Századok – 1970

JEGYZET. Glatz Ferenc: Gondolatok az Eötvös kollégiumi történészképzésről 799/III

800 JEGYZET Miként alakult a kollégiumbéli történészek, az egyetemi oktatók, a magyar történészközélet kapcsolata a polgári történettudományban? Milyen volt annak a kollégiumnak szelleme, melyből az újkori magyar polgári történetírás „nagy nemzedékének" több tagja került ki;2

mi volt az Eötvös kollégiumi plusz, mely gazdagította — sőt: talán egyes időszakokban meghatározta — e történetírói nemzedék képzettségét ? Ilyen rövid idő keretében nincs természetesen arra mód, hogy a XIX. század második fele magyar történettudományának részletes rajzába bocsátkozzunk. Az azonban első pillanatra világosan állhat előttünk, hogy hazai historiaírásunk a Szalay László-i, Horváth Mihálv-i szinttől messze elmarad. Noha az 1885. évi történész kongresszuson fiatal historikusok egyike-másika -Thallóczy Lajos, Fejérpataky László, Marczali Henrik — az Európát látott tudós-növendék szemével méri fel a magyar történetírás addigi eredményeit,3

mégis e polgári törekvések a 80-as évek második felétől visszaszorulnak, s a nemesi történetszemlélet lesz irányadóvá a magyar történelem feldolgozásában. Noha történettudományunk több képviselője, így pl. Pauler Gyula, Csánki Dezső, a gazdaságtörténészek (Acsády, Tagányi, Kovács Ferenc stb.) a hazai törtónetkutatásban új szempontok alapján kísérlik meg a históriaművelést, a kor legünnepeltebb történetírója: Thaly Kálmán. S ő történelemfelfogás tekintetében egy irányzatot is jelöl: a nemesi szemléletű, provincializmusba süllyedt történetfelfogást.4 A század utolsó éveiben azonban már nevelődött az a korosztály — épp az említett Fejérpataky, Marczali, a Thalyval először szembeforduló Lánezy Gyula szemináriumában —, amelyik majd a hazai polgári historiakutatást ismét európai szintre emeli. S ez a korosztály: Szekfű Gyula, Eckhart Ferenc, Domanovszky Sándor, a művészettörténész Gerevich —, hogy a következő korosztályról: Mályuszékról most ne szóljak — számos szállal kötődik a kollégium szelleméhez. De vajon mit jelentett a kollégium századunk első éveiben ? Az ülésszakon elhangzott itt néhány adat Mika Sándor oktatói tevékenysége köré csoportosítva - erre vonatkozóan, szabadjon azonban a mondottakat kissé talán jobban a „milyen volt a kollégium mint »műhely«" kérdésfeltevés irányába kibővítenem. Mire gondolok elsősorban? Mindenekelőtt az eddigiekből egy kissé úgy tűnik, mintha a kollégiumi történelemoktatás és képzés elsősorban bizonyos segédtudományi ismeretek elsajátítására összpontosult volna. Arról hallunk — Mika néhány fennmaradt tanári jelentésének idézése folytán —, hogy árpádkori törvényeket, krónikákat, legendákat olvastak és elemeztek a kollégisták, s hogy itt idézem — „az ún. német filológiai kritikai iskola" éreztette hatását. Ez lett volna az a többlet, melyet a kollégisták a kollégiumtól kaptak ? Hiszen ezt a Fejérpataky-szeminárium, vagy többé-kevésbé a Marczali-szeminárium is megadta.5 Mika Sándort()l megítélésem szerint nemcsak azt kapták a kollégisták, amiről a szűkszavú jelentések vallanak, sőt nem elsősorban a mesterségbeli — sokszor technikai — fogások elsajátítását: a forrásolvasás, forráselemzés művészetót. Szemléletet adott a Mika-óra, a történelem átfogó megismerésének módját, a kollégium alapítójának szellemében fogant európai látásmódot. Hadd egészítsem ki néhány vonással az itt kapott Mika-képet, annál is inkább, mert a mester hatása sokkal nagyobb volt a hazai polgári történetszemlélet formálására, mint azt egyáltalán említeni szoktuk." 2 A kollégium általános jellemzésére vö. Tóth Gábor: Régi és új kollégium. Tanulmányok a.neveléstudomány köréhől (Bpest. 1361) e. kötetben. a A Magyar Történelmi Tárdulat 1885. júl. 3 —в. napjain Budapesten tartott Congressusának irományai. A „Századok" 1885-iki folyamának VIII. füzete. Bpest. 1885. ' Vö. Várkonyi Âf/neg: Thaly Kálmán és történetírása. Bpest. 1961. 5 A Fejérpataky-szeminárium jellemzéséről vö. Aldássy Antal: Fejérpataky László. Bpest. 1925. Továbbá Fejérpataky. órajegyzeteit: Országos Széchényi Könyvtár Kézirattára: Marczali tevékenységéről: Lederer Emma: Marczali Henrik helye a magyar polgári történettudományban. Századok, 1902. 3 -4. sz. * Mika Sándor (1859. II. 12. - 1919. V. 1.) erdélyi értelmiségi tisztviselő családból származik. Apja külföldi egyetemeken végzett mérnök, nagybátyja ismert biológus, öccse jogász. A bölcsészet elvégzése után (1879) Kolozsvárott magántanár, hamarosan 2 éves ösztöndíjjal Párizsba kerül. Visszatérése után a brassói főreáliskola, majd a fővárosi VII. kerületi főgimnázium. 1895-től a gyakorló gimnázium történelemtanára. Innen kerül az Eötvös kollégiumba tanárnak, ahol haláláig tevékenykedik. Elsősorban középkori egyetemestörténeti és Erdély történetéhez kapcsolódó témákkal foglalkozik. Jelentősebb munkái: Richelieu bibomok-miniszter befolyása Franciaországra és Európára (1879). A pápaság feleriielkbdése a XI. században (1883): R inke felfogása a középkor kezdetéről (1884); Az invesztitúra kérdése (1884): A francia forradalom a legújabb megvilágításban (1885). Erdélyre vonatkozó kutatásai köréből: Egy szász történetíró a múlt századból: Hermann Mihály (1888); Egy év Brassó és Erdély történetéből. 1018 (1891); 1. Rákóczi György összeköttetése Brassóval (1894). — Munkái a kor átlagos tehetségű, de széles olvasottságú historikusának művei. A magyar történettudomány története számára nem annyira kis monográfiái, cikkei jelentősek, hanem sokkal inkább kiemelkedő tanári munkái (vö. erre vonatkozóan a gimnáziumok számára készített egyetemet t'irténeti tankönyvét. — 1902). Eötvös-kollégiumi,történelemtanári működése során válik.a kollégium a hazai történészképzés egyik otthonává. (A családra vonatkozó feljegyzések: MTAKK MS 785/120-122; tanári működésére: Szekfű Gyula. Eckhart Ferenc Bartoniek Gézához intézett Ic-volei — Eötvös József Kollégium Irattára (Eötvös Irattár) és MTAKK SIS 492 cscs; történetírói- tevékenységét áttekintiDonumovsT.ky Sándor:. Századok 1912. 398-400.1.