Századok – 1970

KRÓNIKA - Boros Ferenc kandidátusi disszertációjának vitájáról (Stier Miklós) 526/II

KIIÓNIKA 529 számára — a felvetett problémákat is figyelembe véve — a kandidátusi fokozat odaítélését nyugodtan javasolja. Ádám Magda kandidátus hozzászólásában mindenekelőtt az opponensek elismerő szavaihoz csatlakozott. Az értekezés szerkezetével kapcsolatos kérdésekben Kővágó László opponensi véleményével ért egyet; az egész első rész bizonyos fokú rövidítését is javasolná. A tárgyalt téma megértéséhez kevésbé szükséges mozzanatok elhagyására gondol (pl. Ausztria belpolitikai és nemzetközi helyzetének részletes ismertetése az első részben). A magyar és a német kérdésnek a csehszlovák politikában játszott szerepével kapcsolatban Ádám Magda kifejtette, hogy a disszertáció eltúlozza a magyar kérdést, s a német kérdést, „amely a szélesebb összefüggéseket figyelembe véve döntő szerepet játszott Csehszlovákia politikájában, teljesen elhanyagolja". „A tévedés egyik forrása az — mutatott rá a hozzászóló —, hogy a jelölt Csehszlovákia politikáját azonosítja a kisantant külpolitikájával." Hangsúlyozta, hogy a kisantant politikájában valóban determináló szerepet játszott а magyar kérdés, tudniillik a három állam érdekei csak beben, ill. a Habsburg-kérdésben találkoztak. Igaz, hogy a tárgyalt időszakban Németország nem jelentett közvetlen veszélyt Csehszlovákiára, Masaryk ós Beneä azonban egy pillanatra sem tévesztette szem elől, hogy Csehszlovákia számára a német imperializmus jelentette a fő veszélyt. Ezért is törekedtek — még területi engedmény árán is — Magyarországgal való megegyezésre, hiszen számítottak arra, hogy különben Magyarország Németország oldalán várja a kedvező lehetőséget revíziós céljai megvalósítására. Ilyen meggondolás alapján nem ért egyet azzal, hogy a szerző Masaryknak a Magyarországhoz való közeledésről tett kijelentéseit „szemfényvesztésnek" minősíti. A kérdés második része, hogy a magyar tervek reális veszélyt jelentettek-e Csehszlovákiára nézve. Erre a dolgozat valójában nem ad világos feleletet. Ádám Magda véleménye szerint e különböző kalandor tervek önmagukban nem jelentettek még reális veszélyt, hiszen а katonai feltótelek nem voltak meg. A francia szovjet-ellenes elképzelésekkel kapcsolatban azonban már, amikor Teleki négy magyar hadosztály felfegyverzését is kérte, а veszélyt reálisnak ítéli. A francia—csehszlovák ellentétre vonatkozóan szükséges még jobban hangsúlyozni, hogy ez csak a Magyarország támogatásán alapuló francia politikai vonalvezetés (Paléologue) vonatkozásában állott fenn. Hiányolta továbbá, hogy а disszertációból nem derül ki világosan, mi volt az adott időszakban Csehszlovákia álláspontja a dunai föderációval kapcsolatban. Javítandónak tartja a jelölt azon megállapításait is, melyek szerint Horthy hatalomra jutása után a csehszlovák burzsoázia feladta korábbi, Magyarország demoKratizálására irányuló terveit. Szerinte sohasem mondtak le arról, hogy demokratikusabb rendszert tudjanak szomszédságukban (ld. a magyar ellenzékkel kialakult kapcsolataikat). Felszólalása végén Ádám Magda — utalva mégegyezer a munka pozitívumaira — maga is a disszertáció elfogadását s a jelölt számára a kandidátusi cím megítélését javasolta. Boros Ferenc válaszában mindenekelőtt köszönetet mondott opponenseinek. A bíráló megjegyzések közül először a dolgozat szerkezeti felépítésére vonatkozóan reflektált. A bevezetővel kapcsolatosan elhangzott észrevételekre válaszolva elmondotta, hogy egy leszűkített, rövid bevezető témáját nem alapozta volna meg kellőképpen. Viszont a teljességre sem törekedhetett, hanem csupán arra, hogy a továbbiak jobb megértése végett a kapcsolatok leglényegesebb összefüggéseit mutassa be. Indokolta továbbá а bevezetőben fellelhető aránytalanságok és az opponensek által említett hiányok okait. A záró-periódushatárral kapcsolatosan elismerte, hogy az általa választott megoldás csak részben indokolt. Az opponensek tartalmi észrevételeinek túlnyomó többségével egyetértett. Arató Endrének a Tanácsköztársaság nemzetiségi politikájával kapcsolatos észrevételeire vonatkozóan kifejtette: „Magam is úgy vélem, hogy a nemzetiségi politikában meglévő kettősség történelmi hűségnek megfelelő ábrázolása nem mond ellent a proletárállam alapvetően internacionalista nemzetiségi politikájának. Ellenkezőleg: a képet teljesebbé teszi, s jobb kiindulást teremt az e kérdésben meglévő nacionalista szemléletek hatásos cáfolatához." Egyetért továbbá azzal, hogy a tömegek forradalmi elszántságát illető, a Csehszlovákia két országrésze között fennálló különbségek okainak kifejtése fontos a továbbiak jobb megértése szempontjából is. A magyar irredentizmus Jugoszlávia és Románia felé irányuló lépéseinek vázlatos bemutatását számonkérő opponensi észrevétel jogos, bár maga a téma meghaladja disszertációjának feladatkörét. Elismeri, hogy az 1919 utáni helyzetet tárgyaló első részben nem domborodik ki kellően az, hogy itt polgári demokrácia és ellenforradalmi, monarchists és militarista rendszer állt egymás-20 Századok 1970/2. S