Századok – 1970

FOLYÓIRATSZEMLE - Külföldi folyóiratok - 775/III

776 FOLYÓI RATSZEMLF. zsoá szerzők a mai Franciaország külpolitikájáról (182-—188. 1.) nagyrészt néhány De Gaulle-lal foglalkozó könyvet bírál. — V. JE. VLADIKIN: A cigányok (204—210. 1.) áttekintést arl a nép történetéről ós mai helyzetéről a Szovjetunióban. 2. szám. — Sz. L. SZENYAVSZKIJ : A Szovjetunió munkásosztálya a szocialista építés befejezésének és a kommunizmusra való áttérésnek a korszakában. A szociális problémák (3—18. 1.) beszámol az utánpótlás kérdéseiről — ennek fő forrása ma már a középiskolát végzett fiatalság — a műveltség fokáról, a munkásosztály egyenletesebb megoszlásáról az egész országban. Az öntudat megerősödése a kezdeményező-. készség növekedését is magával hozta. Megállapításait számos statisztikai adattal illusztrálja. — R. JA. JEVZEROV: V. I. Lenin ,,Az imperializmus mint a kapitalizmus legfelső foka" c. könyve megalkotásának történetéből (19—31. 1.) részletesen ismerteti, hogyan kapott Lenin 1915-ben megbízást a Parusz nevű legális kiadótól a könyv megírására, tárgyalja a kézirat sorsát, amely végül a javasolt rövidítés nélkül jelent meg 1917 szeptemberében. — J. J. 2IUGZDA, G. A. SADZIUS: A litván emigráns történetírás a szovjethatalom létrehozásáról Ijitvániában 1918—19-ben (32— 44. 1.) áttekintik az utóbbi években megjelent munkákat, amelyek azt próbálják bizonyítani, hogy a litván nóp ekkor nem akarta a forradalmat. — M. M. GUREVICSOV: Állam-monopolisztikus tendenciák Oroszországban (45—56. 1.) a cukoripar példáján mutatja ki, hogyan alakulnak ki 1913-ra a monopóliumok, s a háborús gazdálkodás során hogyan fonódnak össze az állami gazdaságirányítási intézményekkel. — L. V. CSEREPNYIN: A Russzkaja Pravda és a fűzfakéregre írt novgorodi oklevelek (57—72. 1.) azt vizsgálja, hogyan tükröződnek az oklevelekben a törvénykönyv normái a büntetőjog, az uzsora és az öröklés jogszabályaiban, rámutat arra, hogy az új feudális rend mellett még erősek a régi nemzetségi társadalom hagyományai. — G. M. IVAJSTOV: A ,,tény" fogalmának kérdéséhez a történettudományban (73—87. 1.) alapos elemzés alapján úgy látja, hogy a tényt kétféle értelemben szokták használni: mint a múlt ténylegesen lezajlott és forrásokban rögzített eseményét stb. és mint az e ténynek megfelelő történeti rekonstrukció eredményét, ez utóbbi mindig tartalmaz bizonyos absztrakciót. A különböző tényeket a kutatás tárgyától és aspektusától függően lehet csoportosítani, jellegük különböző lehet, de egymással kapcsolatosak, s különbségeik csak mellékesek. — S. LOPATNIUK: AZ 1926-os lengyelországi államcsíny és a külföldi államok (88—97. 1.) a lengyel történész ismerteti a francia, angol, amerikai, német, olasz, román, észt állásfoglalást. Anglia, Németország, Olaszország, Románia helyeselte a fordulatot, a Szovjetuniót sem érte meglepetésszerűen. A lengyel külpolitika alapvető változásához fűzött német remények azonban ekkor még nem valósultak meg. — A. H. KLEVANSZKIJ: A szovjet kormány harca a szovjet—csehszlovák kapcsolatok normalizálásáért, 1918 vége—1920 eleje (98—111. 1.) bemutatja a szovjet kormány ismételt erőfeszítéseit a béke helyreállítására és a csehszlovák légió hazajuttatására, amit a csehszlovák kormány sokáig visszautasított, s csak a megváltozott hazai ós nemzetközi helyzet kónyszerítette a békés megoldásra. — M. JA. DOMNYICS: A keresztény szakszervezetek és a fasiszta diktatúra létrehozása Németországban (112— 123. 1.) először próbálja felmérni a jelentős munkástömegeket tömörítő keresztény szakszervezeti szövetség felelősségét: vezetői 1918 óta reakciós nacionalista elveket hirdettek, objektíve a munkásosztály megosztására törekedtek, s bár 1933 januárjában tiltakoztak az új kormány ellen, nyugalomra intettek, sőt bele is próbáltak épülni az új. rendbe, de már áprilisban feloszlatták. — V. F. TRIBUC tengernagy: A Vörös Zászlórenddel kitüntetett Balti Flotta 1941 nyarán (124—137. 1.) mint a Flotta akkori parancsnoka kezdi meg viszszaemlékezéseinek közlését, itt 1941 augusztus elejéig követve az eseményeket. — A. G. ZVEREV: A szovjet pénzügyi rendszer történetének néhány oldaláról (138—144. 1.) a második világháborúra vonatkozó viszszaemlékezéseit közli, maga 1938—1960 volt pénzügyi népbiztos, ill. pénzügyminiszter. — V. V. KARGALOV: Oroszország szabadságharca a mongol—tatár iga ellen (145—157. 1.) hosszabb eseménytörténeti összefoglalást indít el, az első részben a mongol birodalom helyzetét ismerteti a XIII. sz. első évtizedeiben. — R. G. CIPKINA: A paraszti Vörös Gárda történetének irodalma és forrásai (160—168. 1.) áttekintést ad az eddigi feldolgozásokról. — Sz. Sz. HESZIN bemutatja a tengerészeknek az Októberi Forradalomban játszott szerepével foglalkozó szovjet történeti irodalmat (169—177. 1.). — E. K. SZAULE-vics: Egy per története (205—208. 1.) ismerteti a Ksesinszkaja primaballerina, a cárevics szeretője által 1917 tavaszán indított pert, amelynek során petrográdi palotáját vissza akarta szerezni a bolsevikoktól. — N. N. Rozov: Ki, mit, és hogyan írt a régi Oroszországban (208—214. 1.) inkább népszerű formában összefoglalja a legfontosabb paleográfiai tudnivalókat. — N.