Századok – 1970

Tanulmányok - H. Haraszti Éva: Anglia és a német kérdés 1935 elején 603/III

ANGLIA ÉS A NÉMET KÉRDÉS 1935 ELEJÉN 607 Németországot ... ? Egyet tisztán kell látni : Anglia Locarno szellemében jár el, és a brit nép nem fog háborúba sodródni, hogy megakadályozza a németeket bármiben is, amit saját területükön tenni akarnak, vagy nem fogja erőszakkal megakadályozni az Anschlusst, ha azt Ausztria igazán kívánni fogja."13 A Németország felé irányuló sajátos angol magatartásnak hagyományai voltak. A sajátosság ekkor inkább abból adódott, hogy Hitler nyilvánvaló szándékai és tettei tudomásulvétele után is folytatták a hagyományokat. Már 1927-ben megfogamzott a berlini angol nagykövetnek az agyában az a terv, hogy Németországnak nyugat-európai igényeit Kelet-Európa felé kell terelni, és már ő is Salisbury lord XIX. századi koncepciójára hivatkozhatott. E hagyományok felelevenítésére utalt Lloyd George, Nagybritannia volt miniszterelnöke (1916—1922) 1934. november 28-i, az angol parlament alsóházában tartott beszédében, amelyben megjósolta: „Rövid időn, talán 1 — 2 éven belül ebben az országban a konzervatív elemek úgy fognak Németországra tekinteni, mint a kommunizmus elleni védőbástyára Európában . . . Két-három évvel ezelőtt egy igen kiemelkedő német államférfiú azt mondta nekem: Nem a nácizmustól, hanem a kommunizmustól félek, és ha Németországot a kommunisták fogják vezetni, Európa követi példájukat . . . Ne siessünk Németországot elítélő véleményünkkel. Még Németországot, mint barátunkat fogjuk üdvözölni."14

Körülbelül ugyanabban az időben jelentette ki Hermann Göring, akkor Németország légügyi minisztere, a diplomaták és külföldi tudósítók számára rendezett fogadáson, hogy „a koncentrációs táborok szükséges eszközök a kommunizmus elleni harchoz".15

Lloyd George szavai hamarosan beigazolódtak. Nemsokára megjelennek Hitlernél az első békéltetők, a nem hivatalos diplomaták, akik „magánemberként" keresik fel a náci Németországot és kancellárját . Csodálatos módon ezeknek a nem hivatalos személyeknek ' Hitlerrel folytatott tárgyalásaiból angol államférfiak berlini látogatásai következtek. Az első Hitlert látogató „nem hivatalos" békéltető Lord Allen of Hurtwood (Clifford Allen) közismert pacifista-labourista politikus, MacDonald egyik legrégibb híve és bizalmasa, a Független Munkáspárt (I. L. P.) korábbi elnöke volt, akit B. von Bülow, a német külügyminisztérium államtitkára feljegyzésében így mutatott be: ,,ő (Lord Allen) a Németországgal való megér-1 tésen munkálkodó közismert angol személyiségek most alakulóban lévő csoportja képviselőjeként jön Németországba, hogy megismerkedjék a németországi állapotokkal. Szeretnénk számos befolyásos emberrel megismertetni Berlinben. Lord Allen szeretné, ha a Führer fogadná . . . Éppen azért, mivel Lord Allen a brit munkáspárti köröknek prominens képviselője, úgy tekintem ezt az alkalmat, mint amellyel az eddig ellenséges körök magatartását befolyásolni lehetne, és amelyekkel számolnunk kell, ha a közelgő brit választások után a munkáspárt a jelenleginél erőteljesebb befolyást fog gyakorolni a brit politika vonalára. Lord Allen jelentőségét fokozza, hogy MacDonald személyes jóbarátja és a fentebb említett, németbarát megegyezést sürgető 13 Lord Newton: The Present European Situation. The Hungarian Quarterly. 1936. No. 2. 212—213. 1. 14

G. Salvemini: i. m. 220. 1. — Lloyd George német szimpátiájára, Hitlernél tett látogatására és kiábrándulására ld. „Békéltetők" c. tanulmányomat, okmányokkal. Történelmi Szemle, 1969. 3—4. sz. 231—283. 1. 15

Ld. The Times 1934. dee. 12-i, Göring beszédét ismertető riportját. Közli: il/. Gilbert: Plough my own Furrow. London. 1965. 356. 1. 5*