Századok – 1970

FOLYÓIRATSZEMLE - Külföldi folyóiratok - 775/III

792 FOLYÓI RATSZEMLF. csolatát, a nevelés kiterjesztésének okait és következményeit, végül részletesen elemzi az analfabétizmus adataiban mutatkozó változásokat és kijelöli az ezen a téren végzendő kutatások legsürgősebb feladatait. — HARTMUT POGGE VON STRANDMANN: A bismarcki Németország gyarmati terjeszkedésének belső előzményei (140— 159. 1.) a külpolitikai célokkal szemben elsősorban belpolitikai okokkal magyarázza az 1884—85-ben megkezdett német gyarmatosítást: az 1873-as gazdasági válságot követően Bismarck uralmát a konzervatív és nagyiparos körökre támaszkodva szilárdította meg, akik viszont aktív gyarmatpolitikát követeltek. Ezeket a kompromisszumos megoldás nem elégítette ki, ami hozzájárult a kancellár távozásához. — KEITH THOMAS közleménye (160—162. 1.) egy újonnan megkerült korabeli nyomtatvány alapján 1650 március elejére teszi Winstanley „Fire in the Bush" című pamfletjének keletkezését. 43. (máj.) szám. — C. D. DARLINGTON: A társadalom, genetikája (3—33. 1.) rámutat az öröklődés szerepére az emberiség történetében, az ősembertől a polgári forradalmakig. — L. P. WRIGHT: A katonai rendek a XVI. és XVII. századi spanyol társadalomban (34—70. 1.) a három spanyol lovagrend szerepét vizsgálja a társadalomban 1523, a koronába történő beolvasztásuk után. Vagyonuk, emberanyaguk és tradícióik alapján a tengerentúli terjeszkedés a Reconquista folytatásaként jelentkezett. — RICHARD T. VANN: A kvékerizmus és az interregnum társadalmi struktúrája (71—91. 1.) a kvókerekre vonatkozó bőséges statisztikai adatok vizsgálata alapján cáfolja, hogy első híveit a mozgalom a társadalom legalsóbb rétegeiből toborozta: zömük a közép- és felsőburzsoázia soraiból került ki. — R. B. ROSE: Adólázadás és népi szervezkedés Ficardiában 1789— 1791 (92—108. 1.) a francia forradalom győzelméhez elengedhetetlen népi lázadások egyik formáját ismerteti, amely máiátmenet a tudatos politikai akció felé. A mozgalom egyik legjelentősebb színterén a vezetés Babeuf kezében volt. — RÓBERT M. YOUNG : Malthus és az evolucionisták: a biológiai és társadalmi elmélet közös összefüggése (109—145. 1.) kiindulópontja a tudománytörténet és az általános történelem szoros kapcsolata: egymástól függetlenül nem művelhetők. Malthus működése, amely egyaránt hatott a biológiára, a teológiára és a darwini fejlődéselméletre, egyben bizonyítja a tudományos fejlődés okainak sokrétűségét. — BARBARA J. HARRIS a Buckingham-birtokok adatai alapján egész Angliára nézve nem látja igazoltnak Dyer-nek a 39. számban közölt nézetét, hogy 1490 után megszűnőben volt az adóhátralékok növekedésében jelentkező paraszti ellenállás (146—150. 1.). ^— ROBERT ASHTON a 38. ós 40. számban az I. Jakab alatti szabad kereskedelemről kezdett vitát folytatja (151—157. 1.). — j. a. THE HISTORICAL JOURNAL 1968. 11. köt. 3. szám. — RÓBERT BEDDARD: AZ 1688. december 11-i Guildhall Deklaráció és a lojalisták ellenforradalma (403—420.1.). A whig interpretáció eddigi túlsúlya miatt nem sok szó esett a 29 peer II. Jakab elmenekülését követő tanácskozásáról. A jakobita iratokból kiderül, hogy bár a kisebbség megakadályozta, hopy a gyűlés kifejezetten szót emeljen a király visszatéréséért, de a Jakab-párti többség kívánságára a Deklaráció Vilmos feladatát csupán „szabad parlament" összehívásában jelölte meg. — I. F. J. KENDRICK: Sir-Robert Walpole, a régi whigek és a püspökök, 1733—1736: tanulmány a XVIII. század parlamenti politikájáról (421—445. 1.). A miniszterelnök ügyes taktikával kissé több teret engedett a számbelileg nem erős, de befolyásos radikális whig szárnynak, hogy így általuk stabilizálja kormányzatát. — PETER BURROUGHS: A parlamenti radikálisok és a birodalmi kiadások csökkentése Brit Észak-Amerikában, 1827—1831 (446—461. 1.). A háború után főként radikális igény volt a takarékosság, a gyarmatok adminisztrációs költségeit igyekeztek áthárítani az ottani lakosságra, ez növekvő önkormányzathoz vezetett. A parlamenti radikálisok így hasznára voltak az adófizetőknek, Brit Észak-Amerika lakóinak és a Birodalom jövőjének. — SHIRLEY GRUNER: AZ 1830 júliusi forradalom és a „bourgeoisie" kifejezés (462—471. 1.) A szó és vele a „polgári forradalom" elnevezés elvetését javasolja, mert Thierry-től Saint Simonon át Marx követőiig eltérő értelemben használták. — D. J. ROWE: A londoni chartizmus kudarca (472—487. 1.) megállapítja, hogy a komoly londoni befolyás hiánya végzetes volt az egész mozgalomra. Részletezi a politikai apátia tüneteit, okát abban látja, hogy hiányzott az eleven radikális tradíció, nem voltak olyan helyi érdekek, melyeket a chartisták ki tudtak volna használni, a város túl nagy volt a hatékony szervezkedéshez, a lakosság viszonylag jólétben élt, végül a szervezkedés csak a műveltekre próbált appellálni. Vidéken ezek az okok nem álltak fenn. — L. A. KNIGHT: A „Királyi Címek" törvény és India (488—507. 1.) a császári cím 1876-os felvételének előzményeit, indokait és visszhangját ismerteti. — CORINNE COMSTOCK WESTON: A liberális vezetés és a lordok