Századok – 1970

FOLYÓIRATSZEMLE - Külföldi folyóiratok - 775/III

794 FOLYÓI RATSZEMLF. intézmény számára. — CHITTARANJAN SINHA: Doktrinális befolyások a Keletindiai Társaság Bengálban folytatott igazságügyi politikájára, 1772—1833 (240—248. 1.) rámutat, hogy Cornwallis az 1790-es években doktrinális meggondolásokból hajtotta végre az igazságügyi igazgatás és a végrehajtó hatalom szétválasztását — bár ez csak kerületi szinten történt. Bentinck 1828 utáni reformjai csak praktikus jellegűek voltak, az utilitarianista doktrína nem játszott bennük szerepet. — WILLIAM THOMAS: James Mill politikai szerepe: az ,,Essay on Government" és a reform mozgalma (249—284.1.) kétségbevonja abenthamisták illetve Mill hozzájárulását az 1832-es reform létrejöttéhez. Szerinte az Essay nem tűzött ki határozott programot a reformmal kapcsolatban, és nem tartotta elegendőnek a parlamenti reformpolitikusok kis lépésekben történő haladását. Ez az intolerancia késztette Maeaulay-t arra, hogy az Essay-t szélsőségesen demokratikus dokumentumként támadja. — ERIC STOKES: A késő XIX. századi gyarmati terjeszkedés és a gazdasági imperializmus teóriája elleni támadás: a téves azonosítás egy esete? (285—301. 1.) ismerteti a második világháború után jelentkező nézeteket, amelyek elvetik a gazdasági imperializmust mint d kapitalizmus új szakaszát, mint a gyarmatosítás előidézőjét, és a világ már elvégzett felosztásából vezetik le az európai politika új, imperialista jellegét.— P. F. CLARKE : A brit politika és a Blackbum-i politika, 1900—1010 (302—327. 1.) egy választókerület választási eredményei alapján elemzi a helyi politika és az országos politika közötti kölcsönhatást, a liberálisok és a Munkáspárt viszonyát, ós a vámreform kérdésének a hatását a konzervatív-unionista pártra. — STEPHEN WILSON: Az „Action Française" a francia szellemi életben (328—350. 1.) rámutat, hogy bár a választásokon a mozgalom rendkívül gyengén szerepelt és tényleges akciókra képtelen volt, a tagjai közé tartozó számos újságíró, író és akadémikus révén mégis nagy befolyással rendelkezett. — R. J. R. BOSWORTH: AZ angolok, a történészek és íz Etá Giolittiana (353—367. 1.) ismerteti az angol történetírás álláspontját a korszakról. — J. G. HISTORISCHE ZEITSCHRIFT 1969. 208. köt. 1. szám. — RUDOLF VON THADDEN: Kálvin és a birodalmi reformáció folytatása (1—23.1.) a lutheranizmus negatív Kálvinképét retusálja, amely a genfi reformátort nem Luther műve folytatójakónt, hanem inkább ellenlábasaként ábrázolta. Elsősorban Kálvin rendkívül kiterjedt levelezésére támaszkodva kimutatja, hogy Kálvin az 1530—1540-es években — a hagenaui, wormsi és regensburgi tárgyalások tanúsága szerint — a Német Birodalomban látta a reformáció központját, s Luthert tekintette a reformáció hivatott vezérének. Ebben az időben minden tőle telhetőt elkövetett a német reformáció belső megerősítése és külső terjesztése érdekében. A schmalkaldeni szövetség kudarca ós az augsburgi vallásbéke érlelte meg benne azt a meggyőződést, hogy a kálvinizmusnak kell átvennie a világprotestantiznius vezetését, és élére kell állnia az ellenreformációval vívott küzdelemnek. Ekkor ütött meg először élesebb kritikai hangot Lutherrel s főképp „Luther majmainak" nevezett környezetével szemben. — GÜNTER MOLTMANN: Elszigetelődés vagy beavatkozás (24—51. 1.) Amerika XIX. századi Európapolitikájának elvi konfliktusát tárja fel. Az elszigetelődés és a beavatkozás politikájának harca az amerikai politikában a szerző szerint korántsem kizárólagosan XX. századi jelenség; megtalálható ez már a francia forradalom óta. A híres Monroedoktrina (1823) sem kizárólag az elszigetelődés terméke, hanem az elszigetelőéi ós és beavatkozás, Monroe elnök ós Adams külügyminiszter közti kompromisszum eredménye. Különösen erős volt az intervenciós áramlat a szabadságmozgalmak, a spanyol, a görög és az 1848-as szabadságharcok idején. Í849. június 18-án Taylor elnök megbízást adott egy Európában tevékenykedő amerikai kereskedelmi ügynöknek, A. Dudley Mann-nek, hogy vegye föl a kapcsolatot a forradalmi magyar kormánnyal, és esetleg készítsen elő vele egy kereskedelmi egyezményt. 1849. december 2-i kongresszusi üzenetében kijelentette, hogy a magyar függetlenség kivívása esetén elsőnek ismerné el Magyarországot független államként a népek családjában. Kossuth amerikai útja újabb lendületet adott az intervencionista irányzatnak. Az intervencionizmus jelszava bekerült az elnökválasztási hadjáratba; felkarolta ezt az Ifjú-Amerika mozgalom, George N. Sanders lapja, a Democratic Review stb. A tanulmányíró nem hallgatja el, hogy az intervencionizmus alapvetően pozitív tartalma mellett az amerikai terjeszkedés, az amerikai küldetéstudat negatív vonásait is magán viselte. — RUDOLF VON ALBERTINI: Anglia mint világhatalom és a struktúraváltozás (52—80. 1.) azt a folyamatot vizsgálja, melynek során Anglia gyarmatai fokozatosan önállósultak, dominiumokká alakultak, s különböző ütemben ugyan, de egyre inkább függetlenültek az anyaországtól. A folyamatot Kanada indítja meg, amely már az első világháború után Amerika gazdasági, majd — a máso-