Századok – 1970

FOLYÓIRATSZEMLE - Külföldi folyóiratok - 775/III

FOLYÓI H ATSZEMLE 787-ezekhez a zavarokhoz, mint ahogy magyarázatot keresett a felemelkedés és hanyatlás általános problémájára is. A francia intézmények régisége — a római és frank örökség mellett ő fedezte fel a gallokat a franciáknak — és az ügyes politika tartották fenn szerinte Franciaországot. Müvének legjelentősebb fejezete a százéves háborúról írt rész. — E. PATLEAGAN: A régi bizánci hagiográfia és a társadalomtörténet (106—126. 1.). A szentek életrajzai 3 fő típust képviselnek (démoni kísértések, evangéliumi élet, aszkézis), belső szerkezetük nagyjából egységes. A városi életet mint rossz példát szegezik szembe a vidék, a természet tisztaságával. Időbeli és térbeli adataik saját hitelük érdekében mindig megbízhatók voltak. — A. KOEDO A. Bosse és Poussin festményeinek közös perspektíva-felfogását elemzi, amelynek segítségével az időt próbálták jobban kifejezni (127—135. 1.). — G. BOQUET az európai Shakespeare-kutatás mai állásáról közöl összefoglalót (144—172. 1.). — A Kritikai Jegyzetek rovatban M. MORINEAU N. W. Posthumusnak a XVI—XIX. németalföldi árviszonyok történetével foglalkozó művét elemzi (178—205. 1), megállapítva, hogy az árak alakulása sok esetben nincs összhangban az illető terület gazdaság5 fejlődésével. A mezőgazdaságban pl. mindenkor a termés milyensége a döntő tényező. A pénz elértéktelenedése nem játszott szerepet. — P. RAMBAUD a francia mezőgazdaság jelenlegi válságával (215—219. 1.), egy áttekintés pedig az afrikai gyarmatosítás történelmi irodalmával foglalkozik (219—229. 1.). 2. szám. — CH. MORAZÉ a történettudomány és az emberi tudás viszonyáról, a társadalomtudományoknak a történeti kutatásba szükséges fokozott bevonásáról ír (233—240. 1.). —J. C. PERHOT: Társadalmi kapcsolatok és város a XVIII. században (241—267.1.). A város a társadalmi élet egészének tükre lehet. Mint ilyenben, felfedezhetjük benne a XVI. sz. folyamán a korábbi rendi tagozódás felbomlásának s az osztálytagozódás kezdeteinek jeleit. Az új elemek előretörése lemérhető az egykorú irodalom kategorizálásának elbizonytalanodásán s a városi lakosság fokozott feltöltődésén veszélyes elemekkel (bűnözés), a városi élet kísérőjelenségeinek (szakmai szervezkedés, ünnepségek) fokozatos elváltozásán. — F. BÉDARIDA a XIX. sz. közepi London társadalmi szerkezetéről ír (268—295. 1.). Megállapítja, hogy London gazdasági súlyát a közismert tényezők (főváros-jelleg, kikötő) mellett elsősorban igen fejlett kézműiparának, s a szolgáltató iparágak fejlettségének köszönheti. Felvázol egy társadalomszerkezeti sémát az osztály- és rétegtagozódás vizsgálatára, ennek segítségével rávilágít az egyes csoportok közötti arányra. 1851-ben Londonban egy szűk gazdag réteggel szemben nagyon szóles szegény tömegek állottak. — F. BALLE : Depolitizálódnak a nagy francia napilapok? (296—334. 1.). A grafikonokkal bőségesen illusztrált tanulmány a Le Monde, a l'Humanité, a Figaro és a France Soir szorosan vett politikai rovatainak viszonylagos és abszolút zsugorodásának állandósuló tényére hívja fel a figyelmet. A közgazdasági és kulturális részek, általában terjeszkednek, de az újságok oldalszámnövekedése elsősorban az érdekességek, hirdetések és apróhirdetések, sport stb. rovatokat gyarapítja. Ezt a depolitizálódást némileg ellensúlyozza a közérdekű témák rejtett politikai tartalommal való töltődése. A napilapok ezzel kifejezik a francia társadalom politikai érdeklődésének gyengülését, illetve átteyődését újabb szférákra. — J. LE GOFF a középkori francia városok történetének egy fontos" részletkérdése, a kolduló szerzetesrendek problémája történetének feldolgozásához dolgozott ki kutatási alapelveket (335—352. 1.). Részletes programot ad a felmerülő problémák (dátummeghatározás, szerzetesek száma, lokalizálás) előzetes felméréséhez. — SPIRA GYÖRGYnek Pest megye jobbágy-népességének társadalmi és gazdasági viszonyait öszszefoglaló cikkét találjuk a 353—367. l.-on. (Azutolsó magyar jobbágy-generáció.) - B. B. BONNIN a XVII. századi francia mezőgazdasági termelés mennyiségi vizsgálatának nehézségeit illusztrálja a Dauphiné példájával (368—374. 1.). — F. BRAUDEL: Pierre Vidal Katalóniája és Spanyolországa (375—389. 1.) először ismerteti, kik voltak azok a történészek, akiktől Vidal tanult, majd összefoglalja nagy művének főbb megállapításait. — A Comptes Rendus rovat a fantasztikus ós a csodálatos fogalmának történeti értékét taglalja (397— 403. 1.), egy új francia geográfiai felfogás jelentkezéséről tudósít (403—409. 1), majd a XVI—XVIII. sz. gazdasági-politikai és társadalmi problematikával foglalkozó szakirodalomról nyújt áttekintést (409—479. 1.). 3. szám. — J. GEORGELIN: Egy velencei nagybirtok a XVIII. században: Anguillara (483—519. 1.) a birtok nagyságára, a foglalkoztatott több száz főnyi munkaerő eredetére és összetételére, az árvizek elleni küzdelemre vonatkozó adatok után a földművelés eszköz-állományát, a gabonatermesztés és az állattenyésztés problémáit, majd a birtok igen tekintélyes évi hasznát taglalja. Részletesen foglalkozik a szinte állandó munkaerőhiánnyal