Századok – 1970
KÖZLEMÉNYEK - Varga Ilona: A zemszkij szoborok és az orosz rendiség kérdése 643/III
644 VARGA ILONA viszonylag gyorsan megy végbe, komoly ellenállást csak Novgorod tanúsít, amit azzal magyarázhatunk, hogy íélti sajátos, helyzetét, külkereskedelmi kapcsolatait. A központi hatalommal szemben az örökbirtokos arisztokrácia nem tudott komoly politikai hatalomra szert tenni, mert nem támaszkodhatott megfelelő anyagi, társadalmi bázisra. A fejedelmek katonai kísérete rövid idő alatt cári szolgálatba kerül, és így az a sajátos helyzet alakul ki, hogy minden katonai szolgálatot teljesítő réteg és egyén az uralkodó közvetlen alattvalója. Ez a tény az uralkodó hatalmát nagymértékben megerősíti, bár a születési arisztokráciának és az uralkodó kíséretéből kiemelt örökbirtokos bojár előkelőeknek a politikai és katonai szervezetben biztosítva vannak az előjogai. A származás és az uralkodó kegye csak együttesen jelent biztosítékot a pozíciók elnyeréséhez.2 Ezenkívül még hangsúlyozni kell, hogy az örökbirtokos arisztokrácia gazdaságai a XVI. század első felében méreteikben nem hasonlíthatók pl. a korabeli magyar arisztokrácia birtokaihoz sem terület, sem a rajta élő jobbágyok száma tekintetében. Á század második felében egyre nagyobb méretű szolgálati birtokadományok (használati jogon a szolgálat idejére) esetenként 1000 csetverty alatt vannak,3 de tömegesen nem emelkednek 400 csetverty fölé. Az „uralkodó kegye", amely a gyakorlatban a szolgáló nemesség felé a Bojár Dumán (arisztokratikus tanácsadó testület a cár körül) és a központi hivatalokon keresztül nyilvánul meg, az örökbirtokos és szolgáló nemességet a mindenkori érdekeknek megfelelően (ezek főleg katonai, politikai szempontok) átszervezi, részekre bontja, vagy távoli vidékekre áttelepíti. Az adományok különbözősége, a rang szerinti besorolás áttekinthetetlen rendszere, az alá- és fölérendelés bonyolultsága még az érdekeik szerint együvé tartozó rétegeket is szembeállítja egymással, és így a rendi szervezkedés feltételei is szinte lehetetlenné válnak. Amíg a feudális rétegek egyensúlya fel nem bomlik, az egyeduralom (szamogyerzsavie) érvényesülésének komoly politikai erő nem állhat útjában. A bojár ellenzéket is hamarosan letöri IV. Iván, mert az őt támogató szolgáló nemesség katonai erejével szemben a bojároknak ellen-trónjelöltön vagy politikai cselszövésen kívül szinte alig van fegyverük. A falusi és városi lakosság többségére is az a jellemző a XVI. század közepén, hogy az uralkodó alattvalói neki adóznak és nem tartoznak magánföldesúri hatáskörbe. Ennek alapján hívják meg esetenként a városi közösségek képviselőit az országos tanácskozásra (zemszkij szobor). Az uralkodó az adózó közösségeket (falvakat) eladományozhatja szolgálati birtokként a nemeseknek a lakosokkal együtt, vagy ezeket a közösségeket állami adóikkal meghatározott szolgáló nemesek ellátására kötelezheti. A kizsákmányolás mértéke az új tulajdonostól, illetve a fölé rendelt hivatal szigorától függ, de az állam kötelékében maradó parasztok — és városlakók — adói is egyre súlyosabb teherként nehezednek a lakosságra. A háborús terhek miatt a XVII. század elején gyakorivá válnak a lakosságot sújtó vagyondézsmák, amelyek a városi lakosság vagyon-ötödét veszik igénybe a kincstár részére ós a falusi lakosságot is meghatározott összeggel terhelik. Ehhez viszonyítva könnyebb a helyzete a földesúr magánvagyonán élő jobbágyoknak (holop), mert ezeket állami kötelezettség nem terheli. Ezzel magyarázható, hogy a parasztok a XVII. század eleji „zavaros évek" pusztításai és adói elől a nagybirtokosoknál vagy távoli vidéken keresnek menedéket, amelyet az állam nem tart még rendszeres ellenőrzés alatt, bár az előbbi esetben jogilag sokkal hátrányosabb helyzetbe kerülnek. Az állam szervezeti felépítése is a szolgáló nemesség rendszerén nyugszik. Az ügyek irányításában az uralkodó körül kialakult testület, a Bojár Duma kap egyre nagyobb szerepet. Tagjait az uralkodó választja ki az előkelő knyáz és bojár családok tagjai közül. Ez a szűkkörű testület IV. Iván uralkodásának kezdetén 27 főből áll, az opricsnyinát megelőző időben (1562) 57-re emelkedik, majd uralkodásának utolsó évében 18-ra csökken.1 A Bojár Duma tagjai teljes létszámban részt vesznek az országos tanácskozásokon, de az arisztokrácia (bojár, knyáz örökbirtokosok) többi tagjának ezeken más képviselete nincs. A duma tagjai vezetik az állami hivatalokat (prikázok), és ők látják el a fő katonai tisztségeket. Az egyházi vezetők — metropolita, püspökök és a kolostorok elöljárói — képezik a másik tanácsadó testületet a cár mellett. A zemszkij szoborokon ezek teljes létszámban jelen vannak. '' В. О. Ключевский : История сословий в России. Пб. 1910. 124—134. 1. •Акты Московского государства I. том 1571 —1634. СПб. 1890. No 26, No 30. — 2 csetverty =• 1 deszjatyina, vagy 1,09 ha. 1 А. А. Зимин: Состав Боярской Думы в XV—XVI веках. — Археографический ежегодник за 1957. г.
