Századok – 1970

A KORTÖRTÉNETIRÁS KÉRDÉSEI - Hozzászólások : - Borus József: Jelenkorkutatás és hadtörténetírás 577/III

Hozzászólások 577 Borús József: Jelenkorkutatás és hadtörténetírás Hozzászólásomban — az idő engedte rövid keretek között — két nagyobb kérdéscsoportot szeretnék érinteni, hiszen kifejtésükhöz nem egy felszólalás, de külön előadás sem lenne elegendő. Az első kérdés a forrásokra vonatkozik. A kortörténet forrásairól Incze Miklós több vonatkozásban is beszélt. Megállapításaival egyetértek, s én is csak aláhúzni tudom, hogy az 1945 utáni történelemre a sajtó nélkülözhetetlen forrásanyag. Nemcsak azért nélkülözhetetlen, mert a levéltári anyaghoz egyáltalán nem, vagy csak korlátolt mértékben lehet hozzáférni, hanem azért is, sőt elsősorban azért, mert a sajtóban a kortörténetre sok olyan adat és közlés jelent meg és jelenik meg, amelynek egyszerűen nincs, és nem is lesz levéltári forrásanyaga. * Incze Miklós a sajtó forrásértékével kapcsolatban megállapította, hogy az ötvenes évek elejének magyar történetét a magyar sajtóból nem lehet minden további nélkül — rekonstruálni. Ezzel a megállapítással én feltétlenül egyetértek, elsősorban a Párttörténeti Intézetben készült, népi demokráciánk 25 évét tartalmazó kronológia tapasztalatai alapján. E kronológia összeállításakor döntő mértékben támaszkodtunk a hazai sajtóra, és számos problémával találkoztunk. Fontos eseményekre pl. a sajtóban nem lehetett anyagot találni, máskor viszont a sajtóanyag hiányos vagy éppen pontatlan volt, és így tovább. Ugyanakkor hangsúlyoznám, és azt hiszem, e megállapítással Incze Miklós is egyetért, hogy lényeges különbség van az ötvenes és a hatvanas évek sajtója, vagy akár a mai sajtó és a 8—10 évvel ezelőtti sajtó között forrásérték szempontjából, a mai sajtó javára. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a mai magyar napilapokat és egyéb időszaki kiadványokat minden tekintetben megfelelőknek és főleg hiánytalanoknak tartanám a tájékoztatás, az adatközlés vonatkozásában. Ele^eidő azonban pl. egy 1952-ben megjelent Szabad Népet összehasonlítani mondjuk akár a mai Népszabadsággal, és a különbség azonnal élesen tűnik szemünkbe. A sajtóról, mint a kortörténet egyik nélkülözhetetlen forrásanyagáról szólva, beszélnünk kell a külföldi lapok, a világlapnak nevezett nagy újságok kortörténeti forrás-szerepéről is. Itt most csak a Le Monde-ra, a Neue Zürcher Zeitung-ra, a képes hetilapok közül pedig a Paris Match-ra és a Spiegel-re utalnék. Kulcsár Kálmán is említette, hogy többet kellene foglalkozni a sajtó forrásértékével. Azt hiszem, ez számunkra, történészek számára általános kérdés, és hasznos lenne erről külön vitát is rendezni. Meg'kell különböztetni egyrészt a különböző lapok forrásértékét, de egyazon újságon belül is van különbség. Más a forrásértéke pl. egy szószerint közölt kormány- vagy egyéb nyilatkozatnak, diplomáciai jegyzéknek, más egy beszámolónak pl. egy természeti katasztrófáról vagy hadieseményről, — és ismét más egy összegező, elvi cikknek. Közbevetőleg szeretném megjegyezni: egyetértek Benda Kálmánnak a filmek, híradók és hasonló felvételek és a hozzájuk készült (esetleg jóval későbbi) szöveg forrásértékének problémáit tárgyaló megállapításával. Meg kell azonban jegyeznem, hogy nemcsak a film és a szöveg esetleges különbözősége