Századok – 1970

Tanulmányok - H. Haraszti Éva: Anglia és a német kérdés 1935 elején 603/III

ANGLIA ÉS A NÉMET KÉP DÉS 1935 ELEJÉN 625-tésével egyetlen célja volt, hogy Anglia megkösse az angol—német flottaegyezményt. Eden azonban úgy látta, a két kérdésnek egymáshoz semmi köze sem volt. Eden véleménye szerint Hitler célja a hatáskeltés mellett az volt, hogy a Rajna-vidék már elhatározott elfoglalása esetén a Luftwaffét erősebbnek tartsák, mint amilyen. Egyébként Hitler nem sokáig késlekedett, hogy a paritást valóban elérje.62

Londonderry úgy vélekedett, hogy a német kancellárbelpolitikai helyzetének megerősítése és népszerűségének fokozása céljából tett hasonló nyilatkozatokat.63

MacMillan visszaemlékezéseiben nem osztja Eden nézeteit: a paritás bejelentésével szerinte Hitler elérte igazi célját. Szinte illetlen gyorsasággal kapott a brit kormány a Führer májusi ajánlatán, azon, hogy a német flotta erejét ,a brit flotta 35%-ára korlátozzák.64

E vonatkozásban a bekövetkezett események — a júniusi angol—német flottaszerződés — MacMillan véleményét igazolták. A visszaemlékezésekből is igen érzékletesen kitűnik, hogy a Simon—Eden berlini látogatás s azt követően a légi paritás kérdésének nyilvánosságra hozatala mennyire foglalkoztatta az angol kormányköröket, s a hozzá közelebb és távolabb álló beavatottakat. Sir John Simon angol külügyminiszternek részletes nyilatkozatot kellett tennie az alsóházban. Itt mondotta el 1935. április 9-én — amit már fentebb röviden érintettünk —, hogy a német kormány nem hajlandó a javasolt Keleti Locarno-paktumhoz, a kölcsönös segélynyújtási egyezmények hálózatához csatlakozni, mivel ezeket nemcsak Németország érdekeivel ellenkezőknek, de veszélyeseknek is tekinti. Hitler a birodalom és a kelet-európai béke érdekeit biztosítottnak látja egyszerű kétoldalú megnem* támadási szerződésekkel és azzal a formulával, hogy a szerződő felek kötelezik magukat a támadótól mindenféle segítség megvonására. Hitler Litvánia kivételével hajlandónak mutatkozott minden egyes szomszédjával ilyen megnemtámadási egyezmény kötésére. A dunai paktumtól elvben nem vonakodott, de nem tartotta szükségesnek. Nehéznek ítélte Ausztria vonatkozásában a benemavatkozás meghatározását. Ha azonban a többi hatalom megállapodik egy ilyen egyezmény-szövegben, Németország hajlandó azt fontolóra venni. Hitler kijelentette, hogy igényt tart arra, hogy minden fegyvernemmel rendelkezzék, amely más országokban létezik. Légierőre vonatkozó, a teljes egyenlőséget bejelentő „szelíd" megjegyzésén túl követelésként állította fel a francia vagy angol légi flottával való teljes paritást és pedig azzal, amelyik a kettő közül nagyobb; de — tette hozzá — fenntartással kell élnie a Szovjetunió légi flottáját illetően, amelyhez, ha nagyobb találna lenni az említett két nagyhataloménál, a Birodalom védelmi szervezetének alkalmazkodnia kellene. Hitler egész hosszú előadásában erősen hangsúlyozta — mint Simon utalt erre — az orosz veszélyt, amely ellen a németség és a Birodalom az egyetlen védelem. Ezt a védelmet fel is ajánlotta Angliának.65

Hitler bejelentette továbbá, hogy Németország 62 Eden Memoirs, 186. 1. 63

Széchenyi jelentése, London, 1935. máj. 6. OL Küm. Pol. 1935—21/5—1581. 61

H. MacMillan: Winds of Change. 1914—1939. London. 1966. 404. 1. 65

Cerny jelentése London, 1935. ápr. 1. Beszámol ezzel kapcsolatban bizalmas informátora jelentéséről. E szerint Hitler valóban hiszi, hogy megvédte és megvédi a világot a bolsevizmustól. Eden ezzel kapcsolatban azt az indiszkrét kérdést tette fel Hitlernek, hogyan lehetséges az, hogy évek hosszú során át a Reichswehr olyan szorosan együtt tudott működni a bolsevikokkal, felfegyverezte ós erkölcsileg támogatta őket. Hitler adós maradt a válasszal. AMZV. PZ. 13/1935. Eden azt jegyezte fel naplójában Hitlernek a berlini tárgyalás során tapasztalt szovjetellenességéről: „Az egész hangszerelés és hangulat nagyon különbözik az egy évvel korábbitól; a régi felfegyverzett és fegyver-