Századok – 1970
Tanulmányok - H. Haraszti Éva: Anglia és a német kérdés 1935 elején 603/III
ANGLIA ÉS A NÉMET KÉRDÉS 1935 ELEJÉN 637 inataira küldött katonai megerősítések kizárólag Eritrea és Szomália határainak az abesszinek folytonos határ-villongásai előli megvédését célozzák, Olaszország azonban semmiféle támadó tervekkel nem foglalkozik. Az olasz kormányfő tehát tudatosan tévesen tájékoztatta céljairól az angol kormányt . . . s bár az angol kormány egy jiercig sem hitte el Mussolini úr ezen kijelentését, azonban határozottan tiltakoznia kell ama vád ellen, mintha az angol kormány . . . megtévesztőleg hatott volna az olasz kormányra".98 Montgomery szerint tehát mégis csak feltette Simon a nagy kérdést a fasiszta diktárornak. Még érdekesebb, amit Eden mond Stresáról ebben a vonatkozásban. Eden azt állítja, hogy igen jó alkalom lett volna, akkor hivatalosan bedobni az abesszíniai problémát, amikor Mussolini arról beszélt, hogy a Népszövetség hatékony ugyan európai kérdésekben, de nem ér el ereje az ázsiai és délamerikai válságok megoldásáig. Stresában a Memel-problémára, a Rajna-vidék militarizálásának kérdésére is sor került, de Abesszíniára csak különös elhallgatás formájában gondoltak a jelenlevők. Ez akkor történt, amikor megfogalmazták a stresai konferencia határozatait és felolvasták a zárónyilatkozatot. Az utolsó előtti mondatban ez állt volna (a három hatalomról lévén szó) „szembe szállnak a szerződések bármilyen egyoldalú felbontásával, ami a békét veszélyezteti. Ekkor Mussolini közbeszólt — mondván — „álljon itt, ami az európai békét veszélyezteti". Kínos csend állt be. MacDonald Simonra pillantott, Vansittart MacDonaldra. Simon kettőjük közt megmerevedve ült, egy szó kifogást sem emelt. Utóbb Grandi szemrehányást tett Vansittartnak és Ralph Wigramnak, a Foreign Office központi osztálya vezetőjének: Mussolini nem hisz többé az ő (Grandi) figyelmeztetéseinek, hiszen az angolok nem emelnek kifogást Abesszínia miatt !99 Eden szerint a történtekért Simon volt valójában felelős, ő jobban ismerte a helyzetet, mint MacDonald. De valójában mi volt a stresai front lényege, mit határoztak el a három napos tárgyaláson, a hajó-kirándulásokon, a nem hivatalos beszélgetéseken? A közös nyilatkozat hat pontját szószerint idézzük, mivel hozzá szeretnénk fűzni ezek némelyikénél azokat a bizalmas értesüléseket, melyeket Suvich árult el a római magyar követnek: „1. Megállapodtak abban, hogy a francia kormány által a Nemzetek Szövetségének Tanácsa elé terjesztett beadvány megvitatása során azonos magatartást fognak tanúsítani. 2. A kapott értesülések megerősítették őket abban az érzésükben, hogy a kelet-európai biztonság kívánatos fejlesztése érdekében a tárgyalásokat tovább kell folytatni. 3. A három kormány képviselői újból megvizsgálták az osztrák helyzetet. Megerősítik az 1934. február 17-én és szeptember 27-én kelt angol—francia— olasz nyilatkozatokat, amelyekben a három kormány elismerte, hogy Ausztria függetlensége és területi épsége fenntartásának szükségessége közös politikájukat továbbra is irányítani fogják. Hivatkozással az 1935. január 7-én kelt francia—olasz jegyzőkönyvre és az 1935. február 3-án kelt francia—angol nyilatkozatokra, amelyekkel újból kinyilvánították az elhatározásukat, hogy eszmecserét fognak folytatni azokra az intézkedésekre vonatkozóan, amelyeket Ausztria területi épségének és függetlenségének veszélyeztetése esetében foga-99 Barcza római magyar követ szigorúan bizalmas jelentése. 1935. nov. 10. OL. Küm. Pol. 1935 —2/7—3488. 99 Colvin : i. m. 61. 1. 7 Századok 1970/3.
