és felsőfokú képzés tömegessé válásával alakultak ki. A középiskolai szintű képzés a felszabadulás előtt rendkívül szűk körű volt. A harmincas években a középiskolai tanulók létszáma 50 — £0 mi fő között mozgott, s a középiskolás korú népesség 10%-ára terjedt csupán ki. A létszámemelkedés ötvenes évektől, de különösen a hatvanas évtizedben rohamossá vált. 1949-ben 82 ezer, 1956-ban közel 120 ezer, 1968-ban már 335 ezer tanuló jár középiskolába, ami azt jelentette, hogy a hatvanas évek második felében a megfelelő korosztály 1/3-a tanult. A magyar oktatásügy nagy jelentőségű fordulópontját figyelhetjük tehát meg a hatvanas évek elejétől: fokozatosan előtérbe kerül a középszintű tömegképzés. E rendkívüli kiszélesedés azonban korántsem járt együtt a személyi és anyagi feltételek megfelelő fejlődésével. Az egy tanerőre jutó tanulók száma a harmincas évekhez képest emelkedett, a tantermek zsúfoltabbá váltak, a tanulók nagy ré-