Századok – 1970

KRÓNIKA - Magyar Tanácsköztársaság (Központi kiállítás a Várpalotában). (Stier Miklós- Vida István) 522/I

524 KRÓNIKA ment funkcióját betöltő Tanácsok Országos Gyűlése összehívására, valamint a Vörös Hadsereg, Vörös Őrség, Forradalmi Törvényszék létrehozására. Az 1919. április 7-i választások ábrázolása jól sikerült, jó ötlet volt az egykori tanácstagok fényképeinek kitétele, kár azonban, hogy eredeti foglalkozásukat nem tüntették fel: szociológiai szempontból nem lett volna érdektelen. Több fénykép s más dokumentum vonatkozott a Tanácsok Országos Gyűlésének 1919. június 15-i alakuló ülésére, tevékenységéről azonban, aTanácsköztársaság alkotmányának elfogadása mellett, alig tudhattunk meg valamit. Hasonlóképpen kevés szó esett a helyi direktóriumok sokoldalú munkájáról is. A továbbiakban az egyesült munkáspárttal, a Magyar Szocialista Párttal és a Kommunista Ifjúsági Szövetséggel ismerkedhettünk meg. Elsősorban két jelentős eseményre, a május 29-i pártkongresszusra, majd a június 13-i új programot kidolgozó pártórtekezletre hívták fel a figyelmet a kiállítás rendezői. Kétségkívül a néhány hónap alatt ezek voltak a párt életében a legjelentősebb mozzanatok, sajnálatos azonban, hogy emellett magáról a pártról, a párt életéről, szervezeti kiépüléséről, tömegbefolyása méreteiről keveset tudhattunk meg. Talán egyedül a párt ideológiai tevékenységét dokumentálták megfelelően. A második rész — kissé szervetlenül — az 1919-es május elseje felidézésével zárult. A Tanácsköztársaság gazdasági helyzetének bemutatása kissé nehézkesen indult. A Népgazdasági Tanács megalakulása (1919. május 10.) mellett szó volt itt a szénbányászat és a kenyérgabona-termelési adatoktól kezdve a korabeli brosúrákig sok mindenről, ami közvetlenül, vagy közvetve a gazdasági élettel összefüggött. A viszonylag nehezen áttekinthető dokumentumanyag után a továbbiak a fő népgazdasági ágaknak megfelelően áttekintették az ipar, a pénzügy, a mezőgazdaság legfontosabb mozzanatait. Mindenekelőtt az ipari üzemek, a pénzintézetek, a nagybirtokok államosításának végrehajtásáról, a kibontakozó munkásellenőrzésről, az új pénzügyi politikáról s a termelőszövetkezeti mozgalom eredményeiről tájékozódhattunk. Megítélésünk szerint a bemutatott anyag alapjában helyesen jellemezte a Tanácsköztársaság gazdaságpolitikai törekvéseit. Gazdasági helyzetéről azonban talán kedvezőbb képet festett, mint amilyen a valóságban volt. A Tanácsköztársaság agrárpolitikájának problémái nem tűntek ki a maguk igazi jelentőségében. Nagyon jól sikerült viszont a közellátás, a dolgozó emberek szociális helyzetének javítására tett intézkedések ábrázolása. A spekulációs feketekereskedelem kikapcsolására létrehozott Proletár Árucsere intézménye, a munkásság fogyasztó szövetkezetének az AFOSznak megalakítása, a lakóházak szocializálása, az Országos Bútorelosztó Hivatal felállítása, a kedvezményes ruhavásár, ingyenes tűzifa osztás, a mezőgazdasági napszámbérek felemelése stb. — mutatja, hogy a Tanácsköztársaság szinte minden lehetőséget maximálisan kihasznált annak érdekében, hogy segítsen a munkásokon és a falusi szegényeken. A következő témakör a Tanácsköztársaság kultúrpolitikájával foglalkozott. A Közoktatásügyi Népbiztosság népbiztosainak, Kunfi Zsigmondnak, Lukács Györgynek, Szabados Sándornak és Szamuely Tibornak a fénykópét láthattuk, majd az oktatásügy megszervezésének legfontosabb dokumentumaiból kaptunk bőséges ízelítőt. Az iskolán kívüli népművelés is felvirágzott, figyelemreméltó adatok bizonyítják ezt az előadások és a hallgatóság számát illetően. Szép áttekintést adott a kiállítás a múzeum-ügy átszervezésének megindulásáról is. Gazdag plakát- és fotóanyag örökítette meg a művészeti élet kérdéseit. A kor kiemelkedő művészei lettek a Művészeti Direktórium tagjai: Веек 0. Fülöp, Berény Róbert, Biró Mihály, Ferenczy Béni, Kernstok Károly, Pór Bertalan, Szilágyi Jolán, Medgyesi Ferenc, Uitz Béla. A színház és a, mozi fellendülését is jól ábrázolták a különböző fényképek és egyéb dokumentumok. ,,Üj élet" kezdődött a magyar irodalomban is. Az írói Direktórium ós Választmány nevesebb tagjainak fotói idézték, hogy a magyar irodalom legnagyobbjai örömmel üdvözölték a Tanácsköztársaságot. S nemcsak az írók örvendtek megbecsülésnek, hanem arra is törekedtek a kulturális élet vezetői, hogy a könyv el is jusson a tömegekhez. Megszervezték a könyvtárügyet, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtártól a gyári üzemi könyvtárakig. A sajtópolitikát is kiváló anyag tükrözte. A Tanácsköztársaság idején idegen nyelvű újságok is megjelentek, ami bizonyítja, hogy Tanácsmagyarország nemzetiségi politikájában minden korábbinál elfogulatlanabb, tudatosan internacionalista irányt követett. Sok szép dokumentum idézte fel a Tanácsköztársaság sport- és testkultúráját is. Külön kis egység mutatta be, hogyan örökítette meg s ábrázolta a Tanácsköztársaság képzőművészete a forradalmi hagyományokat. A Tanácsköztársaság nemzetközi helyzete és külpolitikája c. témakör első kisebb egysége a proletárdiktatúra létrejöttének nemzetközi jelentőségével foglalkozott, s főként azt mutatta be, hogy miként reagált a különböző országok munkásmozgalma a magyar proletariátus forradalmára. Úgy érezzük, hogy a kiállítás ezen részletének címfelirata s az egység tartalma között nem volt meg az a finom összhang, amely egyébként a kiállítás