Századok – 1970

A KORTÖRTÉNETIRÁS KÉRDÉSEI - Hozzászólások : - Szekeres József: Jelenkorkutatás és üzemtörténetírás 593/III

HOZZÁSZÓLÁSOK 593 szempontjából talán a következőképpen lehetne jellemezni : az ebben az időben végbement fejlődést a korabeli pártdokumentumok — hangsúlyozom, nem egyes dokumentumokról van szó, hanem a sajtó és levéltári források összességéről — lényegében objektíven írják le, ami a jelenségeket illeti, legyenek azok pozitív vagy negatív jellegűek. Más a helyzet a jelenségek mélyebb okainak, összefüggéseinek kérdésével. Itt a korabeli dokumentumok valóban torzán tükrözik a valóságot. Azt hiszem azonban, hogy az okok, összefüggések feltárását nem annyira a dokumentumoktól kell várnunk, mint inkább az azokat feldolgozó történettudománytól. A pártarchívumok anyagát tehát széles körben használhatják fel és úgy gondoljuk, ez lényeges feltétele hazánkban a felszabadulás utáni történet művelésének. A párt szerepe itt nemcsak abban van, hogy felszólított és felszólít a legújabb korok történetének művelésére, társadalmi igényt közvetít, követelményeket támaszt a kortörténet művelői iránt, hanem — ezzel összhangban — saját forrásanyagait illetően maga is igyekszik biztosítani a kutatás feltételeit. Ez természetesen nem jelent teljesen és mindenki kíváncsiságát kielégítően szabad kutathatóságot. Mindenesetre arra törekszünk, hogy a kutatást ne korlátozza semmi más, mint a jó értelemben vett törekvés az állami és párttitkok megőrzésére. Ez természetesen nem megy hibák, tévedések és esetleg sértődések nélkül. Az elcbb a pártiratok felhasználásáról mondottak azonban úgy hiszem tanúsíthatják, hogy ezirányú törekvéseink nem minden siker nélkül valók. Szekeres József: Jelenkorkutatás és üzemtörténetírás A referátumhoz az üzemtörténetírás vonatkozásában szólok hozzá. A Társulat üzemtörténeti szekciójának munkássága révén hazánkban is jelentős eredmények születtek a történetírás speciális területén, s az utóbbi három év folyamán mintegy tucatnyi mű részben már elkészült és megjelent, részben nyomdában van, vagy jóváhagyott kéziratban található, és publikálásuk — az üzemi igények és erőforrások révén — biztosított. Hozzászólásomban azonban nem az eredményeket kívánom részletezni, hanem az üzemtörténet sajátos kortörténeti problémáit szeretném érinteni. Az üzemtörténeti monográfiák konkrét vállalati igények kielégítésére, vállalati anyagi segítséggel készülnek és kerülnek kiadásra. Nyilvánvaló, hogy a történészekhez forduló vállalati vezetők eleve igyekeznek bizonyos fő szempontokat is megadni a „megrendelt" mű elkészítéséhez, amelyek teljesítése elől többnyire nem lehet, de nem is szükséges elzárkózni, bár ezek az irányelvek néha eltérőek egymástól. Egy közös vonás azonban található minden irányelvinstrukcióban: minden alkalommal nyomatékosan hangsúlyozzák, hogy a gyártörténetnek napjainkig kell terjednie, a legújabb eseményeket és eredményeket is tartalmaznia kell. Az üzemek vezetői kivétel nélkül azon igényüket hangoztatják az elkészítendő monográfiával kapcsolatban, hogy a kapitalista korszak fejlődéstörténetének bemutatása mellett az államosítást követő szocialista építés eseményein legyen a fő hangsúly — tematikai és terjedelmi vonat-