Századok – 1970

A KORTÖRTÉNETIRÁS KÉRDÉSEI - Korreferátumok: - Simon Péter: A jelenkor és a munkásmozgalom történetének kutatása 565/III

A JELENKOB ES A MUNKÁSMOZGALOM TÖRTÉNETÉNEK KUTATÁSA 565 módszerek igénybevételének módját a történettudományban. A szociológiai szemlélet elengedhetetlen, és éppen lényegi elsajátítása szükséges ahhoz, hogy a történész felismerje, mikor és milyen szociológiai kutatási módszerre van szüksége. Erre nézve senki sem tudna recepteket adni, de nem is kell. A hazai és a külföldi történeti kutatásokban egyre nagyobb számmal találhatunk pozitív példákat a szociológiai szemléletnek és módszereknek a történeti, különösen a kortörténeti kutatásokban való megjelenésére. Egyes témák, pl. gazdaságtörténeti analízisek, a politikai pártok szervezeti és funkcionális vizsgálata — hogy csak két egymástól távolálló példát említsek és ne térjek ki olyan kézenfekvő témákra, mint pl. a társadalom osztály- és rétegszerkezetének történeti alakulása, a velük kapcsolatos hatalmi törekvésekkel, politikai következményekkel, valósággal kínálkoznak az ilyen természetű kutatások számára. Inkább csak reményemet fejezném ki, hogy ez a vándorgyűlés is elősegíti majd, hogy a történettudomány és a szociológia egyre inkább és kölcsönösen él egymás tudásanyagával, elméleti és módszertani fegyvertárával. Simon Péter: A jelenkor és a munkásmozgalom történetének kutatása Köznapi értelemben jelenkor az az időszak, amelyben éppen élünk, amelyben a történeti eseményeknek, folyamatoknak (az anyagi és szellemi kultúra, a gazdasági és felépítményi viszonyok fejlődésének, a politikai és eszmei küzdelmeknek) kortársai, szemtanúi, illet ve aktív vagy passzív részesei vagyunk. — Ez vitathatatlan. Ha azonban tudományos értelemben használjuk e fogalmat, az előbbi meghatározás valóban nem elégséges. Nem elégséges, mert a ma élő nemzedékek történelemformáló tevékenységének kezdete — több nemzedékről és ennélfogva több kezdőpontról lévén szó — nem ad lehetőséget koruk elhatárolására az előző nemzedékek korától. De még ha adna, akkor is helytelen eredményre jutnánk általa. Egyszerűen azért, mert történeti korok kezdőpontját nem valamelyik nemzedék színrelépése határozza meg, hanem valami egészen más: az osztályok közti harc, illetve ennek eredménye, a történelem valamelyik döntő fordulópontja. Az osztályok közti harc pedig — mint ismeretes — azokból a társadalmi ellentétekből nő ki, melyeket az anyagi és szellemi kultúra fejlődésének talaján a társadalmon belül kibontakozó antagonizmusok szülnek. Olykor egy-egy nemzedék kiemelkedő egyedeinek tényleg kiemelkedő szerep jut a harc eldöntésében. De ne feledkezzünk meg róla, hogy az emberiség anyagi és szellemi kultúrájának fejlesztésében minden időben több nemzedék vesz részt, a társadalmi munkamegosztás és a tulajdonviszonyok pedig egyazon időben valamennyi nemzedéken belül ugyanazokat az osztályviszonyokat hozzák létre, s így az osztályharc döntő ütközeteiben mindkét oldalon megtalálható valamennyi élő nemzedék képviselője, bár lehetséges, hogy nem egyforma arányban. Nem tekinthető tudományos ismérvnek a jelenkor — mint a kortörténetírás tárgya — meghatározásához az sem, amelyet a kortörténet nyugati művelői általában elfogadnak, vagyis — miként Incze Miklós előadása be-