Századok – 1970

A KORTÖRTÉNETIRÁS KÉRDÉSEI - Hozzászólások : - Rákosi Sándor: A kortörténet párttörténeti forrásai » 587/III

HOZZÁSZÓLÁSOK 589 Természetesen ebben még sok minden szerepet játszik. Többek között talán az is, hogy a kortörténet írás — természetéből fakadóan — fiatal tudományág és mint ilyen sokszor bizony fiatalkori zsengéket produkál. Azt hiszem, semmi okunk ezt elhallgatni vagy éppen szégyelni. Ezek után áttérnék a kortörténetírás egyik legnagyobb problémájára, a források kérdésére. A referátumban, Bekény István értékes korreferátumában, valamint sok hozzászólásban nagy hangsúlyt kapott a kortörténetírás problémakörének elemzése a források oldaláról. Az ilyen megközelítés nagyon fontos és azt hiszem, kissé elhanyagolt terület is. Pontosabban fogalmazva: e kérdés elsősorban úgy vetődött fel, bogy bizonyos levéltári források hozzáférhetetlensége akadályozza a kortörténet művelését. Úgy gondolom, az ilyen kérdésfeltevés önmagában is gátja a probléma valós megközelítésének. A kortörténet művelésének egyik legnagyobb nehézsége ugyanis éppen a források bőségében van és nem egyes forrásanyagok hozzáférhetetlenségében. Távolról sem kívánom lebecsülni a kutatás elől elzárt források jelentőségét. Tény, hogy vannak — és lesznek — nagyon fontos forráscsoportok és egyes dokumentumok, amelyekhez a kutató nem juthat hozzá, vagy ha hozzájut, politikai és köztörvényi okokból nem használhat fel. A legújabbkori történeti forrásanyag jellemző vonása azonban az, hogy a társadalmi, gazdasági, ideológiai stb. élet valamennyi területére kiterjedő, az állami, társadalmi szervek működését, sőt a nép mindennapi életét tükröző anyag és adathalmaz áll rendelkezésre, az eseményekkel szinte egyidőben, vagy azokat nem sokkal követve. Ezek a források a történtek, a tények megállapítására alkalmasak. A kutatás elől elzárt források viszont legnagyobbrészt arra vonatkoznak, milyen célokat tűztek ki, milyen szándékokat akartak megvalósítani a vezető személyek, testületek stb. Vagyis jelentős részben a szubjektív szférába tartoznak. Joggal állapíthatjuk meg tehát, hogy ha azzal a nézettel találkozunk, amely szerint a titkos levéltári források nélkül tudományos alapon nem lehet feldolgozni a kortörténet alapvető összefüggéseit, tendenciáit, akkor az idealista filozófia azon áttételes megnyilvánulásával van dolgunk, amely szerint a történelem menetét alapjában a nagy személyiségek, illetőleg a legnagyobb befolyást gyakoroló intézmények (pártok, kormányok stb.) szándékai determinálják. Emellett szerepet játszik az a nézet is, mely szerint a kor nyilvánossága elé került dokumentumok mindig tudatos torzítást tartalmaznak, a titkosként kezeltek pedig nem. Itt a forráskritika egyik gyakori tévedésével van dolgunk, amely szerint az apparátus illetőleg a vezető személyek amikor az ún. belső anyagokat készítik, vagy tárgyalják, senkitől és semmitől — tehát osztályhelyzetüktől és érdekeiktől — sem befolyásolva, a tények tökéletes ismeretében tevékenykednek. Ismét hangsúlyozom, nem a jelenleg nem kutatható forráscsoportok fontosságát, még kevésbé az e források kutathatóvá tételére irányuló törekvéseket kívánom lebecsülni. Fentiek kifejtése csupán azt szolgálta, hogy e források értékelése helyére kerüljön a források összességében és ne akadályozza a rendelkezésre álló források feltárására irányuló munkát. A kortörténet forrásainak feltárása anrnigy is rendkívül sok problémát vet fel. A korábbi korok történetének kutatója számára széleskörű és viszonylag jól kidolgozott segédtudományi apparátus állt és áll rendelkezésre a források feldolgozásához. A modern korok kutatója azonban egyes — önmagukban 4 Századok 1970/3.