Századok – 1970
Tanulmányok - Berend T. Iván: A termelőerők fejlődése: növekedés és struktúraváltozás Magyarországon a szocialista átalakulás negyedszázadában 827/IV
828 BEHEND T. IVÁN: A TERMELŐERŐK FEJLŐDÉSE . tusz-korlátozások nyomán 1953 és 1955 között évi 200—220 ezerre èmelkedett. A hatvanas években 130—140 ezer körül mozgott és az évtized utolsó éveiben a 150 ezret is elérte, illetve meghaladta. Az 1940-es évek végétől kezdődő évtized 20°/00 körüli születési rátája a következő évtizedben 14—15 °/0 0 -re süllyedt. Ugyanezen években a végbement társadalmi-gazdasági fejlődés alapján, főként a szociális-egészségügyi ellátottság előrehaladása következtében a halálozások száma meg gyorsabban csökkent. Az 1920-as évek 170 ezer és a harmincas évek 130 ezer fő körül mozgó évi halálozási számával szemben a negyvenes évek végétől évente már csak 100—110 ezer halálozás történik, vagyis a halálozási ráta 10—ll°/0 0 -re csökkent. Mindezek nyomán az eltelt negyed század leggyorsabb népszaporodási periódusában évente 1 —1,5%-kal, az ötvenes évek végétől 0,2—0,5%-kal gyarapodott a lakosság létszáma. Az ország lakossága 1960-ra elérte a 9,96 millió főt, majd a következő évben átlépve a 10 milliós határt 1968 januárjára 10,24 millióra emelkedett. A népesség számának emelkedésével egyidejűleg a lakosság korösszetétele is jelentősen átalakult. Ez részben a születési ráta csökkenésének és méginkább az életkor jelentős meghosszabbodásának következménye. (A meghaltak átlagos életkora 1949-ben kereken 50 év, 1968-ban már 66 év volt !) 1949-ben a lakosság 25%-a volt 14 éven aluli és közel 12%-a 60 éven felüli, két évtized multán 22, illetve 17% volt a megfelelő arány. A munkaképes korú népesség mintegy 350 ezer fővel gyarapodott, s 1968-ban meghalrdta a 6,1 millió főt. A lakosság létszámgyarapodása mellett a rendelkezésre álló munkaerő létszámemelkedésének még fontosabb forrása volt az addig nem dolgozók, háztartásbeliek tömeges bevonása a munkába. Míg az eltartottak száma lényegében stagnált (5,3—5,4 millió fő), addig az aktív kereső népesség az 1949. évi 3,91 millióról 1968-ra 4,88 millió főre, közel 1 millióval növekedett, a keresők között a nők aránya húsz év alatt 31-ről 40%-ra ugrott. A viszonylag mérsékelt népszaporodás ellenére tehát a gazdaság munkaerő-ellátottsága rendkívül gyorsan nőtt, mintegy 1/4-ével gyarapodott. A demográfiai tényezők tehát a termelőerők fejlődésének ör.mfgukban is fontos elemét jelentették, hiszen az ember, az aktív munkaerő egyben maga a legfontosabb termelőerő is. Az emberi termelőerők fejlődését azonban korántsem csupán a létszámgyarapodás idézte elő. A fejlődés nem kevésbé fontos tényezője az emberi tapasztalat és tudás, a rendelkezésre álló munkaerő minőségi szintje. Már ez utóbbira utaltak a demográfiai változások egyes elemei is. A létszámgyarapodási folyamat ugyanis együttjárt a keresők átlagos életkorának emelkedésével, s a létszámemelkedésnél is gyorsabban nőtt a nagyobb tapasztalattal rendelkező, jártasabb munkaerő száma, ami a munkaerő-minőségjavulásához járult hozzá. Az alapszintű képzés fejlődése Jóval fontosabb azonban a kereső népesség kiképzése, felkészültsége, általános kulturális szintje és szaktudása. A teiirelőeiík fejlődésértк tehát számottevő tényezője az oktatási rendszer, az oktatás kiterjedtsége és színvonala is. A korán és európai fejlettségi szirten íregsllotott réjoktftási törvények alapján a szűkös anyagi ellátottság és kiélezett társadalmi ellenté-
